Geometria (2018)

A Thy Catafalque új albumáról szóló ismertetőmmel eredetileg vártam volna addig, amíg a digipak megérkezik a postaládámba, de mivel még mindig a keleti szélre várok, hogy hazahozza nekem (vaskerekeken), úgy döntöttem, most már össze kell szednem a gondolataimat az év egyik legfontosabb anyagáról.


Amióta szólnak a fülemben a Geometria hangjai, azóta alig találok szavakat az engem minduntalan megrohamozó érzésekre. E lemez megítéléséhez márpedig csakis ezek az érzések lehetnek mérvadóak… Az ujjaimon meg tudnám számolni, hogy Kátai Tamáson kívül hány előadó képes ilyen tágra nyitni a könnyeket is előcsaló, mérhetetlenül bensőséges érzelmeket őrző lelki kincstár kapuit.

Ajándék a zenei undergroundnak, hogy a Sgùrr óta nem kell éveket várni egy-egy újabb lemezre, pláne, hogy azok nívója a töltésen futó vonaton halad azokba a bizonyos nagy, kék csillagokba, hogy Kátai soraival fejezzem ki magam. Mindkét előző lemez teljesen levett a lábamról, annak ellenére, hogy a Sgùrrnak a Rengeteg című mestermű után kellett helyt állnia, de itt a Geometria, és alig térek magamhoz a meghatottságtól.


Ha eddig változatos volt Kátai zenéje, akkor most nem tudom, mit mondhatnék! Zeneileg behatárolhatatlan remekműről van szó, és ami valósággal elképeszt, hogy a lemezen felbukkanó elektronika, pop, jazz, metal (azon belül is black, doom, death… stb.) és számos egyéb műfaj egyetlen organikus egészet alkot a Thy Catafalque stílusjegyek cérnáján átfűzve. Az a szál pedig maga az esszencia, az maga Kátai Tamás és egész belső világa, érzései, gondolatai, mind a zene nyelvére fordítva. Úgy is mondhatnám, hogy Kátai a világ középére állt, behunyta a szemét, kitárta a karját, és magába szívott mindent, amit szél feléje sodorhatott, majd ezekhez a bizsergető ingerekhez tapadtak a személyes képek, emlékek, vágyak, hogy megszülethessen ez a rendkívül nyitott, saját útját járó lemez.

A Geometria rám gyakorolt hatása megtízszereződik minden gyerekkort idéző apró részlettel. Elég egy régi felvételről bejátszani azt, ahogy valaki tíz másodpercenként közli a pontos időt, és egy letűnt világ, egy szinte elfeledett gyerekkor élénk képeket küld lelki szemeim elé. Azonnal az idő múlásának szívbemarkoló felismerése és egy valaha valóságos élethelyzet képlékeny víziói kavarják fel azokat az érzéseket, amelyekről nem is tudtam, hogy bennem vannak. Ezek megélése katartikus élmény, ugyanakkor nosztalgiától fűtött és melankolikus. Számos ilyen apró részletet találni (pl. „tankönyv, 49. oldal”), de a Töltés című dalban mindez szinte már kézzelfogható. A Horváth Martina csodálatos dallamaival előadott sorok mindegyike oldalakat mesél annak írójáról. Látom a hidat, látom a két sor nyárfát, látom Kátait gyerekként elalvás előtt felfigyelni a vonat zakatolására, látom őt fantáziálni arról a világról, ahová a vonat tart… Látom magam gyerekként és felnőttként ugyanezt tenni, átjár a felismerés, és elfogynak a szavak. És lehet, hogy a „test elhagyta a várost”, hogy Skóciába költözzön, de a „lesz még lágy kenyér is” sor mintha azzal a reménnyel kecsegtetne, hogy egyszer lehetek ismét fiatal, egyszer átélhetem még azt, ami az idővel annyira megszépült, még ha csak álmok formájában is, vagy a világvégében sodródó zúgó lélekként. Martina gyönyörű hangját és népies dallamait lágyan kúszó atmoszferikus, szinte űrbéli, elektronikus alapokon lüktető zene emeli fenséges magasságokba, a közepén meseszép hegedűjátékkal. És ez csak egyetlen dal volt a 11-ből…



