Charlie's Frontier Fun Town
In Dust We Trust (2017)


    Ritkábban emlékezünk meg róla az oldalon, de a metal/rock világ úgy okádja magából a stoner rock, stoner metal, southern metal keverékeket és ezek végtelen számú variációját, mint orosz egyetemista lány a vodkával párosított vegyes zöldséglevest. Akár hetekre való élelemmel is körbe pakolhatnánk magunkat a videómegosztók elé gubbasztva, hogy végére járjunk pusztán az elmúlt évek megjelenéseinek, demóinak, melyek nagyrésze természetesen az államokból érkezik rendkívül változatos minőségben. Pont ez miatt a túltermelés miatt érezhetjük időnként egy stoner lemez kapcsán, hogy olyan érzés betuszkolni a lejátszóba, mint ha valaki marékszámra tunkolná a gumicukrot a csurgó könnyekkel átitatott, végleg megtelt képünkbe. Persze itt is árnyalt a kép, mint minden területen, hisz egy álmában is vízipipázó rajongónak nem lehet elég lemezt kiadni, a stílus iránt érdeklődők meg csak a javával foglalkoznak, mások pedig a stoner szó hallatán, láttán tovább lépnek. Magam is ritkán hallgatok hasonló lemezeket, ráadásul leginkább a sludge/doom közeli kiadványokra szoktam voksolni, de az időnkénti pszichedelikus elszállásoknak sem tudok mindig ellenállni. Félretéve tehát a telítettséget, legyintéseket és fintorokat, rárepültem a promóciós lemezek cowboyos üdvöskéjére, a Charlie’s Frontier Fun Town zenekar új, In Dust We Trust című produkciójára. Nagy szerencsében részesültek, mert előbb hallgattam meg a lemezt bármiféle utánajáráshoz képest, így az általában balsejtelmet kiváltó újabb információra már az ismerkedés után bukkantam: ezek a rodeómániás, whisky kortyolgató fenegyerekek ugyanis Grenoble városkában tevékenykednek, a Francia Alpok meseszép lábánál, tehát franciák.
    A hitelesség kilövése után maradt az imitáció minőségének vizsgálata, mert az bizony annyira meggyőzőre sikerült, hogy anyakontinensünk egyetlen eltitkolt kiszögellése sem jutna eszünkbe róla. Húzós hard rock alapok, alkohol, dohány és egyéb összetevők által megfaragott, kialakított karcos énekhang. Felüti fejét az ősi blues, a klasszikus heavy metal, valamint időnként egy kis sludge és doom, de nagyon minimális mennyiségben. Lehangolás tehát kizárva, ez kifejezetten szórakozásra összpontosító lemez, méghozzá annyira, hogy a nyitó In Dust We Trust kemény hangzása ellenére is a magyar Pannonia Allstars Ska Orchestra Do The Rocka Style dalát idézte meg, nem csak hangulatában, a dal végén konkrét hasonlóságokkal. A Lost jóval metalosabb folytatást biztosított azonban, nehogy a kötelező kalap és farmer kombináció helyett pizsamát és lekváros kenyeret társítsunk zenészeinkhez, akik egyébként igen jól teljesítenek hangszereiken, természetesen teljesen a stílus határain belül mozogva. A bajszos kvintettnek egyébként ez már a második nagylemeze (Moloko Vellocet, 2013), így már rutintalansággal sem vádolhatjuk őket. A rövid játékidővel rendelkező, de hosszú dalokat tartalmazó bemutatkozáshoz képest még lazulniuk is sikerült, mert most jóval több dalban gondolkodtak, átlag 4 perces játékidővel, végeredményként közel egy órában. Az átlagosan jó dalszerzésnek, a lemez végig kitartó folyamatos színvonalnak köszönhetően úgy érzem, a tételenkénti elemzésnek semmi értelme sem lenne, hisz a dalcsokor olyan, mint egy fürt szőlő, ha az első ízlett róla, a többinek sem lesz meglepő módon sültcsirke, esetleg mandarin íze. Hangulatban nem ütnek el egymástól a balladaként induló szerzemények a keményebb menetelésektől, a dallamosabb vokál a rekedtes üvöltéstől, valahogy egyhangú és vörös, akár a borító, vagy a Mars felszíne, de annak több esélye van még meglepetésekre.
    A Charlie’s Frontier Fun Town tehát egyértelműen annak a rétegnek készült, aki egy hideg sörrel a kezében kiül a háza elé egy kanapén, miközben lábfürdőt vesz a lemez üvöltetése közben, vagy képes úgy megülni hosszú időn át a legvadabb műbikát, hogy a menet végén fel kell ébreszteni. Akinek tehát a méretes golyókról nem egy hóember jut eszébe legelőször, a tesztoszteront pedig nem tartósítószernek gondolja első hallásra, az tegyen egy próbát a francia legényekkel. Akinek azonban már a műfaj legjobbjai is megülik a gyomrát, az nem veszít semmit a lemezzel, mert minden igényessége ellenére igazi tucatprodukció. 


Charlies_Frontier_Fun_Town_In_Dust_We_Trust_2017
Kiadó:
Stílus:
stoner/southern metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.In Dust We Trust
2.Lost
3.Wildheart
4.Hell Seeds
5.Life
6.Bloodroad
7.Bottle's Curse
8.Fossil
9.Imminent Failure
10.Drunk Over Tail
11.Endless Way
12.Back In Time
Írta:
boymester
2017. augusztus 10., csütörtök, 16:26
Facebook:
Pagan Altar - The Room Of Shadows (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 19., szombat, 22:22
Buried Souls - The Crossing (2015)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 9., szerda, 12:19
Lunar Shadow - Far From Light (2017)
Kritika, boymester @ 2017. március 14., kedd, 18:35
Altar Of Betelgeuze - Among The Ruins (2017)
Kritika, boymester @ 2017. március 8., szerda, 15:44
Agatus - The Eternalist (2016)
Kritika, boymester @ 2016. október 12., szerda, 12:47
Koncertek
Jomsviking European Tour 2017
augusztus 23.,
Barba Negra Track
Rock On! Fest 2017
szeptember 2.,
Barba Negra Track
Rock Fesztivál Budapest 2017
szeptember 8., 14:00,
Kincsem Park
Salting Earth Euro Tour 2017
szeptember 13., 20:00,
A38 Hajó
szeptember 17.,
A38 Hajó
Atonement Europe Tour 2017
szeptember 20.,
Dürer Kert
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22.,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.044 seconds to render