Art of Anarchy
The Madness (2017)
 
Emlékeztek még Scott Stapp-re?
Ő volt a ’90-es évek végén oly népszerű Creed énekese. Akiknek 1999-es, második lemezükből, a Human Clay-ből közel 12 millió példány fogyott csak Amerikában, világszerte pedig 20 milliónál is több. Aztán készítettek még egy kevésbé sikeres, de azért elég jól fogyó albumot, majd feloszlottak 2004-ben. Még abban az esztendőben a hangszeres szekció megalapította az Alter Bridge-t. 2009-ben újjáéledt a Creed és kihoztak egy friss korongot, de a lendület nem tartott túl sokáig, három évvel később Stapp újból zenekar nélkül maradt.
A többiek viszont sorra jelentették meg jobbnál-jobb lemezeiket az Alter Bridge égisze alatt.
A multimilliomos Scott viszont durván elindult a lejtőn. Olyannyira, hogy nemrég még kezelés alatt állt, magánélete romokban hevert, a felesége állítólag kisemmizte, a hatóságok pedig ön-és közveszélyesnek nyilvánították. Vagy valami ilyesmi.

Lényeg a lényeg, elszegényedett, szinte hajléktalanná vált a 15 éve még ünnepelt rocksztár. Szerintem sokan már le is mondtak róla, nem gondolták, hogy valaha lehetnek még szakmai sikerei. Aztán úgy egy éve érkezett a hír, hogy őt választották druszája helyére a supergroupnak is titulálható Art of Anarchy-ba. Ahol előtte, 2015-ös haláláig az ugyancsak hányattatott sorsú, botrányairól, függőségeiről híres Scott Weiland volt a frontember. Aki elmondhatta magáról, hogy közös zenekarban játszott a Guns N’ Roses legendás régi-új gitárosával, Slash bácsival (Velvet Revolver) és az Axl mellett jó pár évig pengető Ron "Bumblefoot” Thal-lal. Egyrészt Ron miatt nevezhető szupercsapatnak az Art of Anarchy, másrészt a basszusgitárt kezelő John Moyer miatt, aki leginkább a Disturbed-ből lehet ismerős. Egyébként a bandát a Votta testvérek alapították. Jon gitározik és háttérvokálozgat, Vince pedig dobol. És ez a négy arc bevállalta, hogy a komoly rizikófaktort jelentő Weiland után, az ugyancsak zűrös Stapp-el folytatja a zenélést.
Hogy ez jó, vagy rossz döntés volt, idővel kiderül. 
Mindenesete két héttel ezelőtt megjelent a 10 nótás, 36 és fél perces, The Madness címre keresztelt opusz.

Amit már vártam, mert a pár hónapja nyilvánosságra hozott, a címadó dalhoz forgatott videó eléggé meggyőzött. Nem is annyira a videó, hanem inkább a muzsika és Scott hangja. Ugyanis nagyon rendben lévőnek tűnt az orgánuma.



A komplett lemez tükrében bizton elmondható, hogy tényleg jó formában van Stapp, nem felejtett el énekelni, fogós dallamokat írni!
Persze másabb lett ez a CD az elsőhöz képest. Ami leginkább a két énekes karaktere közötti különbözőségnek tudható be. Bár mindketten a grunge felől érkeztek, Weiland mindig is inkább az AIC által kitaposott ösvényen haladt, ergo Layne Staley próbált lenni hangilag, meg életvitel szempontjából is, míg a másik Scott Eddie Vedder, Chris Cornell tanítványként vonult be a köztudatba. A Creed is egy kommerszebb, populárisabb oldalról közelítette meg a stílust, mint a Stone Temple Pilots. A kettes Art of Anarchy is könnyedebb, slágeresebb, mint a pár súlyos, igazán metalos hangulatot, megoldást rejtő, Weiland-del készült bemutatkozó korong volt.

A The Madness mind a 10 dalában benne van a slágerpotenciál, ami nagyrészt Stapp zseniális éneklésének köszönhető! A kezdő Echo of a Scream refrénjéből hamar kiderül, hogy Moyer is kiveszi részét a dalszerzésből a Disturbed-ben. Dallam-és orgánum tekintetében is megidézi Scott Draiman Mestert. A két gitáros viszont olyan adok-kapok szólópárbajt mutat be, ami jóval túlmutat az alibigitározáson. 

Nem tagadom, ez egy velejéig mainstream zenét rejtő kiadvány.
Egyes témák, hangulatok kapcsán a The Rasmus is beugrott. Meg többször a Nickleback. Mégsem felületes, csupán szórakozásra tervezett albumról van szó, hisz vannak itt kérem szépen mélységek is! Az állítólag újra aktív Live finomságai, lélekbúvársága is felsejlik egyes tételekben. A Changed Man szövege pedig egyértelműen személyes, bízzunk benne, hogy Stapp valóban másabb ember lett korábbi önmagához képest!
Mert énekesként talán jobb, mint fénykorában. Hihetetlen erő és érzelem van a torkában és nem fél használni! Az összes nótában ihletetten énekel és bár érezni hatásait, mégsem mondható el róla, ami a Creed-es időkben még nyilvánvaló volt, hogy Eddie Veddert utánozza.
A The Madness-en nyújtott teljesítményével példát mutat, hogy valahogy így kell rockot énekelni.


Akik nem csak hörgő-morgó, földalattibbnál is földalattibb zenéket hallgatnak, és olykor jólesik nekik egy-egy könnyedebb, fogós dallamokkal operáló kortalan rock lemez, nyugodtan tegyenek egy próbát az Art of Anarchy második eljövetelével.
Scott Stapp pedig újra felkerült a rockzene térképére.
Maradjon is ott még jó sokáig!


Art_of_Anarchy_The_Madness_2017
Kiadó:
Stílus:
Rock
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Echo of a Scream (03:34)
2.1000 Degrees (03:40)
3.No Surrender (03:24)
4.The Madness (03:38)
5.Won’t Let You Down (03:31)
6.Changed Man (04:02)
7.A Light in Me (03:10)
8.Somber (04:12)
9.Dancing With The Devil (03:38)
10.Afterburn (03:40)
Írta:
oldboy
2017. április 4., kedd, 20:04
Facebook:
Koncertek
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
Cryptoriana World Tour
január 21.,
A38 Hajó
European Pilgrimage Tour Part III.
január 22.,
A38 Hajó
Gods Of Violence Tour
január 26., 18:00,
Barba Negra
British Punk Invasion
február 2., 17:00,
Barba Negra
Downfall of Gaia, Hamferđ
február 9.,
Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.01 seconds to render