Legion Of Wolves
Bringers Of The Dark Sleep (2018)
     

    Nem akarok nagy reklámot keríteni neki, mert nem tartom feladatomnak, de most már kikívánkozik belőlem, hogy a Metal Scrap Recordsnál egészen jó fülek találhatók, legfőképp ha death metalról van szó. Egyszerűen ráéreznek a világmegváltástól távol álló, de mindenképp szórakoztatónak tekinthető lemezekre és ebből rendszerint minket is megkínálnak. Egy egész pofás képzeletbeli kosárkát kaptam most is, amiből az első kiemelt produktum az ír Legion Of Wolves bemutatkozó anyaga. Persze, ha a kiadónál is megtették azt a pár kattintást, amit én is, sejthették, hogy nem tesznek rossz lóra, ugyanis a 2009-óta létező, nem túlzottan aktív banda magába foglalja a szigetország death metal undergroundjának (első ligáról nem is nagyon beszélhetünk) színe-javát. Tagjai a 90-es évektől kezdődően megfordultak mindenféle black, death horda környéként, üdvözítettek pogány isteneket és cammogtak pár demót megért doom metal bandákban. A legtapasztaltabb a főnökként funkcionáló Annatar (Cory Sloan), aki megjárta a Post Mortem, Aeternum Vale, Thy Sinister Bloom, Geasa, Abaddon Incarnate, Arcane Sun zenekarokat többek közt. Utána Jason Conolly a rangidős tapasztalat terén a Primal Dawn, Morphosis és szintén Abaddonos múlttal. A rafinált ír rókák mellé két vérfrissítő alak is került, az egyik a lengyel származású Arkadiusz Kupiszowski gitáros és a hasonló vérvonallal rendelkező, szerencsére rövidebb néven megjelenített Chris (Krzysztof Kostepski).

    Természetesen a kvintett teljesítménye tökéletesen passzol az elvártakhoz, egyszerre kapaszkodik a 90-es évek iskolájához, időnként pedig mer igazán modern és extrém is lenni. Az Unleashed, Bolt Thrower, Pestilence vonal egy higgadtabb, gyakran alig középtempó feletti kiadását kapjuk meg közel háromnegyed órában, ami azért kicsit sajnálatos, mert számomra ott működött igazán death metalként az album, amikor sikerült megszabadulni a láncoktól és szélvész tempók keretében megrázták magukat. A hangzásra a letisztultság és az erő kidomborítása jellemző, mintsem a dohos, penészes hangulaté, miközben a húsos témák között azért megvalósul valamennyire az időutazás is. A megfelelő tempóval, sablonokkal ugrik nekünk rögtön az elején a címadó Bringers Of The Dark Sleep, ami egyben talán a legjobb dal az egész produkción. Kevéske változatosság, rövid szóló, de megfelelően agresszív és dühös aprítás egy minimális dallammal párosítva. Olyan, mint egy réges-régi Arch Enemy dal, melyre elfelejtették még felkeverni az émelyítően nyálas gitárdallamokat. A menetelős, egyébként szintén élvezetes You Shall Know végére azonban már olyan egyértelműen, kristálytisztán rajzolódott ki előttem, hogy miért nem fogom sokszor hallgatni a lemezt, mint a nimfák tükörképe a rezzenéstelen vízfelületen. A bűnös szerepére leginkább Chris énekét tudnám jelölni, ami karcos, dühös és tisztán érthető hörgés, acsarkodás kategóriába sorolható, de dallamai, vagy dallamcsírái nagyon nehézkesek és hamar unalomba fulladnak. A Grond újabb menetelés, ami hiába három perces, már simán összeolvad a vokálnak köszönhetően az elődjével, a Brothers Of Fury And Iron hat percének pedig csak a legvégén előadott szólóját tudtam igazán élvezni. Szerencsére a mindig divatos pestis és annak módszeres pusztítása visszahozza a bizalmamat a bandába, a tempós Plague Of The Immortal kegyetlen aprításai, lüktetése a magára találó Chrissel egyetemben igazán jóleső stílusgyakorlatot eredményeznek. Egyértelműen jól áll a bandának a gyorsaság, ilyenkor működik mindenki az optimális hőfokon, nem is értem, minek a vissza-vissza térő, jellegtelenebb lötyögés, ami ismét eljön a következő tételben. A Summon The Elite pattogására lehetünk ismét figyelmesek, ahol újfent ízelítőt kapunk az istenség által bukásra ítélt, elhamvasztott római légió maradványai fölött kavargó, égett hús illatú füstfelhők kavargásából. A Sorrow Made Madnesst zaklatottan zakatoló témái teszik viszonylag érdekessé, az Obsidian ennek egy gyengébb, kifejletlenebb kistestvére, végül a változatos tempókkal operáló Heavy Mass Of Murder zárja a kiadványt tűrhető módon.
 

    Akkor térjünk is ki a lényegre. Jó lemez-e a Bringers Of The Dark Sleep? A válasz nem lehet más, csak az, hogy nem rossz, de a jó jelzőt elég volt a kérdésben is elsütni vele kapcsolatban. Leginkább a mindenevő death metalosoknak ajánlom, mert megvannak a maga izmos pillanatai, de bármi maradandót már nehezebb találni az anyagban, mivel ezek a légiósok már igencsak leharcoltak és ha nem esnek el a következő csatában, akkor maguk vetnek véget az életüknek, mert már hosszú hadjáratok óta nem kaptak p.nát.
 

 
Legion_Of_Wolves_Bringers_Of_The_Dark_Sleep_2018
Kiadó:
Stílus:
death metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Bringers of the Dark Sleep
2.You Shall Know
3.Grond (Hammer of the Underworld)
4.Brothers of Fury and Iron
5.Plague of the Immortal
6.Forged in Fire and Combat
7.Summoning the Elite
8.Sorrow Made Madness
9.Obsidian
10.Heavy Mass of Murder
Írta:
boymester
2018. május 19., szombat, 12:16
Facebook:
Excoriate - ...of the Ghastly Stench (demo) (2017)
Kritika, boymester @ 2018. július 31., kedd, 15:51
Lykathea Aflame - Elvenefris (2000)
Kritika, boymester @ 2018. július 23., hétfő, 19:27
Mordor - Darkness... (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 22., vasárnap, 19:45
Runemagick - Evoked from Abysmal Sleep (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 22., vasárnap, 14:38
Red Dead - Therapy Of The Evil (2017)
Kritika, boymester @ 2018. július 19., csütörtök, 09:51
Taphos - Come Ethereal Somberness (2018)
Kritika, boymester @ 2018. június 28., csütörtök, 14:57
Koncertek
Inner Awakening Festival X.
augusztus 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Fekete Zaj 2018
augusztus 17.,
Mátra-Sástó
DeathCrew fesztivál 2018
augusztus 17.,
Fedeles Lovarda
Kaltenbach Open Air 2018
augusztus 23.,
Spital Am Semmering
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.056 seconds to render