Notchnoi Prospect
Polyurythane (2017)

A Frozen Light mára főképp ambient és drone bandákkal foglalkozik, de előfordul, hogy kirobban tőlük valami "fura zene is". Mostanában amúgy a ruszkiktól egy kicsit egysíkúbb doom és funeral doom zenéket kaptunk, vagyis a jó ideje létező tipikusan oroszos metalzene egy kicsit kifulladt, nem úgy az alternatív vonulat. Amit a nyugatiak számomra már túlspiláznak, előszeretettel tesznek élvezhetetlenné, azt egy pár orosz társaság zseniálisan tudja még tálalni. A Notchnoi Prospect 1985-ös megalakulásának ténye előre sejteti, hogy kiforrott produkciót fogunk hallani. Ez a huszadik (!) lemezük. Az alter rock színtéren Mike Pattonnak szokása furábbnál furább dolgokkal riogatni minket, de nála a túlzás például pont azon az idegesítő módon tör a felszínre, amit az előbb már megemlítettem (legyen az a Fantomas vagy a saját neve alatt kijött borzalmak). A Faith No More és a Mr. Bungle számomra az élvezhető - ha már Patton.
 

Amikor először hallgattam Notchnoi Prospectet azonnal tudtam, hogy hosszú távú kellemes barátság lesz köztünk (ahogyan a moszkvai kiadó többi anyagával is). Hogy van-e egyébként a Fémforgácson létjogosultsága ennek a kiadványnak, azt a fene tudja, de inkább döntsék el Önök. Egy biztos: nem kevésbé beteg, nem kevésbé sötét és nem kevésbé különc, mint akármelyik metallemez, a különbség csak annyi, hogy nem metalul írták meg.

Az egészen lendületes alternatív elektro-rocktól kezdve az indie-en át a szuggesztív világzenéig lehet rásütni a moszkvaiakra a jelzőket. Már régen levetkőztem a szocializmusban magamba szívott vörösiszonyt, sőtt, nagyon is úgy érzem, hogy szorosabb kötődésre lenne szükségünk az oroszokkal, és mielőtt bárki félre értené, természetesen nem a KGB jogutód Putyin holdudvarra gondolok, hanem az orosz népi hagyományokra, a keleti őseinkre, és arra az életterületre, ahonnan származunk mi magunk is - magyarok. A nyugat rendszerint siet mindennel, gyorsan cselekszik, aminek természetesen vannak előnyei is, de amikor a Notchnoi Prospect bőven ráérős zenéjét hallgatom, úgy érzem, hogy egy kicsit leráztam magamról a hétköznapok idegbaját, és áthelyeződtem egy másik dimenzióba, ahol semmi nem sürgős, nincsenek határidők, csak a süllyedés, az alámerülés, és hirtelenjében a víz alatt is tudok lélegezni - ja, elaludtam. Rick Wright a Pink Floydból volt képes ennyire ráérezni a ráérősség jegyében történő alkotásra - ha már a nyugatot említettem az előbb. De az egész Pink Floydra nem volt jellemző az idegbajos rohanás.

Azért azt kiemelném, hogy unalmasnak egy pillanatra sem unalmas ez a lemez. A Hitler's Drawers például kimondottan örvénylő. Az enyhén elhangolt basszusgitár (vagy bassz-effekt), a pattogó dob, és a kavargó elektro hangszínek olyanná teszik, mintha egy megkergült hullámvasúton utaznánk. Egyszerre izgalmas, ijesztő és hányingert keltő. A rövid tétel után pedig egy kimondottan pink floydos darab jön, a Skipidar. A Winter Sea című tételben meg hallhatunk egy fantasztikus női éneket is. Itt se a teátrális nyugati éneklésre kell gondolni, bár franciásan sanzonos, mégis megmarad benne egy kis keletiség... Nem részletezném ki az egész anyagot, de aki a bizarr hangokra fogékony, és valami olyasmi elborultságot is szeretne hallgatni, amire nálunk talán csak az A.E.Bizottság volt képes talán, annak a Beard egy tökéletes választás lehet az albumról.

Ami a legfélelmetesebb viszont, hogy bámulatosan tekerik úgy a témákat, amitől a gumiszobából hirtelen egy éteri létsíkra helyeződik át a művészetük, és a groteszkségből komoly hangzások keletkeznek. Azt hiszem, hogy az alternatív zenében ez a legnehezebb. Zavarba hozni a hallgatót affelől, hogy amit hall az most vajon komoly, vagy vicc...
Beszerezhető az NGC Prodtól.



Notchnoi_Prospect_Polyurythane_2017
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
indie pop rock, furcsa zene
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Радиоприёмник / Radio set (03:55)
2.Черепаха / Turtle (03:37)
3.Двое / Two (04:54)
4.Кальсоны Гитлера / Hitler's Drawers (02:43)
5.Скипидар / Skipidar (04:04)
6.Зимнее море / Winter Sea (03:45)
7.Плеер / Player (Acoustic Version) (02:56)
8.Борода / Beard (02:22)
9.Ссора / Quarrel (03:57)
10.Телефонный звонок / Telephone Call (04:39)
11.Полиуретан / Polyurethane (06:08)
12.Telephone Call (Dreamscape Yogurt Mix) (04:13)
Írta:
Nagaarum
2017. augusztus 18., péntek, 15:09
Facebook:
boymester 2017. augusztus 18., péntek, 15:32
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3218
Elég eklektikus zajtenger. Az élvezhetetlen orosz mormogás és jelentősen túltolt művészkedés ellenére vannak benne érdekes kísérletek, amik akár egy erős hármast is megérnének. Az amcsi filmekben szoktak ilyen "művészek" színpadra állni a hypster kocsmákban egy kulaccsal és egy saját verssel. A Winter Sea, ahol végre megszabadultunk a férfi hangtól, egész tűrhető darab, a csúcs meg a Querrel, ami fantasztikus hangulattal bír, csak az ének-szerűség rondít bele néha. De persze erre is lesznek vevők és ez a lényeg. A Beard folyamán őszintén fogtam a fejem és énekeltem a szöveget...ajjjajjjajjj:) Kísérletez kedvűeknek egyértelműen ajánlott!
--
Youtube csatorna
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render