Visions & Creatures Of Imagination (2017)


    Állandó olvasóink már tisztában vannak vele, milyen frankó doom metal élet zajlik az ókori nagy nemzetek nyomdokaiban, gondolok itt a görög és az olasz hagyományokra. Előbbieknél a mitológia játszik nagyon fontos szerepet, utóbbinál általában inkább a 70-es, 80-as évek horrorfilmjei által inspirált okkultizmus. Mindkét vonal kitermelt magából kultikus zenekarokat, élvezetes lemezeket, ugyanakkor egyformán jellemzőek rájuk azok a bandák is, akik nem mindig vannak tisztában a hallgatóság tűrőképességével és az epikusság általuk vélt határaival. Az ilyen túlkapások eredményeként emlegethetem a hasonló műfajban utazó Puerto Rico-i Dantesco művészetét, melyet az operába is túlzásnak tekinthető vokál ránt le olyan mélyre, hogy önmaga és műfaja paródiája legyen. Szerencsére azért a mi öreg kontinensünkön ennyire nem rossz a helyzet, de azért kitermeltük magunknak a Sorrow’s Path, Wishdoom, Holy Martyr, Heathendom nevű csodákat. Míg az ókori Róma földjén élő népek visszafogottan nyúlnak a történelemhez, a görögök nem szégyenlősködnek a hagyományok és hiedelmek világából nagy mellénnyel meríteni. Ehhez csatlakozott immár második lemezével a Kréta szigetéről származó, tehát joggal históriázó Doomocracy zenekar, akiknek beszédesebb már a neve sem lehetne.
    Epikus doomban utaznak, a tradicionális formula helyett azonban a power metal kerül előtérbe velük kapcsolatban, akárcsak az emlegetett hellén zenekarok többségénél. Friss, Visions & Creatures Of Imagination c. lemezükön sem fogtak vissza a páncélzat direkt csillogtatásából a napsütötte vidéken, azonban szorult annyi tehetség a zenekarba, hogy ne kelljen elkezdenünk egy vállrándítás után temetni őket. Akárcsak a 2014-es The End Is Written nevű bemutatkozásukon, itt is képesek voltak pár nagyszerű dal villantására, ami akár elviheti a kiadványt a nyakán. Három éve a Faceless került ki idejekorán a videó csatornájukra, lépes mézként csalogatva magához a doom metal kedvelőit és reménnyel kecsegtetve, hogy talán végre méltó követőkre találhatnak a manapság kiöregedő, kiégő nagyobb nevek.


    A pátosztól csöpögő videót azonban egy elég közepes epikus power/doom produkció követte, ahol egyéb szerzeményt már nem lehetett kiemelni. A folytatást hasonlóképp vezette fel az új lemezen nyitó dalként is szolgáló Ghosts Of The Past szöveges kedvcsinálója, ami ugyanolyan vásárlásra ingerlő indikátorként funkcionál, mint elődje. A némileg kiterjesztett mondavilágot magába foglaló témák (az ókori Egyiptom is terítékre kerül) ellenére azonban a dalok ugyanazt a koncepciót követik, mint a debütálás, tehát egyéb kiugró szerzeményre már nem igazán számíthatunk, még ha egy általános minőséget azért sikerül is tartani. Egyedül Michael Stavrakakis énekes fejlődött valamennyit, bár az ő teljesítményére eddig sem lehetett túl sok panasz, időnként nehézkesebb magas hangjai ellenére.


