Watch Out Stampede
SVTVNIC (2017)
2014 és 2015 után idén sem maradunk Watch Out Stampede lemez nélkül. Mit mondjak, az első két anyaguk nem győzött meg maradéktalanul, újraolvasva a második album ismertetőjét, azzal zártam, hogy a harmadik lemez majd eldönti, érdemes-e további figyelemre (részemről legalábbis) a brémai csapat. Most hosszabb idő telt el a két album megjelenése között, de igazság szerint nagy változást nem érzékelek. A játék neve továbbra is post-hardcore, tiszta énekkel, dallamos témákkal, amit a nyers üvöltésekkel, hörgéssel, blastbeat-ekkel, zúzdával állítanak szembe. Talán annyi változást érzek, hogy a durva vokál szélesebb palettán mozog, és mintha kidolgozottabb is lett.
A Bring Me The Horizon rajongóinak mondjuk pont bejöhet, bár véleményem szerint (igaz nem ismerem a töviről-hegyire a BMTH életművet) azt a szintet még nem ütik meg.
A külcsínnel eddig sem volt gond, a friss anyag is tetszetős digipak csomagolásban érkezett, sőt, talán a SVTVNIC kapta az eddigi legjobban tetsző grafikát. Egyszerű, letisztult. Mondjuk ennek alapján nem hiszem, hogy a gyanútlan hallgatók ilyesmi zenére számítanának.

A nyitó Sharks rögtön igazi cápaként csap le a hallgatóra, Andreas Hildebrandt üvölt, a gitárok horzsolnak, majd jön a szokásos dallamosodás. Nem árulnak zsákbamacskát, erre számíthatunk a továbbiakban is.
A Feather-ben a grindcore-os vokál kis újítás, ami jól megfér a szinte szirupos dallamokkal, amibe még egy kis ambientes billentyűs rész is jól illeszkedik. Talán ez a lemez legerősebb száma, de mindenképp a nekem legjobban tetsző.
A H.A.T.E. meg elsodor a lendületével. Egy három perces sodró áradat, amiben csak egy-egy rövid kiállás erejéig szakaad meg a lendület.
A szűk három percével a lemez legrövidebb számának birtokosa a Guacamole Takeover, ami azon kívül, hogy szinte végig tempós még azzal is kilóg a többi közül, hogy csak Andreas nyers vokalizálását lehet benne hallani, ami szerencsére eléggé változatos, így nem válik unalmassá.


A Fingers Crossed is hasonló utakon jár, de ebben már visszatérnek a jól bevált recepthez, azaz jönnek a finomabb témák is, ének fronton és a gitárok tekintetében is.
A Paper Hearts jó választás volt a klipesítésre. Vannak benne dallamok is jócskán, de a keménység sincs háttérbe szorítva. Én mondjuk nem feltétlenül ezt választottam volna első videónak.


A címadó is megérne egy megfilmesítést, gyanítom nem is marad el. Ebben is benne van mindaz, ami a WoS zenéjének a velejét adja. Mondhatni ez lehet a csapat slágere, itt még a ragadós refrén is megérkezik.

A záró Solaris visszafogottabb, inkább lassabbmeg amiatt lehet érdekes, mert ebben inkább az elszállósabb, filmzenésnek is nevezhető, amiben a dallamos ének a jellemzőbb, vagy legalábbis az jobban megmarad.

Összességében továbbra sem vagyok meggyőzve. Bár végig egyenletes a színvonal, nincsenek nagy , még mindig az egyéniséget hiányolom, meg valami olyat, ami miatt felkapom a fejem. Legyen ez valami igazán ragadós refrén, valami egyéni hangszerelési ötlet, bármi. Valami olyat, amit meghallva azt mondhatnám: “ez igen, ez a Watch Out Stampede!”. Na, ez még hiányzik. Amellett, hogy kellemes ez a bő félórás anyag, akár a háttérben szól, akár odafigyelve hallgatom, a nagy flash-sel még adósok a srácok… pedig a lehetőség bennük van szerintem.
Watch_Out_Stampede_SVTVNIC_2017
Kiadó:
Stílus:
screamo/deathcore/post-HC
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Sharks
2.Feather
3.H.A.T.E.
4.Guacamole Takeover
5.Fingers Crossed
6.Paper Hearts
7.SVTVNIC
8.The Last Walk
9.Wires
10.Solaris
Írta:
9000Sanyi
2017. május 30., kedd, 13:24
Facebook:
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.031 seconds to render