A Hajnali Csillag első felét mintha a végtelen kozmoszban rögzítette volna Kátai, akkora teret tölt be a gravitáció fogságából elszabadult, jazzes dobra és bőgőre építkező hangulat. A szaxofonnal színezett Gőte szintén a jazz hangulatában szárnyal, mondhatni táncol örömében. Egyik dallama mintha a Kék ingem lobogó című csodával állna rokonságban, mindenesetre a boldogság és a szabadság érzése körül perdül-fordul a szerzemény, a maga három percében. És ha már a lágyabb természetű dalokról van szó, a Balra a Nap ismét egy olyan darab, amely simogatóan dédelgeti az ember szépérzékét. A pulzáló alapok, a meleg színű dallamok, Martina pompás éneke és a természetbe csábító sorok a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatot juttatják eszembe. A hegedűvel indító, kicsit mélabús Tenger, tenger érdekessége, hogy a tiszta ének magától Kátai Tamástól származik.

A dallamos ének ezúttal nagyobb szerephez jutott, mint az előző két albumon, ami olyan sokat hozzátesz egy Thy Catafalque albumhoz, hogy vétek lenne valaha is elhagyni. Vasvári Gyula (Perihelion) és Horváth Martina (Niburta, Ghymes) életre keltik Kátai Tamás pazar verseit, hangjukkal, dallamaikkal kidomborítják a dalok népies jellegét, és további érzelmet, ízt visznek az amúgy is fenséges kompozíciókba. A mindössze két és fél perces, lüktető Hajó mintha egy dombtetőről karolná át a horizontot mind a négy irányból. Csodás melódiái ablakot nyitnak az egész világra, és a dal magát az életet ünnepli és öleli magához.


Vasvári Gyula
hangja fantasztikusan illeszkedik Kátai világához, ami nem meglepő, hiszen a Perihelion és a Thy Catafalque ugyanazzal az értékrenddel áll a zenekészítéshez. A Hajó mellett a Sáremberben hallhatjuk még a hangját a rá jellemző énekstílusával, és ezzel a dallal rá is tértünk a lemez súlyos, metalos oldalára. Összhang és egyensúly jellemzi az arányok terén is a Geometriát. A korábban emlegetett bársonyosabb tételek rétjei körül ott tornyosulnak a kősziklariffhegyek ágaskodó csúcsai is. A Sárember közepe felé még a korai Chuck Schuldinerre jellemző témák is felbukkannak néhány pillanatra, de a lavinaszerű death metal riffekkel indító Szamojéd Freskó, az inkább magába mélyedő, elmélkedő Lágyrész, a baljós, mégis csodaszép dallamokkal kényeztető, narrációval kiegészített Sík, vagy az ólomsúlyú, végzetszerű doom riffeket, elragadó melódiákat felvonultató Ének a búzamezőkről mind a lemez robosztus, vaskos felét juttatják érvényre. Egyszerűen nem lehet az album összes erényét felsorolni, mindezt meg kell élni, lehetőleg fejhallgatóval, teljes odaadással, elmerülve a részletekben.
 

A Geometria játszi könnyedséggel és természetességgel mutatja be egy igazi művész széles alkotói spektrumát és foglalja össze a Thy Catafalque (és a Neolunar!) világát, méghozzá úgy, hogy közben a múlt örökségén keresztül is előre mutat és újat alkot. Nem véletlen, hogy a diákok kutatásait, dolgozatait összegyűjtő egyik egyetemi kötetet olvasgatva, éppen a Thy Catafalque egyik dalszövegéről írt művészeti-filozófiai tanulmányra bukkanok. Talán az elfogultság és a magyar vonatkozás is mondatja velem, de az a kordiális kapcsolat, ami a Thy Catafalque-versek és a fogékony, értő és érző ember között létrejön Kátai Tamást a szintér elsőszámú költőjévé emeli. Ráadásul ez a költészet olyan zenével társul, amely értékben méltó párja a verseknek.

