Hades Rising
Hades Rising (2017)

   Magam is meglepődtem azon, hogy már idejét sem tudom, mikor élveztem utoljára egy mezei, puritán lemezt elejétől a végéig anélkül, hogy kutatnom kellett volna valami extra adalék után. Higgyétek el, a sok meghallgatott lemez után időnként az ember könnyen túlcsordul a jóból, valamint a kevésbé nívós produkciók okozta sokkhatásból. Ennek egyenes következménye, hogy időnként az elvetemültebb metal zabálók már immunisak lesznek egy-egy kiadványra és gyorsan átlapoznak a következőre, miközben a felszínét kapargatják az adott zenei világnak. Ezek alapján nem kis teljesítményt mutatott be a Hades Rising bemutatkozó leme, miszerint egy random bökéssel elindított bandcamp elérésen keresztül magával ragadott annyira, hogy frissében kezdjek róla értekezni. Ugyanakkor a cikk bevezető része megköveteli magának a szövevényes szövegalkotást, mivel a zenekarról (ha nem egyszemélyes gyöngyszemről van szó) gyakorlatilag az ég világon semmilyen információt nem lehet találni. Hiába enciklopédia, facebook, youtube csatorna, egyetlen dolgot rág csak mindegyik a szánkba, méghozzá azt, hogy megjelent a zenekar nevét viselő debütáló lemez frissen, ropogósan. A műfaj atmoszférikus, melodikus death/black metal keverék, bár a fekete lovagok kézlenyomatát én kevésbé érzékeltem, mint a halálét. Az elkövető(k) származása is kétséges, mert egyik forrás görög eredetet jelöl, míg egy másik egyértelműen norvég gyökerekkel büszkélkedik, így ezen szűkös infómorzsák után nem marad más, csak a végeredmény.


   Érdemes már most kitérnem a gyönyörű, izzó színekben pompázó borítóra, mely tökéletes kísérője az egyszerű, dallamos, mégis parázsló dalcsokornak, ami egy nem könnyű, 53 perces időkeretbe lett bebetonozva. A javarészt bő 5 perc környékén mozgolódó dalszerkezetek egyaránt merítenek a melodikus death metal hőskorszakából és a progresszívebb, elszállósabb vonalból, ami itt kifejezetten az In The Woods... Omnio lemezét idézte meg számomra. A Hades Rising azonban jóval lendületesebb, vastagabb az említett klasszikusnál, köszönhetően modern, erőteljes gitárhangzásának, ami igazán a velejét adja az egész albumnak. Nincs olyan dal ugyanis, amibe ne került volna egy fogós, modern lüktetés, éppannyira tördelt kiadásban, hogy még ne kelljen az agyongondoltság zászlaját kitűzni. A gyors, dallamos részeknél az egykoron csúcsformában lévő In Flames is visszaköszön, valamint a zongorás betéteknek és az időnként nagyobb szerepet kapó billentyűknek köszönhetően eszembe jutott a dánok melodikus bandája, a 2000-es évek környékén erős Mercenary. Ezeket a zenekarokat emlegetve ugyanakkor a kiadvány gyengéje is hamar feltűnővé válik, sajnos a vokalizálás megáll egy egyszerű, harapós hörgésnél, pedig a dalok jó része szinte követel egy kis dallamos, tiszta éneket, amit ritkán szoktam hiányolni, vagy egy két károgós elmebajt. Ettől függetlenül remek szórakozás az egész kiadvány, ahol a hangsúly tényleg a szórakozáson, az azonnal ható témák habzsolásán van, minden áthallás, érezhető példakép ellenére.
   A Hades Rising bemutatkozása alatt nyugodtan lazulhatsz, foglalkozhatsz mással, időnként úgyis azon kapod magad, hogy jár a fejed, dobol a lábad és élvezed, hogy metal lemezt hallgatsz. Okos példaképekhez nyúlva kapunk egy igazán erős debütálást, amihez remélem hamarosan több információ is társulni fog, mert szívesen olvasnék róluk többet, valamint érdekelne, kik is ennek a remek kiadványnak az elkövetői… Hogy miről is van szó, arról még videót sem nagyon találtam (cikk írása közben került fel a teaser), de egy kedvcsinálónak ez is megteszi, a kiadványt pedig teljes egészében meghallgathatjátok a banda bandcamp oldalán. 


Hades_Rising_Hades_Rising_2017
Kiadó:
Stílus:
atmoszférikus death/black
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.No Place For My Soul (01:57)
2.Mankind's Fate (05:34)
3.Styx (05:53)
4.Unconscious Wandering (03:33)
5.The Passing (05:16)
6.Self Inflicted Bliss (05:31)
7.Delirious (04:38)
8.Hades Rising (05:13)
9.When I Die (04:46)
10.Twisted State Of Mind (06:18)
11.Negation (05:10)
Írta:
boymester
2017. június 6., kedd, 16:45
Facebook:
Gherzen - 1917 (2016)
Kritika, boymester @ 2017. október 18., szerda, 13:56
Sons Of Crom - The Black Tower (2017)
Kritika, boymester @ 2017. október 17., kedd, 20:08
Archspire - Relentless Mutation (2017)
Kritika, Werewolfrulez @ 2017. szeptember 30., szombat, 18:12
Celesterre - The Wild (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 27., szerda, 19:17
Acephalix - Decreation (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 25., hétfő, 22:08
Entity - Phobia Of The Formless (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 23., szerda, 12:52
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
Airbourne, Desecrator
október 29.,
Barba Negra
Back to the Roots Part II.
október 30.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render