Tyrant Goatgaldrakona (Reissue)
Horns in the Dark (2016)
Valahol, még a dimenziókon túli kénköves pokol bugyrában születhetett meg a címben szereplő zenekar, amely stílusa ősrobbanása után - ha jól számolom ez a valamikori a ’85-ös év - végül testet is öltött a nem túl régi 2009. évben. Ez a tűzben, s káoszban edzett horda a már jól ismert klasszikus 1996-ig terjedő éveket felölelő death metal mozgalom utolsó zászlóshajói közé tartozik. Hiszen ki ne ismerné e „letűnt” kor sajátosságait? Többek között az olyan elmaradhatatlan kellékeket, mint a mostanra már alapos „ráncfelvarráson” átesett láncfűrészszerű HM-2-es hangzást, a rozsdás szegként húsunkba vágó thrashes szólókat, s nem különben a fekete napszemüvegbe oltott töltényhüvelyes övek éráját. (Szegény sok trve arc, el sem tudja képzelni, hogy milyen „bölcsőben” nevelkedtek fel kedvenc fekete fém zenekarának démonjai, mert kétségtelen, hogy ez a sokszor méltánytalanul leírt halálkultusz nagyban hozzájárult a black metal létrehozásában, de az már egy másik történet.)

Kanyarodjunk is hát vissza, egészen addig, hogy a Tyrant Goatgaldrakona hangzatos névre „keresztelt” zenekar legénysége Grave Desecration and Necrosodomy (gitár és basszus), valamint Hellfire Commander of Eternal War and Pain (vokál, dob) személye nem lehet idegen a hazai undergorundban jártas zenehallgatók számára. (A „művésznevek” mögött megbúvó Hanyi Tibor és Lédeczy Lambert olyan zenekarokban oszlopos tagjaiként fordultak már meg, mint a Mörbid Carnage, Ahriman vagy Fagyhamu.)

A zenekar 2010-es debüt albumának, a Horns in the Dark tavalyi újrakiadásának apropója pedig egész egyszerűen nem más, mint hogy a zenekar még aktív de a lemez már fizikai formátumban nem volt elérhető. – Szerencsénkre a zenekar figyelt a részletekre és a reissue meg lett fejelve még két bónusz nótával (ezek eredetileg nem szerepeltek a lemezen) továbbá az originál borítót készítő Mark Riddick egy újragondolt munkája látható most a borítón. - Egy-szó, mint száz, egy igazán jól fermentálódott lemezzel van dolgunk.
Ezek előzetes ismeretében csak garantálni tudom, hogy a stílus rajongói már az első hangok után kajálni fogják az anyagot. (A stílusban pedig igazán jártas rajongók vagy az olyan őskövületek, mint jómagam nagy valószínűséggel nem fognak majd meglepődni a néhol az Incantation, Archgoat zenekarokat jellemző zenei megoldásokon.)



Ami pedig az albumot illeti… Alapjáraton nem sokat cicomáznak a srácok, és már az albumnyitó The Mountains of Irkalla-val megadják a kellő alaphangulatot. Sötét, gonosz felhők gyűlnek, a levegő fagyossá válik, és egész egyszerűen mindenhol csak „azt” a jellegzetes kriptaszagot lehet érezni. Elsőre talán kicsit fojtónak is tűnhet a hosszúsága. Szerencsére a The Thief of Lies mindez ellensúlyozva olyan kecsesen tépi le a pofánkról a bőrt, hogy a folyamatosan és apró adagokban mért blast-beat szépen bólogatásra küldik az embert. A szólóra pedig végképp’ nem lehet egyetlen zokszavunk sem. Habár a Church of the Fire hangulatában nem hoz semmi újat, de amint túltesszük magunkat a közel perces üresjáraton már nyert ügyünk van. S mire mindennek a végére értünk fogunk csak rájönni, hogy ez egész egyszerűen csak a Dawn of Decay felvezetése volt. Klasszikus gyűlöletbomba, kiölve belőle minden érzelem.

A zenekar igazi arcát a címadó nóta mutatja meg valójában. A gyors, lassú, középtempós harmóniák váltogatása magával ragadja az embert – talán tudatos, talán nem, de így könnyebb fenntartani a folyamatos figyelmet. A hasonló kompetenciával megalkotott King of the Desert teszi fel valójában az i-re a pontot.
Ami pedig bónusz „dalok”-at illeti? Nos, a Sulphur and Blood agymenése már közel sem éri váratlanul hallgatót, - azért mintha tempóban rátenne a többi nótára egy lapáttal. A Legions of Styx pedig egy a végtelenségig leegyszerűsített gyűlöletbomba. (Koncertek záróakkordjaként viszont igen hatásos.)

Huh, mit is írhatnék szinopszisként így a végére? – Persze, csak tényeket. – Mégis, ha egyesek szerint itt egy lecsengő stílusról van szó, retróról, mégis mit keresnek akkor itt ezek a bandák? Hiszen akkor együtt élünk a jelenben a múlttal? Meglehet. Ha úgy tekintünk ez a zenekar sem több egy jól sikerült stílusgyakorlatnál, mégis merem azt hinni, hogy amíg lesznek fiatal gólyák, addig nekik minden új marad. A zenehallgatás pedig - mint olyan sok más is - kitűnő lehetőség a szabadidő kulturált eltöltésének módjára. - Tessék próbálkozni.

9.5/10
Tyrant_Goatgaldrakona_Reissue_Horns_in_the_Dark_2016
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
old-school death metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Mountains of Irkalla (From Life to Death) (06:57)
2.The Thief of Lies (02:46)
3.Church of the Fire (04:22)
4.Dawn of Decay (03:12)
5.Horns in the Dark (03:08)
6.King of the Desert (Malkum In Rex) (03:56)
7.Arcanum-Secretum (06:02)
8.Sulphur and Blood [Bonus Track] (02:12)
9.Legions of Styx [Bonus Track] (02:59)
Írta:
ZolixiusRex
2017. április 2., vasárnap, 12:31
Facebook:
Hades 2017. április 2., vasárnap, 21:11
Hades
Csatlakozott:
2017. április 2.
Hozzászólások: 16
Kiváló lemez!
Koncertek
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
ExtremeNoiseFest 2017
október 7.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Blackened Symphonies Night
október 14.,
Városi Rock Klub
Paradise Lost, Pallbearer, Sinistro
október 15.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.021 seconds to render