Akral Necrosis
Underlight (2016)

Egy több, mint tíz éve létező román együttes második lemezét szeretném Önökkel megismertetni ezen írásban. Önmagukat black / thrash metalnak skatulyázzák, amivel tulajdonképpen csak egy kicsit értek egyet. Ha mégis le kell írnom ezt így, hozzátenném, hogy az erőviszonyok azért a black metal felé billennek, legalább is számomra. Az aktívan koncertező társaság odahaza eléggé ismert, július / augusztusban két hetes, kilenc állomásos turnéval szántanak.

Totálisan lényegretörő a kezdés mind zeneileg, mind az énekben, és annak itt nem csak a hangszínre gondolok, hanem a kevesebb, mint fél perccel az indulás utáni belépésére például. Az ide-oda kígyózó tremolós gitár nem tartozik a kimondottan kívánt zenei elemeim közé, de van bőven, ami ellensúlyozza. Például a latinul kántált refrén (?). Aztán a dal második felében a Negura Bungetet idéző gitár trillázás (pihenj békében Negru!).
A King in Yellow árnyalja a dolgokat, sokkal experimentálisabb kompozíció, mint a lemeznyitó. Általában nem szoktam szeretni a csattogó basszushangzást, viszont a harmadik dalban, a Saturnian Gallowsban fölé van húzva egy lágy szintetizátor szőnyeg, plusz extraként pedig eltereli róla a figyelmemet a rothadt károgás. Nem is a torzító vagy a csattogás zavar az ilyen basszusban, hanem az, hogy elmegy általában a mélye. Katarktikus, de rövid lezárása van a tételnek.


Aztán jön az Exhortatio ad Bellum, aminek a kezdése alapján már - már azt hinnénk, hogy black metal balladát lesz szerencsénk (???) hallani, de szerencsére nem erről van szó. Létezik olyan, hogy black metal ballada??? Az andalító hangok után faszán belendül a fekete fém ismét. A verze részek hatalmasak. És itt is a végére tartogatják a töltényeket a románok. A lecsengés - elhalkulás előtt még kiengednek egy sorozatot a világra.
Egyébként ennél a tételnél ugrott be hatásnak a Hortus Animae - vagy inkább jutott az eszembe, hogy mire hasonlít néhol a lemez. Nem tudom, hogy ismerik-e Victorék a latin tesókat. Az olasz és román nyelv eléggé hasonló, igaz a bukaresti kvartet angolul szövegel... És az avantgárd részek azért itt nincsenek olyan töménységben jelen, mint a rimini-i társulatnál...
A Purge egy progresszívebb darab, a közepén eszébe jutott a srácoknak, hogy van még egy mélyebb húrjuk is. Esetleg gitárcsere / áthangolás lehet a dologban - ez utóbbira a leheletnyi hamisság is utal. Igaz, csak annyira hamis, amennyi számomra még érdekesebbé tesz egy black metal lemezt (vagy akármilyent). A szóló nagyon izgalmas, meg az is, hogy nincs minden dalban szóló. A Pantera vagy a Death esetében néha idegesít az, hogy kötelező minden dalban szólónak lennie - természetesen mindkét bandát a hatalmasságok közé sorolom, de a hatalmasságoknak is lehet gyengéjük.
Aztán szépen tekeredik, kerekedik a dolog, olyannyira, hogy a Sin Gauntletben már - már vikernesi mélységekig tudja letépni a torkát Octav Necrosis őnagysága.
A Blackthrone-et emelném még ki, itt pár gitárfelmenetel Rune Eriksen témáit jutatta eszembe - pillanatokra. Brutál jó a dal felépítése egyébiránt. A záró Underlightnak meg annyira jó a vége, hogy ösztönösen jön a kérdés: MIÉRT CSAK MOST??? A dal befejezése egészen elképesztő, drámai.


A megszólalás izmos, szőrös, mégis teljesen tiszta, már-már túl jó black metalhoz. Az énekre nem találok szavakat. A mikrofon tocsoghatott a vérben, mire a lemez fel lett véve. A gitárhangzás különösen a kedvencem, oltári jól vannak kiemelve a közepek, aminek az eredménye, hogy a hangok teljesen jól érthetőek. A basszus az olyan lett, amilyen, igazából iron maidenesen csattogós... Steve Harris hangzását sem szeretem. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom az anyaggal. A dob mackós, de nem retro. És itt van az a pont, ami miatt nem adok rá maximumot. A lábdobot érzem egy kicsit indokolatlanul töménynek mennyiségre. (Hülye vagy te szerkesztőkém, túl sok lábdob a metalban? Normális???) Az borító 16 oldalas (!) bookletként ölt formát, nagyon informatív, és esztétikus. A jewel case hordozót szépen kitölti, és súlyt is ad neki.

Akik szeretik a véresen előadott, de mégis jól megírt, néha progos és thrashes elemekkel tarkított black metalt, az Akral Necrosissal nem fognak csalódni. Zeneileg mindenki hozza itt a prímet, a vokál meg rádobja a különlegesen mérgező fűszert. Bár több karakteres hatást is írtam, azok csak elvétve jönnek elő, úgy érzem, hogy ennek a bandának van egyéni stílusa.
Idehaza az NGC Prod terjeszti.



Akral_Necrosis_Underlight_2016
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
black (thrash) metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Separator (04:06)
2.King in Yellow (03:57)
3.Saturnian Gallows (06:43)
4.Exhortatio ad Bellum (04:57)
5.Purge (07:04)
6.Sin Gauntlet (05:14)
7.Hounds of Plague (02:57)
8.Blackthrone (04:51)
9.Underlight (05:09)
Írta:
Nagaarum
2017. április 2., vasárnap, 15:15
Facebook:
Weide 2017. április 2., vasárnap, 16:16
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 147
Remek kritika! (yes)
Koncertek
Confessions Tour 2017
április 30.,
Kvlt
Head Job European Tour 2017
május 7.,
Dürer Kert
Lacuna Coil, Infected Rain
május 7.,
A38 Hajó
Darkened Nocturn Slaughtercult
május 13.,
Supersonic - Blue Hell
Bornholm, Nothgard
május 20.,
Dürer Kert
Nargaroth, Absu, Hate, Bloodrocuted, Nekrodelirium
május 22.,
Dürer Kert - Room 041
I Am Morbid, Necrophagia
május 31.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.021 seconds to render