Opposer (2017)

    Több száz írással a hátam mögött sem tartom magam igazi kritikusnak, inkább hobbi firkásznak, aki talán hallott már annyi zenét, hogy legyen némi hitelességi alapja, nem vezérel más, pusztán az élvezet, ami időnként a zenekarok utáni kutakodással jár, valamint a tó medrének bűzös iszapjából előhorgászott aranytallérok, amik másnak is tudnak örömet okozni az által, hogy felleltem őket. A kritikák, vagy inkább magánvélemények, ismertetők elkészítése közben gyakran olvasok utána zenekaroknak és futok bele nem egy külföldi cikkbe, írásba, de még ezek sem tudnak igazán befolyásolni egy-egy vélemény kialakításában köszönhetően szégyellni valóan gyér nyelvtudásomnak. Viszont azon mindig meglepődök, hogy egyes források milyen fantasztikus pontszámokkal tudnak ellátni néhány lemezt, ahogy azt a dán Deus Otiosus esetében is tapasztaltam. Az egyébként egész jó, de messzemenően a középszerűségnek szentelt death metal fészekrakóhelyeként funkcionáló Great Dane hozta el nekem a koppenhágai brigád immár negyedik, Opposer című nagylemezét, melyről egy "kolléga" egy külföldi oldalon úgy nyilatkozott, hogy azért nagyszerű lemez, mert ő szereti a death metalt, ez pedig death metal. Érvei elfogytával írt még kicsit arról, hogy milyen jó volt a legelső lemeze a brigádnak, amit nagyon szeretett. Nem csoda hát, hogy több ilyen cikk után az előttem tornyosuló promó halomból rögtön ráharaptam a lemezre, várva a katarzist, amit egy jóféle, minőségi, mégis underground, régi sulis death nyújthat. Törjenek csak a nyakcsigolyáim, áradjon a kriptaszag! 
   A teljesen átlagos és jellegtelen borító sem tántorított el, az albumot nyitó Kneel pedig steril hangzása és a banda érezhető thrash metalos befolyásoltsága ellenére húzós kezdésnek bizonyulva rántott magával, bár alig több, mint három perces játékidejével bizonytalanságot is keltett, mert maga a lemez majdnem háromnegyed óra, amit hasonló dalokkal feltöltve ilyesztőnek hathat. A némileg változatosabb Disturbing The Dead már ismerősnek lehet bárkinek, aki hallott már néhány death metal lemezt és nem Grönland egyik gleccserén lógatta a lábát a 90-es években, a dal 4 perc fölé nyújtása az ismétlődő refrénnel pedig már a popzene kínosságát idézte meg számomra. A magát nyugodtra füvező In Flames hangjaival indul a Stand Your Ground, ami voltaképp szintén a Disturbin The Dead, csak próbálja álcázni magát néhány kisebb különbséggel. A szerencsére gyorsabb és nosztalgikusabb Haunter punkos, rockos hangulata azért visszaad abból, amit én is megtapasztaltam, amikor meghallgattam a csapat egészen frappáns, de szintén nem kihagyhatatlan bemutatkozását, ebből a lazaságból, frissességből kellett volna több a lemezre, bár ez sem volt képes kitölteni ötletekkel a rétestésztaként nyújtott dalt. Mindez még kínosabbá válik az öt perc feletti Towering Flames következtében, ami után elgondolkodtam rajta,hogy talán a kiadó csak nekem nem fizet egy pozitív kritikáért, mert a dal nyugodtan lehetett volna az utolsó is, annyira kínosan ötlettelen és érdektelen. Ha a lemezen szereplő sorrendben vették fel a dalokat, akkor lehet, ők is a térdükre csaptak és kijelentették, hogy tudnak jobbat is, mert a címadó The Opposer már jóval változatosabb produktum lett, ami időnként még azt a kérdést is felvetette bennem, hogy hol voltak ezek a srácok az eddigi közel 20 percben? De ez mindegy is, mivel a folytatásban 4 újfent egymáshoz nagyon hasonlatos  szerzeményt kapunk néhány ígéretes csúcsponttal, jobban sikerült thrash meneteléssel, de többnyire gőgösen, elégedett pofával pöffeszkedik a minőség trónján a sokszor hallott, tapasztalt középszer, aminek köszönhetően a lemez ismertsége nem attól függ majd, hogy szereti-e valaki a death metalt.
   Ha a rajongóknak egy izmos old school lemez az örök szerelem, akkor a Deus Otiosus csak annyi, mint megfordulni valaki után az utcán és füttyenteni egyet elismerésképpen. A lemez érzelemmentes, számító és törekvései ellenére elég modern hangzású, ami alapvetően megöli az egészet. A műfaj fanatikusainak minden esetre érdemes próbát tenni a zenekarral, de nekik is inkább a 2010-es Murderer, vagy az utána érkező Godless lemezt ajánlom, aki pedig nem bírja, ha megmondják mit szeressen, az vesse bele magát a kiadványba a zenekar bandcamp oldalán, mert lehet az én készülékemben van a hiba...

Deus_Otiosus_Opposer_2017
Kiadó:
Stílus:
death/thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Kneel (03:36)
2.Disturbing the Dead (04:16)
3.Stand Your Ground (03:45)
4.Haunter (04:28)
5.Towering Flames (05:12)
6.The Opposer (04:03)
7.To the Graves (03:58)
8.Return to Slavery (04:26)
9.Greater Horror (04:05)
10.March of the Unworthy (04:12)
Írta:
boymester
2017. augusztus 7., hétfő, 13:39
Facebook:
Nailblack - Envied (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 18., szombat, 10:51
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 14., kedd, 18:30
Anatomia - Cranial Obsession (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 17:23
Spectral Voice - Eroded Corridors Of Unbeing (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 15:17
Altarage - Endinghent (2017)
Kritika, Weide @ 2017. október 24., kedd, 23:55
Wrathchild America - 3-D (1991)
Kritika, boymester @ 2017. október 2., hétfő, 21:26
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
Seasons of the Black Tour Part I. Europe
január 14., 18:00,
Collosseum Club
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.015 seconds to render