Bevallom elsőre benéztem a zenekar nevét. Tyron helyett Tyrion-t olvastam…
Hiába no, kedvelem George R. R. Martin grandiózus regényfolyamát, mely talán sosem fog befejeződni. Az Ördögfióka pedig gondolom sokak kedvenc karaktere.
Azért hamar rájöttem a turpisságra és sikerült helyesen olvasnom a német heavy/thrash alakulat nevét. Az alább látható fotón az egyik tag Perzonal War pólóban feszít, akiket felületesen ismerek, de ha jól rémlik pályafutásuk elején rájuk aggatták a „német Metallica” jelzőt. Nos, a Tyron is merít Hetfield-ék munkásságából. Nem is keveset…
Mivel a Rebels Shall Conquer a bemutatkozó nagylemezük (legalábbis ezen a néven), így elnézőbb leszek emiatt.
A nyitó Mens Fate rögtön egy tipikusan ’tallica ihlette nóta. Zakatoló riffek, Hetfield-típusú ének, wah-pedálos alibi szóló. Viszont aztán az a váltás, a torzítatlanul pengetett elektromos gitár és dob összjátékával igen tetszetős! Sőt, a második, melodikus, ikergitáros szóló sem rossz. Természetesen a csapat felállása is minden idők egyik legismertebb zenekarát idézi. Négy fő: egy dobos, egy bőgős, egy szólógitáros és egy énekes/gitáros. Utóbbi, az echte németes nevű Pavlos Batziakas azért szerencsére nem végig hetifieldesen dalolászik, a From Prey to Predator-ban például keményebb vokállal próbálkozik. Amit a heavy metalos, ide-oda beiktatott „ááááááázásokkal” old.
A Murder elején hallható téma kísértetiesen hasonlít az utolsó két Metallica lemez egyes momentumaira. Ergo úgy tűnik, akadnak csapatok, akiket még a Death Magnetic/Harwired…to Self-Destruct dalai is képesek inspirálni.
Az első három szám után megállapítható, hogy zenélni ugyan tudnak a srácok, de dalírásban, fogós témák gyártásában még van hová fejlődniük.
Ugyanis ezen a téren még az átlagos/gyengébb ’tallica szerzemények is kenterbe verik a Tyron legerősebbjeit.
A Maverick és a Sick of it All a jobb nóták közül való. Előbbiben a verzéket más stílusban énekli Pavlos, a refrénre viszont előszedi a szemenszedett Hetfield-kopizást. James összes manírját lenyúlja a csávó. A Sick of it All-ban viszont szinte végig „hangutánzó funkción” nyomul. És ezt képtelen vagyok megérteni. Nem azzal van bajom, hogy a hangszíne/orgánuma nagyon hajaz James-ére. Hisz az egy adottság. Viszont ő a dallamvilágát, egyéni megoldásait is magáévá teszi. Persze képtelen olyan fogós dallamokat írni, mint Papa Het.
Jelenleg úgy érzem, hogy a Tyron működőképesebb lenne egy kismilliomodik Metallica tribute zenekarként, mert a saját dalaik még nem eléggé érdekfeszítőek.
Azért kíváncsi vagyok, hogy ha lesz második dobásuk, az mutat-e majd némi fejlődést, elmozdulást a saját hangzás irányába!
Mindenesetre tegnap az egész albumot föltették hivatalos Youtube csatornájukra, úgyhogy Ti is eldönthetitek, hogy nektek mennyit ér a Rebels Shall Conquer. Én adok rá egy jóindulatú hatost.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.