A Thy Catafalque sokadjára bizonyítja be, mily gazdag tud lenni a belső kincsekből kirakott zenei mű. Ezt tanulni nem lehet, ehhez adottság, magas érzelmi intelligencia, tehetség kell, és a világ igazi értékeit látó szem. A Geometria egy zenei gyűjtemény igazi éke, büszkesége.
Thy_Catafalque_Geometria_2018
Kiadó:
Stílus:
Kátai Tamás-féle avantgárd metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Hajnali csillag (08:14)
2.Szamojéd freskó (04:01)
3.Töltés (04:26)
4.Gőte (03:10)
5.Sárember (06:41)
6.Hajó (02:35)
7.Lágyrész (04:53)
8.Sík (03:46)
9.Balra a nap (05:04)
10.Tenger, tenger (04:52)
11.Ének a búzamezőkről (08:11)
Írta:
farrrkas
2018. május 21., hétfő, 13:03
Facebook:
farrrkas 2018. május 27., vasárnap, 09:16
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 412
Válasz Necron üzenetére:

Na ettől lesz valaki igazán művész, hogy az apró, önmagukban jelentétkelen részleteket úgy alkalmazza, illetve helyezi belel egy koncepcióba, hogy a végén, összeállva egy egésszé kiváltsák a megfelelő hatást! Pont akkor, pont ott, ahol kell.

(yes) Ahogy mondod! Mindig rácsodálkozom, amikor észreveszem, mennyi mélyen elbújt érzést hordozunk magunkban, amiről már meg is feledkeztünk, és egyszercsak valami előhozza azt a semmiből, és mintha kincset találtunk volna. Ezért is jó egymás gondolatait elolvasni, olykor rádöbbenünk, mennyi közös van bennünk, vagy éppen mennyire különbözünk, de az előbbi engem jobban foglalkoztat.
Necron 2018. május 27., vasárnap, 08:02
Necron
Csatlakozott:
2011. november 4.
Hozzászólások: 389
"A Geometria rám gyakorolt hatása megtízszereződik minden gyerekkort idéző apró részlettel. Elég egy régi felvételről bejátszani azt, ahogy valaki tíz másodpercenként közli a pontos időt, és egy letűnt világ, egy szinte elfeledett gyerekkor élénk képeket küld lelki szemeim elé. Azonnal az idő múlásának szívbemarkoló felismerése és egy valaha valóságos élethelyzet képlékeny víziói kavarják fel azokat az érzéseket, amelyekről nem is tudtam, hogy bennem vannak."

Tökéletesen megfogalmaztad! Én is így éreztem a dalok hallatán. Na ettől lesz valaki igazán művész, hogy az apró, önmagukban jelentétkelen részleteket úgy alkalmazza, illetve helyezi belel egy koncepcióba, hogy a végén, összeállva egy egésszé kiváltsák a megfelelő hatást! Pont akkor, pont ott, ahol kell. Ezt nem lehet tanulni, erőltetni (ahogy ma nagyon sok zenekar teszi, hogy kiemelkedjenek a tengernyi banda közül. A végeredmény, pedig egy izzadtságszagú túlzsúfolt katyvasz). A Thy Cataflaque zeneisége elég távol áll(t) tőlem. Elismerem, hogy Tamás profi zenész, és minőségi munkákat tett le az asztalra. Ez az album, viszont valahogy betalált nálam, lehet, hogy én változtam az idők során. Mivel, az előző korongjait nem ismerem, így csak azt tudom mondani, hogy a "Geometria" egy kiváló, igényes, profi munka és engem nagyon lekötött az egyedi - és ahogy fentebb is írtad- nosztalgikus hatásával. Köszi az irományt!
McFrost1977 2018. május 22., kedd, 20:56
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1543
A Gőtében kis Boban Markovic?
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
McFrost1977 2018. május 22., kedd, 19:26
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1543
Válasz oldboy üzenetére:

Én mindig csak annyit várok Kátai Tamástól, hogy Kátai Tamásos zenét játsszon.
És a Geometria igazi Kátai-esszencia.
Valóban nincsenek meglepetések, csupán 1-2 apróbb újdonság, plusz fűszer.

