A később érkezőknek jöjjön előbb egy kis történelemóra.
A korábban Sex Action-ként működő csapat a dirty rocktól a HC/metal felé orientálódását névváltozással (na jó, rövidítéssel) is jelezte, de ugyanabban a felállásban (Szasza, Matyi, Miksa, Zolee) készült a rajongókat megosztó Összeomlás album.
Az Action ezután 2002-ig változó felállásban folytatta a munkát, jöttek a lemezek, amik között volt trip rock kirándulás, meg gyűjteményes anyag is.
A banda Szasza ötlete nyomán 2012-ben újból összeállt majd erőre kapott és az Ébredő erő már a második éra harmadik lemeze.
Igazság szerint az Összeomlás után elvesztettem a fonalat. Talán a Terror egyes dalai még eljutottak hozzám, de maradandó emléket nem jelentenek. A visszatérés nem érte el az ingerküszöböm, viszont a kiadó ajánlása nyomán gondoltam teszek egy próbát az aktuális lemezzel.
És így utólag azt mondhatom, nem döntöttem rosszul. Na, nem azért mert egy korszakalkotó anyagot tett le az asztalra a Szasza – ének, Szabó Tamás – gitár, Egyházi Gábor – basszusgitár és Sznák „Zaba” Zoltán – dob felállású csapat, sokkal inkább azért, mert egy üresjárat nélküli bő fél órás szórakozást nyújt a 8+1 tételes új lemez.
Ha anno bejött az Összeomlás, akkor ezzel is meg fogsz barátkozni. Akkor is ajánlom figyelmedbe, ha a ‘90-es évek HC/metal (a Biohazard nyomán) dolgaival barátságban vagy.
Az vitathatatlan, hogy a lemez első fele úgy robog át a gyanútlan hallgatón, hogy szinte ideje sincs magához térni. Ráadásul még kellőképpen változatos is. Mert a standard Action tételnek mondható nyitó nóta után a kissé hiphoposabb címadó, vagy a kicsit groove-osabb, metalosabb Ki vagyok én?, ami viszont kicsit rövidebben még nagyobbat ütne szerintem.
A Kóstoltad már a véredet? című dalban kicsit politikai töltetű a szöveg, akár a Kartelnek se állna rosszul.
A hardcore jellegű megmondós Állatkínzó-hoz klip is készült és a lemez végén clean változatban újra szerepel. Sodró, lendületes dal, fontos mondanivalóval.
Szintén a hiphop/rapes vonalaterősíti a Szánalmas féreg azzal a pattogós refrénnel és az ízes gitárszólóval. Azt meg hagyni, hogy zeneileg sem lehet belekötni a dalokba. Profin megírt és előadott témák, jó hangzással és persze dalokról beszélhetünk, emlékezetes dallamokkal, könnyan ragadó refrénekkel.
A legnagyobb kedvencem a lemezről a francia és magyar nyelvű női énekkel (Pap Klára különleges orgánuma sokat dob a dalon) is megspékelt N.I.K.I.T.A. A Biohazard-jellegű dalban jólesően idézik meg a ‘90-es évek végi/2000-es eleji modern metal ízeket. Egy jó klipetpel megtámogatnám a helyükben.
Összefoglalva azt mondhatom, hogy ez egy remek hangzású, üresjárattól és bármiféle erőlködéstől mentes, izzadtságszagot nélkülöző lemez lett, ami szerintem éppúgy élvezhető a mai tizen- és huszonéves korosztálynak, mint a korai Action dolgait kedvelőknek. Engem meggyőztek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
