The Crawling
Anatomy Of Loss (2017)
 
    Egészen az egyeseknek már oly távolinak, letűnt korszaknak tűnő 90-es évekig nyúlik vissza az angol The Crawling zenészeinek életútja, ennek ellenére igazán nagy dolgot, vagy emlékezetes lemezt azonban nem nagyon sikerült még összehozniuk. Stuart Rainey a rangidős a bandában, az ő kezei által szólal meg a basszus, valamint a vokalizálásból is kiveszi a részét. A dohányfüstös, reszelős hörgésért, valamint a súlyos témákért Andy Clarke felelős, aki eddig olyan zenekarokban tette próbára szerencséjét, mint a Honey For Christ, vagy a Devilmakesthree. Hozzájuk csatlakozott fiatalosabb lendületet hozva a koncepcióba Gary Beattie dobos, aki eddig csak a Zombified nevű death horda EP-in vagdalózott mesterien megmunkált faágaival. Az ismeretlenség homályában eltöltött évek sok gyakorlása beérni látszik a rutinos rókák számára, mert 2014-ben indított projektjük szépen, lassan építkezve végre nagylemezzel jelentkezhetett a 2015-ös EP és Single kiadványok után. Ez általában nem kis lépés egy zenekarnak sem, szerencsére a The Crawling megfelelően tanulmányozta, majd alakította saját szájízének megfelelően példaképeinek, elődeinek munkásságát, hogy egy remek death/doom lemezzel örvendeztesse meg a műfaj rajongóit. Gyökereik egészen az old school death metalig nyúlnak vissza, időnként a végzet harangjait visszaszorítva igazán cammogó, súlyos death metalt nyomnak, de nem felejtették ki a képletből a Katatonia és a My Dying Bride melankóliával átitatott búslakodását sem. Stílusa ellenére ráadásul kevésbé sorolnám a merengős kiadványok közé, mert többnyire nagy hangerőn, veszettül bólogatva tudtam legjobban értékelni.
   A háromnegyed órás produkció tiszta éneket nem, remek témákat annál inkább tartogat számunkra, a nyitó An Immaculate Deception keretein belül pedig azonnal belecsap a dolgok közepébe. Tisztán kivehető basszus, egyszerű, de lendületes dob, aminek lassú lüktetésével kombinálva a gyorsabb riffek vasbeton alapokat képeznek Andy énekéhez, ami időnként fura módon az Angela korszakos Arch Enemyt is megidézte számomra. Az sem véletlen, hogy ez a dal nyitja a lemezt, mert az egyik legjobb szerzemény a többnyire magas színvonalú társai között is. A Poison Orange már nagyobb volumenű, jóval doomosabb formája a fémzenének, sztenderd jellegén felül pedig egyedül kellemes témái tudják emlékezetessé tenni, valamint az ismételten death metal közelibb elemek. A mérgező gázként kavargó Acid On My Skin rövidebb szerkezete, váltakozó tempója jobban áll a zenekarnak, mint a monumentális szerzemények, ezt gyorsan leszűrhettük már a lemez első felében. Ennek megfelelően az egyszerű megoldások okos keverékeként működő szerzeményre nem lehet panaszunk. Ugyanerre a kaptafára húzza fel a zenekar frissen nyúzott bőrből készült produktumát, ami All Our Failings címmel került fel a lemezre, ugyanakkor a nyitáshoz hasonlóan magas színvonalon. A brutális húzással megtámogatott dal folyamán vált világossá az is, mennyire passzol a zenekar albumához a választott borító, amely ugyanolyan puritán, mint amilyen monumentális is egyszerre, valamint realista és szigorú. A Poison Orange unalmasabb perceinek következtében félve vágtam neki a The Right To Crawl ismételten 6 perc fölé pofátlankodó játékidejének, de a dal változatosabb felépítése végül pozitív irányba mozdította ki szigorú mércémet és pusztán jó érzéseket hagyott maga után. Retró, már-már tradicionális doom vonaglással kezdődik a szintén hosszúra nyúló Violence Vanity And Neglect, amiről az oldal régebbi olvasói már sejthetik, hogy nem okozott nálam fennakadást, a death gépezet beindulásával pedig kifejezetten élvezetessé vált újfent egy nagyobb lélegzetvételű dal. Ezen felbuzdulva aztán a zenekar még összerántotta a befejező Catatonic című pokoljárást, minden eddiginél lassabban és hosszabban, ráadásul nem tették rosszul, mert depresszív, időnként skizofrén hangulatával tökéletes lezárása egy ilyen lemeznek.
   Semmi extrát, pluszt nem tesz hozzá a The Crawling az ősök által ültetett, mély gyökereket vert műfaji kelléktárhoz, de meglévő sablonjait rutinnal, hozzáértéssel és őszinteséggel pakolta egymásra a neki tetsző módon, így bemutatkozva egy olyan lemezzel, mely akár az ötödik is lehetne a sorban. A 90-es éveket idéző, nagy súlyokat görgető, gonosz hangulatot árasztó death metal témák beágyazása szinte minden dalban beindítják a bólogató mechanizmust, így igazán eret vágó búslakodás helyett inkább egy szórakoztató, erős kiadványt tudhatunk a magunkénak az Anatomy Of Loss megismerése esetében.

The_Crawling_Anatomy_Of_Loss_2017
Kiadó:
Stílus:
death metal, old school death/doom
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.An Immaculate Deception
2.Poison Orange
3.Acid On My Skin
4.All Our Failings
5.The Right To Crawl
6.Violence Vanity and Neglect
7.Catatonic
Írta:
boymester
2017. május 14., vasárnap, 10:47
Facebook:
Solitude Aeturnus - Through The Darkest Hour (1994)
Kritika, boymester @ 2018. február 9., péntek, 20:10
Hooded Menace - Ossuarium Silhouettes Unhallowed (2018)
Kritika, boymester @ 2018. február 8., csütörtök, 08:16
Towards Atlantis Lights - Dust Of Aeons (2018)
Kritika, boymester @ 2018. február 6., kedd, 06:29
Mozgásban a MONOLITHE - Bepillantás a nagy, fekete kő alá
Interjú, McFrost1977 @ 2018. február 3., szombat, 12:04
Dautha - Brethren Of The Black Soil (2018)
Kritika, boymester @ 2018. január 26., péntek, 20:49
Koncertek
Machine Messiah Tour 2018
február 25., 18:00,
Barba Negra
Amenra, Boris
február 26.,
A38 Hajó
Winter Assault Tour 2018
március 1., 20:00,
Dürer Kert
Mutilated And Assimilated Tour 2018
március 6., 20:00,
Dürer Kert
Rhapsody 20th Anniversary Farewell Tour
március 8.,
Barba Negra
Slow Death European Tour 2018
március 9.,
Dürer Kert
Total Metal Over Europe - Haeresis Tour
március 9.,
Dürer Kert - Kisterem
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.028 seconds to render