Survival Mode (2017)

    A német Anasarca egy igazi death metal veterán, ami leginkább Michael Dormann érdeme, akinek a zenekar annyira szívszerelme, hogy már többször újra gondolta, átszervezte, így gyakorlatilag ő az egyetlen eredeti tag 1995-től napjainkig. Azonban hiába minden változtatás, ha Michael gitározik és énekel, valamint zenét szerez, mást nem várhatunk a banda jelenlegi formációjától sem, mint brutális, régi iskolás death metalt, mely azonban a kor hangzásának és keménységének tökéletesen megfelel. Lemezeiken tényleg csak a brutalitási, elborultsági faktor tudott némileg változni, így történhetett, hogy míg a bemutatkozásuk 98-ban igazi retró death őrület volt, addig például a legutolsó kiadásuk, a 2004-es Dying már jóval közelebb állt egyfajta brutal death/grindcore vegyülethez. Sokáig várattak azonban a folytatással, amihez ismét átalakulás kellett, de végeredményében a banda múltjához méltó, változatos lemezt sikerült összerántani a Survival Mode formájában. A kiadvány igazi kivonata, vagy inkább metszete a Michael egész eddigi tevékenységének, úgyhogy a tempók, fejletépő témák sokaságával találhatjuk magunk szemben ezen a sok újdonsággal nem szolgáló, de erős visszatérő produkción.
    Aki esetleg a lemez játékidejével találja magát szemben először, az nagy hibát követhet el, ha elintézi egy legyintéssel, szemöldök rántással az anyagot, mert ugyan a számláló 50 perc felett van, ez nagyon becsapós tud lenni. Az intenzitás megköveteli a rövidebb időt, mert a világ legjobb, legtökéletesebb death lemezének sem tudok több időt elképzelni egy maximálisan kitolt 35-40 percnél. Nem azért, mert ne szeretném, pusztán csak kimerít, leépít és darabokra szaggat ennyi idő alatt, ha erre nem képes, akkor nem sorolhatjuk az elithez, vagy benéztük a stílust. Az Anasarca is tudja ezt, mivel a valódi lemez 35 percig tart, utána a régi rajongók kényeztetése következik, valamint némi kárpótlás a sokáig tartó várakoztatásért. A bónusz dalok a banda korábbi lemezeinek egy-egy újra felvett változatát tartalmazzák, van amelyik a 90-es évek demós felvételeit vette alapul, így valóban igazán érdekes lehet annak, aki a kezdetektől rajong a bandáért. Nem maradhat el a tisztelgés sem, így kerülhetett fel egy példakép, az Obiturary Godly Beings című dalának eljátszása. Ugyanilyen tisztelgés a Vomiting Corpses Dogmas Ignored dalának felevenítése, ugyanis a technikásabb death banda egyetlen, 1995-ben még Michael basszusgitározott, így újabb ritkasággal, csemegével öregbítették a death metal világát.
    No de tegyük félre a bónuszokat, amik önmagukban is érdekesek és kifejezetten jók (nem az időnként helyfoglalásra szánt ócska, ezer éves demók, amik recsegnek-ropognak és mazochistáknak vannak kitalálva), mert van nekünk egy hosszú évek után visszatért lemezünk Survival Mode címmel, amik épp olyan erősek, mint a régi dalok, vagy épp az Obituary aktuális feldolgozása. A banda nagyon ráérzett arra, hogy a régi témákhoz, mondhatni időnként teljesen sablonos darálásokhoz milyen hangzást, milyen időintervallumot érdemes párosítani. A Drinking Bloodot nyitó rövid szöveg már érzékelteti, hogy ezt a lemezt nem kell véresen komolyan venni a patakokban folyó nedű ellenére sem, ez egy szórakoztató, remek dalokat tartalmazó kiadvány a stílus híveinek. Mély, de érthető hörgés, rengeteg tempóváltás és téma. A címadó Survival Mode egyértelműen a 90-es évek elejének üszkös maradványa, amire klasszikusként tekintenénk, ha pár évtizede már a polcunkon foglalná a helyet. Ugyanez a helyzet a kedvencemmé vált Canniballal, aminek ritka beteg lüktetése van a brutális és még brutálisabb részek váltakozásával. Ráadásul a dal folyamatosan változik, miközben halad a vége felé található csúcspont felé, ami után egyetlen éltető nektárra szomjazó vámpír torka sem maradhat szárazon.


