Old Chapel
Visions From Beyond (2016)


    A Moszkvától északkeletre fekvő Ivanovo városát jelentős textilüzemei miatt gyakran csúfolták régebben a menyasszonyok városának a környékbeliek, és ahogy a sztereotípiák megmaradnak, gondolom ez a kifejezés is gyakran csüng az oroszok ajkain. Lehet ez a tény valamelyest sarkantyúzta a helyi hím populáció egyedeit is, hogy még keményebbek legyenek, ellensúlyozva a nők nagy szerepét a térség fontosságát illetően. Ezek alapján nem meglepő az Old Chapel zenekar 2010-es felbukkanása az orosz undergroundból, hogy aztán hosszabb-rövidebb időre ugyanoda visszadugja egyébként erőteljes méregfogakkal megáldott fejét. Az alapvetően old school death metalt játszó banda ugyanis műfajának dohos, penészes vonulatát hatalmas adag tesztoszteronnal toldotta meg a nehézfém kedvelői számára, amit olyan elemek beemelésével értek el, mint a thrash metal, a tradicionális heavy metal és az amerikai hagyományokat követő, tökös heavy/doom metal. Záporoznak tehát a súlyos riffek, laza menetelések, a pattanásig feszített húrokból áramló szólók, mindez pedig egy olyan zenekartól, ami már lehet, nem is létezik. Az tagokkal amúgy is hadilábon álló zenekarból többen kiváltak, míg végül az alapító Sergei Karpukhin dobos és Pavel Suslov énekes sem bírta tovább a megpróbáltatásokat, ámbár tehetségüket figyelembe véve kétlem, hogy előbb-utóbb ne találkozzunk a nevükkel valahol máshol.
    Mivel a cél egyértelműen a morbid hangulatú, régi death örökség újbóli piedesztálra emelése volt, ezért agyonpolírozott hangzásra, könnyed délutáni halálmetalra ne számítsatok. Itt a hosszú hajúaknak a bólogatáshoz nem szükséges copfba fonni a hajukat a hitelességhez, mert ugyan a fogós megoldások előnyt élveztek a sötétséggel szemben, azért a hangulat méltó a zenekar nevéhez. Erre játszik rá a cipőfűző lazaságú, de létező koncepció is, ami a 70-es, 80-as évek horrorfilmjeinek máig érezhető dögszagára támaszkodva ránt magával az öreg kriptába, hogy az ott élő zombik, patkányemberek, démonok, szellemek és ide tévedt, elmebeteg vigyorral megáldott pszichopaták éppen aktuális death metal bulijából kivehessük a részünket. Hatásként sorban ugrálhatnak be a nevek: Obituary, Asphyx, Entombed és még sokan mások, ugyanakkor az Old Chapelnek van saját hangja is a tiszteletadás leple mögött időnkénti tényleges könnyedsége, lazasága miatt. A bő 48 perces anyagra a sok aprítás mellett teljes mértékben szükség volt a súlyos riffelgetésekre, katakomba túrákra is, hogy ne csak unalmas vagdalkozás legyen a vége, hanem végig élvezhető, komolyan vehető produkció maradjon. Sokat tesz hozzá a hangszeres játék változatosságán túl a lemezhez Pavel Suslov, mert mély, ritmikus, ugyanakkor erőszakos hörgése tökéletesen megfelel az „olyan, mint ha sósavval és borotvapengékkel gargalizálna” kifejezésnek, ami számomra egy elvárható kritérium ezen a vonalon.
    A rendkívül pofás külcsínnel rendelkező lemezről dalokat sem érdemes túlzottan kiemelni ennek megfelelően, mivel egységes színvonalon mozogva hozzák el nekünk a megváltástól mentes világ félelmetes képét, de azért szemezgetek kicsit. Általában az első 5-10 perc az, ami meg tud fogni egy lemezen annyira, hogy kíváncsi legyek a folytatásra, mert vagy elejétől a végéig remekmű lesz, vagy egy pár dalos, beváltatlan ígéretcsekk. Az Old Chapel méregerősen kezd az elvárásaimnak bőven megfelelően, így a Disastours Rite hat perce nem elpocsékolt idő képét vetíti előre. A gyorsan, zúzósan, valamint parasztvakítástól mentesen induló dal második felében megkapjuk az első remek szólónkat és lassulásunkat egyaránt. Még ennél is fogósabb a folytatásban a Stairs To The Vault csapkodó öklével, heavy metalos gitártekerésével. Abszolút favoritom természetesen a végig death/doom nagyapóként funkcionáló Leaving A Body, de ugyanolyan élvezettel hallgattam meg a lemez végén szereplő, instrumentális, fura című Paura Nella Cittá Dei Morti Viventi  tételt is.
    Eljött a végítélet ideje is: ez egy remek old school death/doom lemez. Ha valóban ennyi volt, két lemez után földbe állt a banda, akkor is érdemes volt hangszert fogniuk minden sablonosabb megoldásuk, múltidézésük ellenére. Tehát, ha elviselne a szervezetetek egy kis heavy metalban tobzódó, időnként stílusosan belassuló death metalt, nem kell tovább keresgélnetek, csak rákattanni az Old Chapel bandcamp linkjére.


Old_Chapel_Visions_From_Beyond_2016
Kiadó:
Stílus:
death metal, old school death/doom
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Disastrous Rite (06:04)
2.Stairs To The Vault (05:28)
3.The Burning (03:25)
4.Towards The End (06:14)
5.The Nightmare Room (05:47)
6.Skullhunter (06:02)
7.Leaving A Body (05:15)
8.Witchboard (05:47)
9.Paura Nella Città Dei Morti Viventi (04:32)
Írta:
boymester
2017. április 20., csütörtök, 20:13
Facebook:
Evadne - A Mother Named Death (2017)
Kritika, boymester @ 2017. június 26., hétfő, 15:07
Hades Rising - Hades Rising (2017)
Kritika, boymester @ 2017. június 6., kedd, 16:45
Fuoco Fatuo - Backwater (2017)
Kritika, Weide @ 2017. június 5., hétfő, 18:13
The Bloody Earth - Inevitable (2017)
Kritika, boymester @ 2017. június 1., csütörtök, 16:51
The Ruins of Beverast - Exuvia (2017)
Kritika, boymester @ 2017. május 23., kedd, 18:46
Below - Upon A Pale Horse (2017)
Kritika, boymester @ 2017. május 18., csütörtök, 20:20
Koncertek
Alpárfeszt 2017
június 29.,
Régi Tüzép
Gojira - The Magma Tour 2017
július 5.,
Barba Negra Track
Rockmaraton 2017
július 11.,
Szalki-sziget
Masters of Rock 2017
július 13., 10:00,
Masters Of Rock
Gothoom Open Air Fest 2017
július 20., 16:00,
Revištské Podzámčie
IIII. Fekete Zaj Osztálykirándulás
július 20., 18:00,
Mátra Tábor
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.017 seconds to render