Time Lurker
Time Lurker (2017)

   A francia Les Acteurs De l’Ombre Productions, rövidebben L.A.D.L.O manapság nagyon kihegyezte a fülét a hangulatos, post hatásoktól sem mentes black metal kiadványokra és talált is pár érdemes zenekart a közelében. Így fedezték fel maguknak az egyszemélyes Time Lurker projektet, mely zeneileg teljes egészében Mick érdeme, aki egyedül a vokalizáláshoz hívott némi segítséget Cédric, Clément, Thibo és Tony személyében, ami alapvetően érdekes tudnivaló, mivel a nagyrészt depresszív black metalra jellemző éneket sikerült így valamivel változatosabbá, izgalmasabbá tenni, már amennyire lehetséges. A figyelemfelkeltő borítóért a Jo Mot Rot Tattoo a felelős, vagyis Jonathan Moreau, akinek úgy látom, ez az első ilyen jellegű munkája, de érdemes lehet rá figyelni, mert az oldalán rengeteg ígéretes vázlat és grafika található, nem hinném, hogy utoljára láttunk tőle ilyen szép borítót, aminek érdemes részleteiben is elmerülni, ráadásul nagyon jól elkapta a Time Lurker hangulatát is, ami a lemez talán legnagyobb kincse.

   Mondom ezt egyszerre jó és keserű szájízzel, mert elvárásom, miszerint a ventilátor és a Time Lurker kombinációja megfelelően hűvösen tart a délelőtt folyamán, nem teljesült maradéktalanul. Az anyag ugyanis nehézkes, hosszú és az időnként fel-fel bukkanó maszatosabb, modernebb megoldásokon kívül egyetlen aspektusában sem tudja megugrani az átlaglemez általam hitelesített mércével rendelkező színvonalát. Sodródás a végtelenben, elidegenedés, karcos hangzás és óriási, bejárhatatlan sötét terek jellemzik az egész kiadványt, ahol a változások halványan pislákoló, utolsó üzemanyagukat elégető csillagként nyújtanak kapaszkodót a határtalan ürességben, de mindezt átélhettük már nagyon sokszor, ráadásul élvezhetőbb, ötletesebb kivitelezésben is. Mick érezhetően érzésből, belsőből fakadóan komponálta meg hosszú, átlagosan 8 perc környékére eső tételeit, amiből összesen 50 percet kap a nagyérdemű, azonban az egészséges monotonitás és tempóváltások egyensúlyát, ami egy atmoszférikus black metalban szerinem mindennek a kulcsa, mozgatórugója, nem sikerült maradéktalanul megtalálnia. A súlyos teherként ránk nehezedő, 11 perces Rupture már megbélyegezi az anyagot egy műfajjal most ismerkedő számára, aminek egyenes folytatása a Judgement én az Ethereal Hands, melyek nem kevésbé hosszúak és monotonok, egyenesen a rajongók kemény magjának célozva. Egyedül a Judgement témáiban éreztem erőt, energiát, hogy ne csak puszta lebegéssé, agonizálássá tegye a zenehallgatást, de ennek a tételnek is csak a gyorsabb részeiben kaptuk meg az ítéletet, a drámát, a kíméletlenséget, ami úgy járt át, mint tartósítószer a téli savanyúságot. Egyértelműen kiugrik a tétel a nyitó hármasból, melyek gyakorlatilag összeadódnak, csúcspontjukban a Judgement tétellel. Szinte kétfelé szakítja ez által a lemezt a rövidke, de nagyon hangulatos Reborn, amihez hasonlatos elszállást többet is meg tudtam volna hallgatni, mert valamivel több, mint 3 percbe egy egész lemeznyi sötétséget sikerült beleszorítani. A lemez felénél éreztem először, hogy hűvössé vélik a levegő, megdermed az élet és magatehetetlenül várom a sors csapását, a kegyelemdöfést. Ezt a célt akarta szolgálni a No Way Out from Mankind gyors, kíméletlen kezdésével, de sajnos igencsak hamar egy átlagos bánkódássá változott, ismét erejét vesztve. A Reborn párja, a Passage követi a dalt, újfent rövid játékidővel és remek hangulattal, alátámasztva, hogy atmoszférikus black metalról van szó, annak is a legszigorúbb, nagykönyvben megírt formájáról. A lemezt egy újabb monumentális mű zárja, méghozzá a Whispering From Space, ami a Judgement óta először hozza vissza a tiszteletet parancsoló reménytelenséget a kiadványba, épp ezért szintén kiemelkedő helyen van a dalok minőségi létráján.
   Sűrű, massza szerű black metalt tár fel előttünk tehát a Time Lurker, amihez befogadónak kell lennünk és meg kell adni a módját, a megfelelő hangulatot az ismerkedéshez, de akkor megérheti a befektetett időt. Messze nem lesz emlékezetes, maradandó alkotás, viszont a depresszív black metal, atmoszférikus black kedvelői bőven tehetnek vele egy próbát, mert a műfaj által kínált belső, sötét utazás Mick által is garantált.


Time_Lurker_Time_Lurker_2017
Kiadó:
Stílus:
atmoszférikus black metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Rupture (11:27)
2.Judgment (08:15)
3.Ethereal Hands (08:31)
4.Reborn (03:53)
5.No Way Out From Mankind (05:49)
6.Passage (02:26)
7.Whispering from Space (08:36)
Írta:
boymester
2017. július 17., hétfő, 12:55
Facebook:
Persecutory - Towards The Ultimate Extinction (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 22., kedd, 15:52
Argus Megere - VEII (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 21., hétfő, 17:28
Weakling - Dead As Dreams (2000)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 15., kedd, 11:17
Black Lord - Black Ritual Forest (2015)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 10., csütörtök, 14:08
Opus Inferii - Ancient Mysteries Unveiled (2012)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 2., szerda, 14:18
False Reality - End Of Eternity (2016)
Kritika, boymester @ 2017. július 19., szerda, 10:21
Koncertek
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
ExtremeNoiseFest 2017
október 7.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Blackened Symphonies Night
október 14.,
Városi Rock Klub
Paradise Lost, Pallbearer, Sinistro
október 15.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.015 seconds to render