Manapság nagyon menő álarc mögé bújni, névtelenül alkotni, mert az kísérteties és misztikus. Ugyanakkor engem leginkább az őrületbe kerget, mert kevesebb táptalajt nyújt egy cikk írásához, a zene pedig gyakran vajmi kevés ahhoz, hogy abból egy tetemesebb méretű, érdekes írást lehessen kreálni. Ennek függvényében nyugtatóan hatott rám a Blood Red Fog társulatának adatlapja, mivel a finn black horda nem rejti véka alá, hogy rutinos, tízpróbás feketefém hívők gyülekezeteként próbálnak meg hozzátenni a sötétség seregeinek vonulását kísérő áramlathoz. A 2004 óta aktív vörösök tagsága sem sokat változott az elmúlt évek alatt, Mivel B.R.F (Funerary Bell, John The Baptist /őket nagyon várom debütálni/, Lordamor, Teloch, Sammas’ Equinox) éneke és ötletei vannak még most is lemezre rögzítve. Segítségére pedig Profundiis (Funerary Bell, Orfvs, Utgard, Cosmic Church) sietett a dobokat illetően, valamint Desolate (Lordamor, Pantheon Of Blood, Saturnian Mist, Verge, Utgard) basszus játékára sem panaszkodhatunk. A finn underground színe-java található meg tehát a Blood Red Fog újabb lemezének barázdáiban, immár negyedik alkalommal. Ugyan a korábbi, Harvest című lemezen szereplő Shu-Anada tiszta énekére már nem számíthatunk (ő inkább a John The Baptist soraiba való), egyáltalán nem hiányoljuk, mivel a Reverend Bizarre nyomdokaiba lépni szándékozó másik közös projektjük bőven ad teret számára, a Blood Red Fog pedig nélküle válik azzá, ami a kezdetek óta szándékozik lenni: nyers, régimódi black metallá.
Ennek megfelelően ugrik a torkunknak az 50 perces anyag első tétele, a címadó Thanatotic Supremacy, hogy a káposztatorzsának éles ráspollyal történő reszelésének minden mozzanatát átadja, zenében kifejezve. B.R.F. vokálja sem nevezhető egysíkúnak, morgással, depresszív black metalos sikolyokkal sem spórol, mikor az ősvilág démonait próbálja eljövetelre és maradásra bírni, időnként pedig némi hörgéssel megzabolázni. A nálunk jóval higgadtabbnak, nyugodtabbnak tartott északi népek úgy látszik ezen a csatornán keresztül engedik ki minden dühüket, mert már a nyitányban annyi a kín, gyűlölet és gyötrelem, ami egy MTV-n (jobb esetben, rosszabb esetben marad a Muzsika TV) nevelkedett, gyanútlanul lázadozó tininek képes lehet maradandó lelki sérülést okozni. Azért az alapos smirgli közben szerencsére nem felejtették el a zenét sem, mivel az újszerűnek nem nevezhető, de hatásos harmóniák közt gyakran kapunk tempóváltásokat, sőt a kaotikus virgák közben egy-egy gitárszólót is megfülelhetünk, ha nem vesztünk el a pokol zegzugos labirintusában véglegesen. Többnyire a gitárok és a veszett dob az uralkodók, de időnként megerősödik egy-két billentyűs téma is a hangulat fokozása érdekében, rögtön megidézve a korai Burzumot, amit feltételezésem szerint nem keveset hallgathattak a srácok. Nagy elődök ide vagy oda, a lemez azonban a teljesen feleslegesen elnyújtott dalrészleteknek köszönhetően időnként kifejezetten unalmasnak hat, amit a kiemelkedő, valóban hangulatos részek nem mindig tudnak semmissé, meg nem történtté tenni. A kiadvány egyértelműen legjobb szerzeménye a címadó tétel, utána már valamelyest hanyatlik a lendület.
A szintén alvilági lángok által felizzított tempóval kezdő The Master Speaks hangulatos lassulásaival képes megragadni, de 9 perces játékideje már jóval megerőltetőbb és a depresszív black fanok felé kacsintgat leginkább, a még ennél is hosszabb Astral Witch pedig egyértelműen eltávolodik az aprítástól és az atmoszférára támaszkodva próbál meg újat mutatni, ami egyre több bandának okoz ebben a formában komoly gondot. Az Angels hozza vissza a lendületet és valamennyire az ötletességet az anyagba, a Join With The Earth vegyíti a Blood Red Fog két arcát és ezért mondható érdekesnek, a Puhe Mestauspaikalla viszont megint elég unalmasra sikeredett az utolsó perceit leszámítva. Furcsán útkeresgélésnek tűnik számomra ez a kiadvány, ami azért egy negyedikként megjelenő lemezre már nem szabadna, hogy jellemző legyen, de mégis ez van. Kacérkodnak a death metallal, a modernebb megközelítésű black metallal, de a lemez legnagyobb részében összefolyó, maszatos, atmoszferikus black metalt hallhatunk változó minőségben.
Egy meghallgatást mindenképp megér, sőt, hozzá illő hangulatban akár még be is találhat a lemez, de messze nem kiemelkedő finn produkcióval van dolgunk a Thanatotic Supremacy képében, ami természetesen egészben meghallgatható.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
