Pedig az album címét olvasva egyből az eddigi utolsó Tarantino film, az Aljas nyolcas (The Hateful Eight) ugrott be.
Ergo meg lett volna a kiindulási alap a cikkíráshoz…
Sebaj, úgy látszik most jött el az idő erre!
A Tornado Kid 2013-ban alakult, Szentpéterváron és a Hateful 10-et megelőzően 3 EP-t jelentettek meg. A lemezborító elég árulkodó, szóval nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy southern rock/metalban utaznak a ruszkik.
Egyébként eredetileg Cowboys of the North lett volna a lemez címe, de mivel két hosszú éven át íródtak ezek a dalok, így a csapat tagjai kicsit „belebetegedtek” a nótákkal való sz@rakodásba, ezért Hateful 10-re módosították a címet…
Magától értetődően 10 szám kapott helyet a CD-n, röpke 32 percben.
A szövegvilág nincs túlbonyolítva, a kezdő nóta címe speciel elég beszédes! 😀
És persze a muzsika sem art/prog. rock, hanem ízes, hangulatos, energikus, déliesen füstös rock/metal.
A Dima the Dog művésznéven futó énekes nem egy hangszálakrobata, de teljesen rendben van az orgánuma. Sem dallamos, se extrém vokál terén nem nyújt semmi extrát, de simán élvezhető témákat, dallamokat hoz!
A punkos lendületű Silver Or Lead például egész slágeres, szerintem a kórusok, csordavokálok is közrejátszanak ebben.
A Killer Song címéhez hűen keményebb vizekre evez, a ritmusszekció kicsit előtérbe van tolva, ami jó ötlet volt a részükről.
A gitárosok patent groove-okat csapatnak és a szóló sem rossz, bár csak a háttérből szól.
A Rough and Tumble még metalosabb tétel, a riff Metallica-nak is elmenne, az énekes pedig több acsarkodást mutat be, mint az előző számokban.
A Whorehouse-ban már nem csak a háttérből hallatszik a gitárszóló, és mit ne mondjak, ügyesen, érzéssel tolják a bárdisták!
A Hunger kezdő riffje olyannyira minőségi, hogy egy C.O.C, vagy egy Floodgate is elfogadná! Igaz, lehet, hogy az egyik zenekartól kölcsönözték… 😛
Nem mellesleg nagyon erős az egész nóta!
Kezdek értetlenül állni azelőtt, hogy miért csak most „csaptam le” erre a lemezre.
Hogy mást ne említsek, a legutóbbi C.O.C. közel sincs ennyire fogós!
Pepper Keenan ide, vagy oda…
De szépen dörmög a bőgő az Old World Blues-ban!
Zárásként a „nyugdíjas cowboy” (amióta láttam a Parasztopera című zseniális színdarabot, mindig a „nagyf@szú kóboj” kifejezés jut eszembe! :D) visszafogottabb tempóval hódít.
Remélem nem lesz önbeteljesítő a cím, és nem vonulnak vissza az orosz tehenészfiúk!
Egy ilyen frankó lemez után kár lenne!
Bár kicsit késve, de csak megszületett ez az ismertető, tőlem pedig kapnak a lemezre egy (aljas) nyolcast!
Hateful 10 by TORNADO KID
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
