Grrrmba (2017)

Az olyan súlyos, tüskés és barátságtalan zenékhez, mint amilyet a budapesti Grrrmba is játszik, csakis kötélidegzettel és türelemmel érdemes közelíteni. Egy ilyen anyag beéréséhez az átlagosnál több időre van szükség, és számtalan meghallgatás. Még az edzett füleknek sem árt, ha a megfelelő hangulatban teszik fel a korongot. Bevallom, nekem sem ment könnyen az ismerkedés, az elején minden alkalommal alul maradtam az anyaggal szemben.

A blackened sludge/doom mocsarából sarjadt ki ez a bizarr nyúlvány, hogy 2016-ban szabadon eressze az Imminent című anyagot, és négy istencsapással sújtsa az underground hallgatóságot. Egy évre rá ismét kiterjesztette indáit a Grrrmba, hogy világra hozza a Coalescence című kislemezt is. Később a két EP az NGC Prod alvilágában egyesült, hogy megszülethessen az első nagylemez. A zenekar Liptai Gergelynek (gitár, dob) és Szakács Bencének (bőgő, gitár, vokál) a szüleménye, az anyag azonban jöhetett volna Chicagóból is, mert a zenét hallgatva, a nemzetiség nem állapítható meg, és itt nem is igazán fontos.


Elsőre az ember azt veszi észre, hogy agyonnyomja valami. Ezekkel a földbe passzírozó, tömény, lassú blackened sludge riffekkel aszfaltot lehetne göngyölíteni, a vastag, durva és érdes hangzás szinte felmarja az ember hallójáratait. Az anyaggal szúrós bogáncsot rak az ember a fülébe, és a fájdalomra nem sok orvosságot kínál a lemez. A frontember pedig bömböl, acsarkodik, okádja magából a feketeséget, amennyire az anyag megkívánja.

Vibráló fényekre emlékeztető gitártémával indít az album első dala, a The Flashback (On the Edge of Sanity). Lord Mantisra emlékeztető megoldásokra éppúgy felfigyelek benne, mint ahogy a Coffinworm vagy a Neurosis romlott világa is visszaköszön. Atrocitások, haláltusák zenéje ez, és a fertő közepén magányosan tévelygő post-apokaliptikus ember világát járja be. A gyilkolás, a szenvedés és a perverziók nem viselnek álarcot, mert ezek a mocskot lélegző ember új normatívái. Ilyen és ehhez hasonló víziók telepednek rám, amikor a Grrrmba anyagát hallgatom, és bár nem mindig szeretek (vagy merek) ebben elmélyedni, van annyi feketeség bennem is, hogy időnként magába szippantson a lemez. 

 

Nincs minőségbeli különbség a két EP között, a lemez egy homogén egészet képez, ahol a lassúbb, vontatottabb agóniák között időnként gyorsabb részekre is fel lehet figyelni. A végére a Korovjov idők egyik dala is felkerült, ami semmivel sem lóg ki a sorból a többi nóta mellett. Engem a nyitódal és a Vision in Red nyomasztóan lassú témái fogtak meg leginkább, de egységes a színvonal az albumon, nincsenek hullámvölgyek. Talán ezzel kapcsolatban van kissé hiányérzetem is, ugyanis kiemelkedő, lúdbőrös élményeket sem találni. A lemeznek kétségtelenül tapintható hangulata van, és bár a dalokra rá lehet hangolódni, mégis úgy érzem, jót tenne a korongnak, ha a témákba könnyebben meg lehetne kapaszkodni. Amikor az ember blackened sludge/doomra adja a fejét, szerintem mindent el kell követnie, hogy legyen valami ádáz, tébolyodott fogósság a dalokban, ami megragadja és lehúzza az embert a legeslegmélyebb poklokig. A zenehallgató végig ott egyensúlyoz a szakadék szélén, ott bolyong az alvilágban, és csak egy lépésre van az őrülettől. Az album zord, rideg és nyomasztó, de ha valamivel betegebb, elvetemültebb lenne (mint amilyen a The Flashback), akkor az megadná azt a lökést a mélypont felé, amiben a zenehallgató titkon reménykedik. 
 

Mindent egybevetve, a Grrrmba anyagával egy erős és jól sikerült debütalbumot ajánlhatok minden sötét és súlyos zenék kedvelőjének figyelmébe. Van az a hangulat, amikor a lemez tüskéi úgy szúrnak, hogy közben lekaparják a lélekre tapadt szennyet, ami meglehetősen bizsergető érzés.
Grrrmba_Grrrmba_2017
Kiadó:
Stílus:
blackened sludge/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Flashback (On the Edge of Sanity) (04:03)
2.Whip the Flesh (05:32)
3.Black Shroud (05:27)
4.Educate (04:26)
5.Catharsis (05:58)
6.From Bitterness to Infamy (06:01)
7.Vision in Red (05:11)
8.Anthropophobia (Korovjov feldolgozás) (08:10)
Írta:
farrrkas
2017. november 18., szombat, 19:50
Facebook:
nascence 2017. november 18., szombat, 20:25
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 762
Ezt nagyon szépen körülírtad, kb bennem is ilyen érzések keringtek a zenéjüket illetőleg. Nehez megközelíthető és még nehezebben befogadható. Sőt, semennyire nem tudom befogadni, de ennek ellenére mindig visszakívánkozik a lejátszóba, hogy egy újabb próbát tegyek velük. Valóban, még egy kis extra hiányzik belőlük, hogy átlépjenek a másik partra a Lord Mantis és a Neurosis mellé...de ahogy érzem, nincsenek messze ettől a lehetőségtől.
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
Seasons of the Black Tour Part I. Europe
január 14., 18:00,
Collosseum Club
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render