Talán ez a lemeze tartalmaz a legtöbb olyan részletet, amik stílusilag leginkább a világzene kategóriába sorolhatók.

A Ghymes mellett nekem a szintén magyar Djabe neve is többször beugrott, de a Gőte speciel olyan zenekarokat is eszembe juttat, mint a Korai Öröm, vagy a Másfél.
Gyakorlatilag egy ska alapú világzene ez az instru tétel, a végén egy patent fretless basszusgitár szólóval.
Ez mondjuk pont hogy újdonság.
Ráadásul Tamás is magabiztosabban bánik a basszusgitárral a többi dalban. Előrébb is van keverve a bőgő talán, mint a korábbi lemezeken.
Sőt, a gépi dob is kezd egyre jobban belesimulni a hangzásképbe, néha már-már olyan hangzása van, mint egy akusztikus dobnak.

A Kátai-hangulat (ami csakis az ő sajátja, legyen szó akár a Neolunar-ról, vagy épp az Erika szobájáról) végig uralja az albumot és ez számomra elég az üdvösséghez! ;-)

(yes)
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
oldboy 2018. május 22., kedd, 13:01
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1856
Én mindig csak annyit várok Kátai Tamástól, hogy Kátai Tamásos zenét játsszon.
És a Geometria igazi Kátai-esszencia.
Valóban nincsenek meglepetések, csupán 1-2 apróbb újdonság, plusz fűszer.

Talán ez a lemeze tartalmaz a legtöbb olyan részletet, amik stílusilag leginkább a világzene kategóriába sorolhatók.

A Ghymes mellett nekem a szintén magyar Djabe neve is többször beugrott, de a Gőte speciel olyan zenekarokat is eszembe juttat, mint a Korai Öröm, vagy a Másfél.
Gyakorlatilag egy ska alapú világzene ez az instru tétel, a végén egy patent fretless basszusgitár szólóval.
Ez mondjuk pont hogy újdonság.
Ráadásul Tamás is magabiztosabban bánik a basszusgitárral a többi dalban. Előrébb is van keverve a bőgő talán, mint a korábbi lemezeken.
Sőt, a gépi dob is kezd egyre jobban belesimulni a hangzásképbe, néha már-már olyan hangzása van, mint egy akusztikus dobnak.

A Kátai-hangulat (ami csakis az ő sajátja, legyen szó akár a Neolunar-ról, vagy épp az Erika szobájáról) végig uralja az albumot és ez számomra elég az üdvösséghez! ;-)
boymester 2018. május 21., hétfő, 13:26
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3624
Számomra a Róka Hasa olyan egység volt, mint a Pink Floyd Atom Heart Mother lemeze, kikezdhetetlen. Viszont a The Division Bellt is nagyon kedvelem, de Floyd mértékben már jóval kevesebb pontot kapna. Így vagyok a Geometriával. Én ezt megjelenés előtt hallottam már, csak több lemezen megjelenő apró részletekben. Minőségi, mint mindig, de én elvárnám a meglepőt is ezen a szinten.
--
Youtube csatorna
farrrkas 2018. május 21., hétfő, 13:18
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 412
Válasz McFrost1977 üzenetére:

Köszönöm Testvér!

:-) Tudom, hogy te is érzed ennek a lényegét!
McFrost1977 2018. május 21., hétfő, 13:11
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1543
Köszönöm Testvér!
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
Koncertek
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
A Nordic Symphony '18
október 28.,
Barba Negra
Aphotic Visions Tour 2018
október 31.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Symphonic Metal Night 2018
november 2.,
Dürer Kert
Infected Rain, Over My Dawn
november 3.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Wolfsnachte Tour 2018
november 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.113 seconds to render