    Tehát a nyitó „sláger” után rögtön belecsapunk a középszerbe, aminek tökéletes példája a Lucid Plains Of Ra. Progresszív hatásúnak szánt, inkább erőltetettnek tűnő szaggatott riffjeiből 6 perc messzemenően túlzás, hangzatos refrénje pedig egyértelműen Candlemass nyúlás Marcolin tipikus manírjaival, szinte már pofátlanul. A skálázós/tekerős gitárszóló szintén a tucat fogalmának elmélyítésére szolgál. Ugyanezen elgondolások alapján lehetne értékelni a My Bane újabb hat percét, ahol legalább a hatásvadász nyitányt levágták és rögtön nekiugrottak a némileg gyorsabb dalnak. A gitárszóló fura megoldásait valószínűleg ismét csak Angelos Tzanis tudta maradéktalanul kiélvezni, Harry Dokossal karöltve nem igazán képesek maradandó témákat összehozni, de azért néha sikerült egy-két visszafogott, csigolyakímélő bólogatásra sarkallniuk. A dal végére egy poént is beszúrtak: 5 perc környékén kapunk egy kis csendet, mintha vége lenne a tételnek, aztán eljátsszák még egyszer a refrént, biztos, ami biztos alapon, hogy ne legyen gond a játékidővel. Ezek után igazán kettős érzéssel vágtam neki a 8 perc fölé kúszó One With Pain című darabnak, mert ha megint bolondot akartak volna belőlem csinálni, biztosan kinyomom a lemezt és hagyom valami jobban hozzáértőnek a kritikát. Szerencsére azonban a véletlennek, vagy az okos elrendezésnek hála, a dalban több örömöt leltem. Működnek a power metalos menetelések és a témák is elszakadnak valamelyest az oly sokat emlegetett példaképtől. A dal második fele ráadásul nem a folyamatos ismétlésekről szól, hanem a fejlődésről, valamint Michael is kiengedi a benne rejlő pacsirtát. Érdekesebb dal a Guardian Within is, de szintén tagadhatatlan gyökerekkel. A címadóba aztán belepakolt a krétai zenekar mindent, amit csak a fantáziájukból ki tudtak facsarni, így egy kusza, progresszívebb szerzeményt hoztak össze élvezhető minőségben. Fura, hogy a bandának a lassabb, nyugodtabb részek állnak jól az előnyben részesített menetelésekkel szemben, ez itt is bebizonyosodik. A bíztatóan induló Trinity Of Fades viszont megint addig-addig lett tekergetve, erőltetve, hogy a végére sok jó ötlet szétesett halmazaként végezte. Az egyensúly helyrebillentését a záró A Taste Of Absinthe hozhatta volna el, de túl visszafogott és sablonos lett ahhoz, hogy emlékezetessé tudjon válni.
    A Doomocracy valahogy úgy írhatja a dalait, hogy egy-egy Candlemass tételt torzítanak, alakítanak, változtatnak addig, amíg az már kevésbé hasonlít az eredetire, majd címet adnak neki. Rajongásukat bizonyítja a koncerteken előadott rengeteg Edling szerzemény is, de ez az út egyszerűen nem tudja kirángatni őket a kópia, a másolat címke alól. Hirtelen a Cross Vault jutott eszembe, akik a Warning lemezekre támaszkodva kezdtek el zenélni és lelkesen átvenni egy sajátos stílust, de ők legalább képesek voltak néhány, az eredetivel bőven összemérhető dalt is írni, míg a görögök csak bőszen, ráadásul büszkén ugrálnak mások árnyékára. Ennek ellenére egy középszerűen szerethető lemezről van szó, mielőtt teljesen leírnátok, de ennél többet nem szabad elvárni tőle.

Doomocracy_Visions_Creatures_Of_Imagination_2017
Kiadó:
Stílus:
epikus, power doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Ghosts of the Past
2.Lucid Plains of Ra
3.My Bane
4.One with Pain
5.Guardian Within
6.Visions and Creatures of Imagination
7.Trinity of Fates
8.A Taste of Absinthe
Írta:
boymester
2017. március 18., szombat, 18:16
Facebook:
Averon - An Echo From Beyond (1999)
Kritika, boymester @ 2017. március 18., szombat, 14:08
Hooded Priest - Devil Worship Reckoning (2010)
Kritika, boymester @ 2017. március 15., szerda, 19:11
Drug Honkey - Cloak of Skies (2017)
Kritika, boymester @ 2017. március 13., hétfő, 18:32
Halberd - Remnants of Crumbling Empires (2014)
Kritika, boymester @ 2017. március 9., csütörtök, 19:29
Altar Of Betelgeuze - Among The Ruins (2017)
Kritika, boymester @ 2017. március 8., szerda, 15:44
Koncertek
Master of Light Tour 2017
március 31., 19:00,
Dürer Kert
Dragons And Witches Tour 2017
április 2.,
Barba Negra
Ill Nino - Revolution Tour 2017
április 4., 18:00,
Barba Negra
Bringer of Pain Over Europe 2017
április 5.,
Barba Negra
Forbidden Territories World Tour 2017
április 7.,
ShowBarlang
Vienna Metal Meeting
április 8., 14:00,
Arena
IV. Engulfing the Void
április 9., 18:00,
Dürer Kert - Kisterem
De Mysteriis Dom Sathanas - Europe 2017
április 15., 19:00,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.029 seconds to render