Meglehetősen sikeresnek értékelhetjük a Satanath Records működését és a Forgáccsal való kapcsolatát. Nem szokásom és nem is szándékom a reklámozás, mert a kiadótól pont annyi átlagos, vagy időnként az alatti kiadványt kapunk, mint igazán értékeset, de ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy van miből szemezgetni és igazi, másképp idáig el sem jutó csemegékkel házalnak alkalmanként. Például el sem tudom képzelni, hogy a bánatba került volna a lejátszómba egy brazil black metal horda eddigi egyetlen, 2012-ben megjelent lemeze a segítségük nélkül. Nagy szívességet tesznek tehát az undergroundnak olajozottan működő gépezetükkel, nekem pedig már nincs is más dolgom, mint az Opus Inferii kiadványán csámcsogni és némileg lehűteni magam zord alkotásukkal a nyári melegben.
A Vintras által még 2003-ban indított projekt hol megszűnik, hol újraindul, jelenleg egyetlen profiljuk sem elérhető. Érdekes továbbá, hogy minden demót, EP-t Vintras jegyez, de a lemezre hívott némi segítséget Blackmass nevű zenekarából is, így végül négyen játszották fel az Ancient Mysteries Unveiled dalait.
Gondolom már mindenkinek leesett, black metal lesz most terítéken, a kiadó munkájának méltatása pedig előre vetíthette, hogy igazán jó anyagot tettek le a brazil fiúk az asztalra. Hatásként olyan bandákat érdemes megneveznem, mint a korai Dark Funeral, időnként felüti a fejét a Dissection, valamint a Darkthrone. A meleg éghajlati övre fittyet hányva a svéd, valamint norvég acél hideg pengéjének érzete lengi át a dalokat, melyek a 90-es évek közepéről transzportálódtak erre a kiadványra. Ennek megfelelően elvárható a sötét atmoszféra, az okkultizmus és az ehhez társuló karcos, mégis erőteljes hangzás. Ezen a téren is jól teljesít az Opus Inferii, úgymond átszellemülésük és időutazásuk jól sikerült. Mindehhez társulnak a nagyrészt középtempós, időnként veszett sebességre kapcsoló dalok, melyek elfértek volna bármely említett zenekar lemezén, de valószínűleg csak a bónusz tétel szekciót erősítve. A lemez minden sablonossága ellenére hangulatosra, néhány dal pedig rendkívül fogósra sikerült, egyértelműen annak a célközönségnek szánva, akik legalább olyan zenei korlátok közé szorultak, mint az Opus Inferii aktuális tagsága. Ahogy írtam, az ötletek leginkább Vitrasnak köszönhetők, ugyanakkor minden negatívum is az ő vállát terheli, mint például a kevésbé indokolt hosszú játékidő (közel órás a produkció, egy intróval és 9 dallal), valamint a minden törekvés ellenére unalmassá váló vokál, amit néha mélyebb tónusú hörgéssel próbál változatosabbá tenni.
Ettől függetlenül a manapság megjelenő, elszállósabb black metal vonalat élből elutasítók, a filmeket is csak fekete-fehérben élvezni tudók, valamint panda fanatikusok polcára kívánkozik ez a dél-amerikai kuriózum, teljessé téve a gyűjteményünket. Az, hogy a fordított kereszttel és sündisznó tüskés csuklószorítóval pózolás, vagy a csukjás névtelenség lenne-e a jobb, állást nem foglalok, mivel mindkét vonalnak megvannak a zenei mesterművei és az önmaguk paródiájává váló produkciói, a minőségi mércét ezen a széles skálán pedig mindenki önmaga igényeihez igazítja.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
