Funeral Tears
Beyond the Horizon (2017)

Oroszország a vodka és a medve mellett a funeral doomot is nemzeti jelképpé nyilváníthatná. Van olyan vélemény, hogy minden orosz funeral doom ugyanolyan, és ennek a megállapításnak azért van is egy kis alapja. A Septic Mind vagy a Station Dysthimia számomra azonban okozott nagy pillanatokat. Ezen bandák pont a "nem ugyanolyanok". A nyugati világ rohanó tempója mellett ez a műfaj erősen meg nem értett, hiszen ez a rohanó élettempó rohanó agyműködést is szül, ami nehezen képes csápok növesztésére a funeral doom letapogatásához. Ez a vontatott - vonszolt, nem egyszer unalmasnak tűnő stílus elmélyülés igényel. Ha ez sikerül, az unalom átfordul nyugalomba.

Nikolay Seredov által működtetett Funeral Tears egy egyszemélyes project. Ez a tény ismét csak távolítja az átlag zenehallgatót attól, kóstolót vegyen. Ez a harmadik lemez. Seredov egyébként több bandának tagja, és itt jön képbe a Tajga, amelyben billentyűkön megfordult a Satanath főnök Aleksey Korolyov is. Jelenlegi státusza a csapatban "unknown".


Az első dal ahogyan elindul, az jól előre is vetíti, hogy mit fogunk a továbbiakban hallani. Nincs beetetés, átverés, halk nyitás után jön a lassan ringatózó metalfolyam. Amit átgondoltam volna, az a felvezető akusztikus gitár hangereje. Ugyanis nagyon halk. Az ember feltekeri a hangerőt, aztán a dob belépésnél meg a két dobhártya találkozik valahol a nyúltvelő környékén. Gyakorlottak már ilyenkor eleve kivárnak... Az itt még kellemes akusztikus gitár azonban később egy kicsit már fárasztó lesz. A hatodik perc végén érkező gitárriff érdekes módon középen maradt. Vagy ha direkt van így, színfoltnak is betudható.
A Breathe néhány érdekesen ritmizált dobtémája színfoltnak tudható be, üdvözlöm az ilyeneket. Az a bizonyos akusztikus gitár viszont már egy kicsit zavaró a torzított cucc alatt, vagy csak túl hangos. Pár effekt sem ártott volna rá.
Az egyik kedvenc részem a kiadványon a harmadik tétel (Dehiscing Emptiness) kissé unalmas kezdése utáni hörgős rész. Rém elvont és atmoszférikus az aláfestés, a szintetizátor kellemesen ápol. Ez előtt és után egy kicsit megalszik a dolog, de mikor már érdeklődésemet veszteném, ismét jön valami újabb fordulat. Az I Suffocate közepén nagyon jó a tremolós gitár.

A hangzásnak vannak erősségei és gyengéi is. Én elviselnék még egy kicsit több atmoszférát, ha már funeral doom, és a gitárok is haraphatnának jobban. A basszus halk is és háttérből dübög. Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon gép-e, esetleg lepiccselt gitár... Sufnituning létére viszont kellemes az összkép, a lemez bőven a komfortzónában marad.

A szerző saját belső lelki vívódását taglaló szövegvilágot nagyszerűen festi alá ez a szűk egy óra, ami a funeral doomban egy laza játékidő. Sokat nem tesz hozzá a műfaji alapkövetelményekhez, de van az a kemény rajongói mag, akikhez eljutva jó társ lehet komor esti órákban. A fent említett két ruszki csapat eredetiségét és elvontságát mondjuk nem  éri el, de nem is mindig az a cél. A pontozáskor viszont ezt figyelembe kell vegyem.



Funeral_Tears_Beyond_the_Horizon_2017
Kiadó:
Stílus:
funeral doom
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Close My Eyes (10:25)
2.Breathe (08:32)
3.Dehiscing Emptiness (07:48)
4.I Suffocate (09:10)
5.Beyond the Horizon (09:47)
6.Eternal Tranquility (10:28)
Írta:
Nagaarum
2017. május 30., kedd, 17:42
Facebook:
Belial 2017. június 5., hétfő, 23:48
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 703
Szerintem ez egy kifejezetten kellemes es emesztheto funeral doom lemez, es kozelebb all egy My Dying Bridehoz mint egy Evokenhez. A 8 pont korrekt.
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.023 seconds to render