Sorrowful Land
Of Ruins... (2016)

A tavasz derekán őszi színekkel festette tele a hálószobámat az ukrán Sorrowful Land. Az egyszemélyes projekt Max Molodtsov gyermeke, amelyben búskomor dallamokkal megtűzdelt doom/death metal tételek patakzanak a romanticizmus vágyálmokkal kiszínezett erdeiben. William Blake, Anne Brontë és egyéb romantikus költők verseinek adaptációit énekli meg a 30 éves Max a hatszámos Of Ruins… című debütalbumon, kellemesen hömpölygő, szinte már otthonosnak mondható zenei aláfestés közepette. A stúdiófelvételhez Evgeny Semenov bőgős és Roman „V” dobos is csatlakozott, de az alkotói munka teljes mértékben Max Molodtsov érdeme. 

Az Of Ruins… tipikusan az a lemez, amelyik szinte kiköveteli magának a megfelelő környezetet, vagy annak elképzelését. Tölgyfa bútorokkal, íróasztallal, recsegő parkettel, festményekkel, hatalmas könyvespolcokkal teli szobában találja magát az ember, ahol az ablak hatalmas kertre néz, annak közepén szökőkút és szobor, a távolban kovácsoltvas kapu, amelyet magas fák szegélyeznek. Faágak zörgetik az ablakrácsot, leveleket fúj a szél… nem kell tovább sorolnom, mindenki el tudja képzelni. Ezek és hasonló képek elevenednek meg a Sorrowful Land bemutatkozó anyagát hallgatva.


Tehát, aki újdonságra, kísérletezésre vágyik, netán avantgárd, posztmodern megoldásoktól várja az izgalmakat, az itt unatkozni fog. Hétszer-nyolcszor biztosan lement a CD, és legtöbbször kapcsolódni is tudtam a melankóliával bőven átitatott vérbő doom/death anyaghoz. Szépen, vastagon szól a lemez, a dallamokat jól hallani, minden arányosan szól, ami fontos is, mert itt a lágy és a súlyos él jin és jang módjára egészíti ki egymást. Rögtön meg is említeném a legszebb dalt a lemezen, ennek címe Requiescat, és itt valóban simogatóan hatnak a masszív, lassú riffek közé kúszó ékes dallamok. Sajnos ez a lemez egyetlen kiemelkedően fogós dala, bár a címadóban is figyelemre méltó témákat hallani.

A többi szerzemény sem rossz, viszont a Requiescat tétellel ellentétben, egymagukban kevésbé érvényesülnek, inkább egy folyamatosan csordogáló, egybefüggő egységet alkotnak. A robosztusabb és szelídebb részek együtt fejtik ki a hatásukat, bár akusztikus kiállások is tarkítják az albumot. Ha az embert a megfelelő hangulatban találja az anyag, akár andalító, bizsergető hatást is kelthet. Magányos estéket, esős délutánokat betöltő muzsika, az álmodozás háttérzenéje, szomorúságnak és csalódottságnak a vigasza. A mindennapos pörgésből invitálja át a zilált embert egy visszafogottabb, türelmesebb világba. Hagyni kell, hogy az ember szívverése lassan alkalmazkodjon a kimért tempóhoz, a lágy dallamokhoz, a suttogó vagy az elnyújtott hörgő vokálhoz. 

A lemeznek nem célja olyat tálalni a hallgató elé, amilyet máshol még nem hallott, a doom/death riffek ismerősnek hatnak, ennek dacára jóleső érzés sodródni velük. Én kissé nehezményezem, hogy a kiemelt második tételen és talán a címadón kívül igazán inspirált dalt nem sikerül felmutatnia a lemeznek. Komoly hozzáállással, érzésből megkomponált, minőségi zene hallható ebben a szűk 50 percben, de a legbelsőbb harangokat nem kongatja meg az anyag. Rá lehet hangolódni, nekem többször is sikerült, olyankor kellemes érzésekkel tölti el az embert, de alkottak már ennél maradandóbbat is a stílusban. 



Megismerkedni mindenképpen megéri a koronggal, és ha nem is gyakori vendégként, de biztosan előkerül még a jövőben, például amikor a fennebb leírt lelkiállapothoz keresek majd zenei kíséretet. A doom/death metalt hozzáértéssel adja elő a Sorrowful Land, és ez már önmagában is jelent valamit.
Sorrowful_Land_Of_Ruins_2016
Kiadó:
Stílus:
doom/death metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.A Reminiscence (08:53)
2.Requiescat (06:22)
3.On Another's Sorrow (10:11)
4.Of Ruins... (07:52)
5.In the Time of Tyrants (09:14)
6.Echoes of Endless Silence (06:45)
Írta:
farrrkas
2017. március 31., péntek, 22:18
Facebook:
Koncertek
Confessions Tour 2017
április 30.,
Kvlt
Head Job European Tour 2017
május 7.,
Dürer Kert
Lacuna Coil, Infected Rain
május 7.,
A38 Hajó
Darkened Nocturn Slaughtercult
május 13.,
Supersonic - Blue Hell
Bornholm, Nothgard
május 20.,
Dürer Kert
Nargaroth, Absu, Hate, Bloodrocuted, Nekrodelirium
május 22.,
Dürer Kert - Room 041
I Am Morbid, Necrophagia
május 31.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.01 seconds to render