    A Blue John valamelyest visszavesz a száguldásból és sajnos a kreativitásból is, de azért az átlagos death szerzemények erősebb fajtájához sorolhatjuk, ráadásul némi technikázás is zajlik benne, de azért ne számítsunk nagy matekozásra sem. A Touching The Void ismét kegyetlenül aprít és némi gonoszság is felüti benn a fejét. A kaotikus 571 újfent a lemez legjobb pillanatai közé emelkedik, rövidsége ellenére teljes erőbedobással tarol le mindent, ami az útjába kerül. Ugyanígy büntet az éles sikollyal nyitó Pacific Dread, melynek fogós riffje újabb időutazást biztosít a számunkra, valamint komolyabb veszélyt a nyakcsigolyák idő előtti kopására. A The Donner Party azt kívánja megmutatni, hogy lehet még ennél súlyosabb zúzást is kreálni, a lemezt záró, valamivel hosszabb Endurance pedig pont annyira jó, hogy a dalokat osztályozó ranglistámon a második helyre kerüljön, ami azért biztató az alig hullámzó színvonal miatt. És akkor innen jönnek a bónusz dalok, hogy aki a hús elfogyasztásával végzett, a csontokkal is meg tudjon küzdeni.
    Jó hangzású, hangulatú lemez ez az Anasarca zenekartól, méltó visszatérés a zsáner több évtizedes múltjára is reflektálva, szórakoztató köntösben. A 2017-es nyár eddig egyértelműen a death metalé (ha minden nekem tetsző megjelenésről írnom kellene, a következő nyárig ellennék vele foglalva), akár a technikás, modern, akár a régi iskola követőit nézve, ebben a közegben pedig épp olyan ropogós és erős ez a lemez, mint egykoron lehetett volna.


Anasarca_Survival_Mode_2017
Kiadó:
Stílus:
death metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Drinking Blood (03:38)
2.Survival Mode (05:13)
3.Cannibal (03:36)
4.Blue John (03:31)
5.Touching the Void (04:26)
6.571 (03:33)
7.Pacific Dread (03:21)
8.The Donner Party (03:36)
9.Endurance (04:41)
10.The Weird Ways (re-recorded) (03:35)
11.Scorn (re-recorded) (03:36)
12.Godly Beings (Obituary cover) (02:27)
13.Paralyzed (03:16)
14.Dogmas Ignored (Vomiting Corpses cover) (03:17)
Írta:
boymester
2017. augusztus 13., vasárnap, 21:59
Facebook:
Nailblack - Envied (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 18., szombat, 10:51
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 14., kedd, 18:30
Anatomia - Cranial Obsession (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 17:23
Spectral Voice - Eroded Corridors Of Unbeing (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 15:17
Altarage - Endinghent (2017)
Kritika, Weide @ 2017. október 24., kedd, 23:55
Archspire - Relentless Mutation (2017)
Kritika, Werewolfrulez @ 2017. szeptember 30., szombat, 18:12
Koncertek
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
Cryptoriana World Tour
január 21.,
A38 Hajó
European Pilgrimage Tour Part III.
január 22.,
A38 Hajó
Gods Of Violence Tour
január 26., 18:00,
Barba Negra
British Punk Invasion
február 2., 17:00,
Barba Negra
Downfall of Gaia, Hamferđ
február 9.,
Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.046 seconds to render