Wishdoom
Helepolis

boymester
2018. június 19.
0
Pontszám
7
 

   A görög Thessaloniki Nagy Sándor húgáról kapta nevét és igazán tartalmas múlttal rendelkezik. Mindemellett valami fura kerülhetett itt a levegőbe, mert az egyébként világviszonylatban nem túl nagy város (kb. 316000 fő) rengeteg fogamra való, valódi föld alatti doom metal produkciót termelt ki. Gondolok itt olyan gyöngyszemekre, mint az Orion’s Void (ma The Temple), Almost Heaven, Ominous Sky, Laurel Path, vagy épp a jelenleg terítékre kerülő Wishdoom zenekar. Míg azonban a felsoroltak leginkább önnön bánatos világukkal foglalkoznak, addig a Helepolison sokkal ismerősebb zene hallható, mivel a hellének által játszott zene egy jól ismert receptkönyvet követ. A műfaj egészen pontosan epikus/power/doom metal kíván lenni, olyan zenekarok nyomdokaiban, mint a Manilla Road, a korai Manowar, Holy Martyr, Sons Of Crom, de a végzet oldaláról ide sorolhatjuk a Cirith Ungol és a Doomsword egyértelmű hatását, de nem hunyhatunk szemet a Bathory örökség felett sem. Tiszta énekkel felvázolt monumentális képek és csaták tárulnak fel előttünk a mitológiában és fantasy elemekben gyökerező témavilágnak köszönhetően, többnyire ötletes középtempóra beállított lüktetések közepette. A 2007-ben indult banda nem aprózta el bemutatkozását egy demó és EP után, a Helepolis közel órás játékidővel képes riogatni az emelkedett hangulattól viszolygó hallójáratokat. A kissé giccses, de a zenéhez tökéletesen passzoló borító alatt ráadásul nem kevesebb, mint 10 szerzemény kapott helyet, doom viszonylatban közepes időkerettel (5-6 perc). A hangzást is nagyon jól eltalálták, pont annyira polírozott és erőteljes, ahogy egy ilyen albumtól elvárhatjuk. Sajnos azonban a dalok sokasága gyengébb pillanatokat is tartalmaz és vannak töltelék szagú tételek, ettől függetlenül szemrebbenés nélkül tudom ajánlani a kiadványt az emlegetett zenekarok kedvelőinek.
    Gyorsan a lovak közé csap a brigád, már a lemez elején megkapjuk a címadó tételt, amiben megmutatja magát a zenekar minden erőssége, legfőképp Chris Paschalidis énekes, akinek operás éneke nem hagy maga után hiányérzetet, ráadásul egy egyszerű, de hatásos refrént is sikerült írni neki.
 

    A lemez legtöbb dala egyébként korábban már elő-elő került a kisebb kiadványokon, ettől függetlenül az albumra valamelyest csiszoltabb formában, jobb minőségben kerültek fel. Ilyen a The Battle Of Plataea, amely a görög-perzsa háborúk poklába vezet minket hadi gépezetére ültetve. Igazi menetelős halálgyár ez, amiből a kiemelkedő hősök is magukban hordozzák a nagy bukás és tragédia lehetőségét. Az Up The Hammers a banda legelső demóján szerepelt és ez volt az első dal, amit hallottam tőlük. Epikus doom metal ez a legszebb hagyományok szerint, így nem véletlen, hogy nyomkövetőt helyeztem harci páncéljuk alá már a megjelenésekor. A Cimmerian Plains – Son of Crom egyértelműen a fantasy világába kalauzol minket, az viszont elég nagy probléma, hogy a lemez leghosszabb tételeként ezt meglehetősen monoton és unalmas módon teszi zakatolásával. Ezt a mélyrepülést nem tudja megszakítani a hasonló, de jóval rövidebb Crystal World sem, a hagyományos heavy metalig gyorsuló My Wish Your Doom azonban ismét kifényesíti a páncélokat és csatába küldi az arra érdemeseket. A Zeus The Thunderer Candlemasst idéző témái sem okoznak csalódást a rajongóknak, abban biztos vagyok. Személy szerint ezt a dalt kedvelem a legjobban az egész albumról. A Guardians Of Steel esetében egy lassabb Iron Maiden szerzeményre is tippelhetnénk a dallamokat illetően, ettől függetlenül itt túl sok volt a pátoszból már nekem is. Nagyon szép dallá cseperedik fel a Screaming Blade, ahol végre mernek kicsit változtatni az előzőleg megszokott sablonokon némi akusztikus betéttel és több tempóváltással. A hullámvölgynek végül pozitív kicsengése lesz, mivel a lemezt a zenekar nevével megegyező Wishdoom zárja, mely szintén éveket csiszolódott szerzemény és igazán kellemes himnusz.
    Nem épp egy friss kiadvány a Helepolis, de mindenképp érdemesnek találtam megemlékezni róla, főként, hogy a banda 2011 óta mondhatni inaktív háza táján manapság mozgolódás kezdődött, aminek eredményeként érkezik majd a második nagylemez, aminek munkacíme ismert egyenlőre: Colossus.
 
Depeche Mode Depeche Mode
március 25.