Antichrist
Sinful Birth

fasolax
2017. július 5.
0
Pontszám
10
     A svéd Antichrist egy huszonévesekből álló kvintett akik 2005 óta művelik a thrash metal sötétebb ágazatát. Az első, Forbidden World című nagylemezük (2011) elött két demójuk és egy válogatásuk (!) jelent meg, ami az említett két demó számait tartalmazza. Már az első nagylemezük is nagyon tetszett, összetett, ötletes old-school thrash/blacket tartalmazott, tehát nagyon vártam a folytatást, ami először egy single formájában adott hírt magáról a 2013-as Burned Beyond Recognition képében, ami aztán az új lemezre is felkerült. Ezen kívül egy feldolgozást is tartalmazott, a horvát Evil Blood Kill With Napalm-ját választották a svéd srácok, aminek már az ismerete is igazi rajongókról, megszállottakról árulkodik. Idei év júniusában végre kijött második teljes nagylemezük is Sinful Birth címmel. A lemez 9 számot tartalmaz és 45 perc környékén mozog, de ez nagyrészt a Chernobyl 1986 című 10 perces instrumentális dalnak tudható be. Akit ezzel elijesztenék, elárulom, hogy nagyon jól megírt dalról van szó, és emlékezzünk csak, az …and Justice for All is majd 10 perces és mégis milyen jó!

    A nyitó Instruments Of Sadism felkészít a hangulatra egy percben, úgymond begyújtva a tüzet, amin aztán a képzeletbeli thrash-főzelék fortyog majd. Pokoli összetevői: régi és igencsak ízes Destruction, Venom, Slayer, Possessed, Dark Angel, Vio-Lence ihletésű, ám egészen egyéni riffek, dalszerkezetek, míves szólógitár munka és kreatív kalapálás, mindez igazi 80′-as éveket idéző hangulattal/hangzással. A felvétel a helyi Red Pulse stúdióban történt, a mixelés/masterelés pedig az ugyancsak helyi Enormous Door Masteringben. Csak megjegyzem, szerintem nagyon eltaláltak a hangzást, nem is nagyon lehetne tisztább/erőteljesebb, ugyanakkor vérbeli régi sulis. 
A Savage Mutilations kezdi a mészárlást mégpedig rögtön egy dobszólóval, amolyan Lombardo stílusban. A South of Heavenen használt hangszín hasonlít talán legjobban a lemezen hallható dobmunka hangjához, illetve a keverések is hasonlóak, nyilván Dave illetve Gene Hoglan a legnagyobb hatása a dobosnak. Minden kompozíciónak saját hangulata van a riffek miatt, talán a Possessed és a nagyon korai Slayer nyoma fedezhető fel leginkább, de érdekes módon pl. az ugyancsak svéd Dissection és más saját hazájukból származó klasszikus metal zenekarok elött is tisztelegnek (Nifelheim, Bathory nyilván). A The Entity egy újabb dob-indítású gyorsabb kompozíció, amiről ezúttal a Dark Angel Darkness Descendsén található dalok ugrottak be. Az egységesen erős színvonalba kapaszkodva jön az Under The Cross egy középtempós Possessed ihletésű hisztérikus vokállal és fondorlatos szólókkal, kis black metalos riffeléssel a közepe felé. A The Black Pharaohban felgyorsul a tempó, aztán megfordul, és megint, aztán egy Deathhammerhez hasonlatos black/thrash kavalkádot kapunk, valószínűleg ismerik egymást a fiúk – egészen hasonló a hozzáállás csak a stílus kicsit más. A címadó Sinful Birth következik a sorban, ami nem véletlenül kapta ezt a titulust, ha egy számban kéne bemutassam valakinek a lemezt valószínűleg ezt választanám. Már csak azért is, mert ebben hangzik el a ‘Possessed by the Devil’ sor. A szám egy feketén örvénylő riffel kezdődik, aztán egy Hell Awaitsról lemaradt kalapálással folytatódik – ez talán a legfeketébb árnyalatú az összes szám közül és egyben a legnyilvánvalóbb Slayer hagyaték, óriási szólókkal a vége felé, na és persze maga az Ördög is hallatszik a szám levezetésében.
 

   A Burned Beyond Recognition egy Possessedes szám, olyan mintha az In The Eyes Of Horror kislemezről maradt volna le. Pörgős, egyre gyorsuló, nem pihen, míg a felismerhetetlenségig el nem éget. A lemez vége felé jön a Chernobyl 1986, a már említett hosszú instru, viszont egyáltalán nem unalmas, nagyon változatos, jó riffekből áll, inkább középtempós, de gyorsabb részeket is tartalmaz. Azt gondolom mondanom sem kell mit jelent nekünk, közép-kelet európaiaknak ez a szomorú dátum. A Fall of the Temple of Solomon a záró tétel, tele jobbnál jobb témákkal, tempó fordulatokkal, megadjak tehát a módját, a hang is minden eddiginél hisztérikusabb, a végén minden dől, borul, ahogy hamarosan a Bölcsesség Templomától is búcsút kell majd vennünk az idök állása szerint. Addig is törjön az a templomablak, várjuk az Antikrisztus elérkezését!
 
 
Depeche Mode Depeche Mode
március 25.