Bloodrainbow
Upheveal (2017)
Néhányaknak talán ismerősen cseng a Bloodrainbow neve, ám a legtöbben egészen biztosan nem találkoztak még velük. Nem is csoda, hiszen a 2002-es alapítású, budapesti székhelyű csapat utoljára tizenkét esztendeje hallatott magáról a Nail Records gondozásában megjelent Smelteries of Damnation című, technikás, dallamos, ennek ellenére mégis old school death metal alkotása kapcsán.
Az elmúlt egy tucat évben rengeteget változott a világ, hazánk, és benne ez a budapesti zenekar is, akiket a felállásukban történt változásokon túl a zenei megközelítésükben is formált az idő. A tavalyi digitális megjelenést követően, idén a Neverheard Distro gondozásában is napvilágot látó CD meghallgatása után a bandára régi ismerősként tekintőkben is tudatosul majd, hogy a korábbi Bloodrainbow mára távolból visszaköszönő emlék maradt csupán.
 

Ebben a műfajban a sokat hallott rajongók már csak intenek az üres frázissá vált „egyéni” vagy „egyedi” szavak láttán, hiszen mindannyian jól tudják, hogy a régivágású fémzenében csak rendkívül elvétve találkozhatnak valóban sajátos alkotással. Egy-egy ilyen szókapcsolat megítélésében az sem segít, ha azt olvassák, hogy a zenében spanyol gitárt, trombitát, valamint szaxofont is felfedezhet a nagyérdemű. Újdonságnak egyik sem számít, hallottuk már őket metal lemezen, erre a csapatra azonban önkéntelenül is alkalmaznom kell a fent említett jelzőket, mert náluk ezeknek a hangszereknek felhasználása ténylegesen kivételes. Olyan díszítőelemekről van szó, amelyek példátlan ékességgel hangsúlyozzák ki a banda erényeit, és képviselnek magas hozzáadott értéket.
A legkevésbé sem megszokott ugyanis egy death metal albumon, hogy epikus hangulatú spanyol gitárral kezdődjön. Noha iránytűként a dobjáték, valamint a húros hangszerek kiállása a lemez teljes hosszán emlékeztet a csapat gyökereire, a gitárosok virtuóz játéka a legszebb európai power metalos hagyományokat eleveníti fel. Ezek a nemzetközi színvonalú neoklasszikus finomkodások páratlanul izgalmas szólókban öltenek testet, és válnak hatásosabbá, fogósabbá, mint a Magyarországon magzatként elhalt power metal színtér összessége.
Megemlítésre érdemes továbbá a frontember, Szalai Ádám, akinek horzsoló vokáljai kíméletlen erővel hasítanak át a dobhártyákon, viszont a zene kiműveltségével, dallamosságával nem minden esetben jutnak közös nevezőre. Míg a blast beatekhez, grindhez és a tomboló riffekhez határozottan illik a hörgős hang, a melódiákhoz illesztett ordibálások ugyanakkor kiesnek a kontextusból. Érzésem szerint a bemutatott epikus mozzanatoknak a hatásosság, illetve az élmény legfelsőbb fokára való eljuttatásához valódi tiszta énekre is szükség lenne. Azt gondolom, hogy hiányosságot mindössze ebben szenved a korong.
 
 
Tizenkét év hosszú, viszont a Bloodrainbow számára a végletekig megtérült időbefektetés. Nem gondolom, hogy az ortodox death metal rajongók új kedvencet avathatnak majd, az viszont bizonyos, hogy az érdekességekre, egyedi megközelítésekre szomjazó death- és power metalt kedvelők kellemesen fognak csalódni az ismeretlenségből előtörő Upheveal féktelenül sokszínű zenei kavalkádjában. Ebben tényleg van egyéniség.
Bloodrainbow_Upheveal_2017
Kiadó:
Stílus:
Neoklasszikus Technikás Death Metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Born of Gods
2.Debauchery, Fall, Expulsion
3.Outcast from Eden
4.Harpoon and Sonar
5.Stalingrad
6.Rolling Sand of Alam Halfa
7.Indestructible Armor
8.Conquistadors
Írta:
pzoltan
2017. július 13., csütörtök, 12:11
Facebook:
Koncertek
SzegeDEATH fest. 5.
május 26.,
Gin Tonic Klub
The Lord of the Underworld Tour 2018
május 30.,
Dürer Kert
Metalfest Open Air 2018
június 1., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Rise Aganist, Poison Alley, Satelles
június 6.,
Budapest Park
Nova Rock Festival 2018
június 14.,
Pannonia Fields
Killswitch Engage
június 16.,
Akvárium Klub
Body Count, Powerflo
június 17.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.041 seconds to render