2018-ban leginkább a váratlanul felbukkanó, vagy jelen esetben az iszap mélyének rejtekéből felbuggyanó zenekarok kényeztetnek el, míg az általam várt és előre felmagasztalt kiadványok többnyire egy, a próbálkozást elismerő biccentésen kívül többet nehezen tudnak kiváltani belőlem. Míg figyeltem, hogy alakul az új Age Of Taurus, Procession vagy épp a Lord Vigo lemez, olyan zenekarok találtak be, mint a Professor Emeritus, a hosszú idő után váratlanul visszatérő Solstice és a fantasztikus debütálással előrukkoló Dautha, ami esetében alakul a legtöbbet hallgatott ideji lemez cím. Hasonlóképp lepett meg nemrég az amerikai Thunder Horse brigádja, akiknél még csak nem is a tradicionális, klasszikus doom mániám dobott nagyot a megítélésen, hanem az, hogy ezek a rutinos srácok még az életben nem játszottak hasonló zenét, mivel javarészt thrash hordákban, valamint klasszikusokra támaszkodó heavy metal tribute bandákban mulatták eddig az idejüket. A kvartettet alkotó zenészek közül ráadásul többen is több hangszeren képviseltetik magukat, így egy garantáltan vastag hangzást varázsolva elő a hangfalakból, ami követeli magának a hangerőt a megérkezett nyári melegben. Dave Crow énekes-basszer, Jason West dobos, Todd Conally gitáros-billentyűs és Stephen Bishop „mindenes” olyan albummal mutatkoznak be, amin átsüt a fémzene iránti rajongásuk, texasi virtusuk és hagyományaik. Leakasztották a padláson lógó southern-sludge metal tökeit és lehurcolták a pincébe, ahol a kannibalizmusra szoruló patkányok bólogatnak nagyokat az ósdi, penészes és minden másnál elegánsabb tradicionális doomra. Ennek lett a következménye az albumra kerülő hat, kivétel nélkül hangulatos szerzemény, amiben a lazán kemény vonal szépen összekeveredik a horrorral és okkultizmussal, amit a gyönyörűen kivitelezett borító is tökéletesen alátámaszt pár apróságot leszámítva (én elhagytam volna a sablonos koponyát és kaszát, ezek unalmasak, a telihold fényénél ágaskodó rejtélyes lovas izgalmasabb).
Nincs új a nap alatt, csak a különböző áramlatok végtelenül okos és teljesen természetes keverése, aminek végeredményeképp egy igazán szórakoztató kiadványt kapunk. Nem sok részletet tudni a keletkezés körülményeiről, például, hogy mennyi ideig csiszolódhattak ezek a szerzemények, mert még a megalakulás dátumát sem találni a zenekart illetően, de ha a srácok ezt ösztönből nyomják, ahogy a nagyok, akkor az év egyik legjobb bemutatkozását tették le eddig az asztalra.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
