KarmaNora
504 (EP)

(Szerzői • 2017)
Győr Sándor
2018. január 29.
0
Pontszám
7.5
A KarmaNora zenekart a korábban a Vian nevű – nem a legjobb skatulya, de mondjuk úgy – alternatív rock/metal csapatból ismert Dombi Ádám (lásd még Flúg) bőgős és Lutfi Amandzs Balázs énekes hozta össze Csikós Péter gitárossal, majd Világtükör trilógia I. és II. klipjei után (előbbiben Török-Zselenszky Tamás, utóbbiban Szekeres Andris (Junkies) vendégszerepel) egy négy dalos EP-vel jelentkeztek. Majd Csikós László (Péter bátyja) személyében ráakadtak a megfelelő ütősre. Ezután bevonultak a SuperSizing-ba és Horváth Attissal felvették a dalokat.
Nem titok, nekem alapvetően tetszett a srácok korábbi munkásssága is és az említett klipek is bejöttek, mégis kissé nehezen birkóztam meg a friss EP-vel. Igazából azzal tudom indokolni, hogy az első néhány meghallgatás után miért nem akaródzott újra elővenni, hogy az említett dalok irányvonalától eléggé eltértek az 504-en. Végeredményben viszont úgy gondolom nem ártott ez a kis pihentetés, mert most újra hallgatva erősebben tudok kötődni hozzá.
Nyilván nehéz ügy ilyen esetben, hogy ne az elődcsapathoz hasonlítsam, de igyekszem. Azt előrebocsátom, hogy ha ismeritek és netán szerettétek a Vian világát, akkor a KarmaNora dalaival is hamar meg fogtok barátkozni.

Az talán nem véletlen, hogy a Flashdance c. filmből ismert és sokak által feldolgozott Maniac KarmaNorasított változatta volt az, ami rögtön megfogott. Nem mondom, hogy korszakalkotó és meglepetésekkel teli átdolgozást készítettek Michael Sembello slágeréből, viszont jól eltalálták és sikerült biztosítaniuk azt, hogy előjöjjön az a jól eső érzés, mint amikor egy rég látott ismerőssel talákozol vagy amit egy rég elfeledett korábbi kedvenc újra felfedezése jelent.

Az EP-t nyitó Zack de la Mancha – ha szabad így fogalmaznom – zeneileg kicsit nekem a korai Black-Out korszerűbb változatának tűnik, amit Amandzs enyhén keleties dallamai és a social media hatását boncolgató jól megfogalmazott szöveg tesz különlegessé.


A címadó tétel egy hagyományosabb modern rock, elszállósabban megfogalmazva. Lehet, hogy hülyeség, de nekem keringő jut róla eszembe. Zeneileg ráadásul nagyon okés és van benne lehetőség. Simán el tudok képzelni rá valami road movie típusú klipet.

A záró tétel pedig talán az, ami a leginkább őrzi a Vian örökséget. Meg ez a legzúzósabb is, mégis valahogy ez találkozik legkevésbé az ízlésemmel. Koncerten viszont valószínűleg erre lehet majd a legjobban ugrálni. Erre pedig nem is kell sokáig várni, hisz február 10-én az S8 színpadán bemutatkozik a csapat a szerb Void Inn és a hazai Lucy társaságában.


Hogy kinek ajánlanám ezt az alig negyedórás EP-t? Ha nyitott vagy a modernebb, lazább témákra, esetleg szereted a fülbe ragadós dallamokat, netán a Black-Out és/vagy Kowalsky dolgai nem hagynak hidegen, akkor a KarmaNora dalaival nem nagyon nyúlhatsz mellé. Az anyag mindenesetre reményt keltő, de a magasabb pontszámot későbbre tartogatom.
Hallgassátok meg bátran!

<a href=”http://karmanora.bandcamp.com/album/504″>504 by KarmaNora</a>
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.