Thantifaxath
Sacred White Noise (2014)


    A meglehetősen nehezen kiejthető zenekarnév mögött nulla információ rejtőzik a Thantifaxath háza táján, ezzel is az őrületbe kergetve a kritikusokat. Megcsonkítva, sorsára hagyva álljon tehát itt a kanadaiakkal kapcsolatban minden elérhető érdekesség: kanadaiak és hárman vannak.
Persze manapság divatos a csukját viselő, ismeretlenségbe, vagy legalább annak látszó imázsba burkolódzó zenekarok sokasága, de a Thantifaxath (annyiszor írom le, ahányszor csak tehetem) esetében nem csak nagyzolásnak, színjátszásnak tűnik a dolog, mivel ténylegesen anonim üzemmódban, bandafotók, nagyotmondó riportok és miegyéb nélkül tengetik hétköznapjaikat. Ha viszont egy olyan kiadó, mint a rendszerint minőséget képviselő Dark Descent támogatja ezeket az arctalan figurákat, akkor már nekem is érdemes volt megfülelnem eddigi egyetlen nagylemezüket, ami 2014-ben jelent meg Sacred White Noise címmel.


    A trió atmoszferikus/progresszív black metalként azonosítható be a legkönnyebben, de az itt egybegyúrt stílusok kavalkádját, hangulatok sokaságát nagy hanyagság lenne ennyivel elintézni. Hallgatás közben folyamatosan ugrottak be a hasonló felfogásban dolgozó bandák (Ulcerate, Deathspell Omega), de így sem igazán tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a Thantifaxath felettébb depresszív hangulata és gondolatvilága igazán egyedire és erőteljesre sikerült. A bő háromnegyed órás kiadványon megismerkedünk a belső káosz és zavarodottság szinte minden lefogható hangjával, mindezt okosan, feszesen, nem pedig a hangjegyek véletlenszerű, technikásnak mondható dobálásával. A tördelt ritmusok, dühös károgás kombináció teljes mértékű szimbiózisba kerül a könnyet, már-már jazz futamokkal, sikátorok ismeretlen hangjaival, szaxofonnal, hegedűvel és a bezáródott tudat falain átszűrődő, beazonosíthatatlan zajokkal.


    A tavaly albumnyi EP-vel jelentkező Thantifaxath tehát minden ízében kielégítheti az érdekességre, különleges ízekre, mégis tagadhatatlanul fekete fémre szomjazó közönség étvágyát, de javaslom, hogy a Void Masquerading As Mattert hagyjátok meg desszertnek és kezdjétek a fő fogással, ami a Sacred White Noise. Akad néhány túlzásba vitt, monotonabb rész, de összességében élmény az egész lemez. Mindez nem mástól, mint a kanadai, trióként működő Thantifaxath zenekartól.



Thantifaxath_Sacred_White_Noise_2014
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Bright White Nothing at the End of the Tunnel (06:44)
2.Where I End and the Hemlock Begins (07:32)
3.Gasping in Darkness (05:59)
4.Eternally Falling (05:42)
5.Panic Becomes Despair (06:34)
6.Lost in Static Between Worlds (11:15)
Írta:
boymester
2018. január 15., hétfő, 20:02
Facebook:
Perszepeta 2018. január 20., szombat, 13:45
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1283
Mindhárom kiadvány nagyon erős, 3 napja naponta végigpörgetem őket előételtől (degradáló demo-nak nevezni) desszertig.. Köszi az ajánlást Boymester!
Koncertek
Ne Obliviscaris - Urn European Tour 2018
április 19.,
Dürer Kert - Room 041
Royal Hunt - Cast in Stone Tour 2018
április 19.,
Dürer Kert
Catharsis World Tour 2018
április 20.,
Barba Negra
Tormentor: Anno Domini XXX
április 21.,
A38 Hajó
Heathen Crusade 2018
április 23.,
Barba Negra
Grind Over Europe Tour II
április 24.,
Dürer Kert - Room 041
The Dead Daisies, The New Roses
április 27.,
Barba Negra Track
The Dead Daisies
április 28.,
Hard Rock Cafe Budapest
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.083 seconds to render