Grind-O-Matic
Regular Singularity

(Szerzői kiadás • 2018)
oldboy
2018. június 28.
0
Pontszám
6

 
A robotika három törvénye:

„1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.”
(Isaac Asimov)

A francia Grind-O-Matic friss lemezén található, 9 perces záró szerzemény, az A.I. dalszöveg helyett a híres író robottörvényeit használja.
Természetesen a bookletben és a digitális felületeken is fel van tüntetve a forrás!
Azért egy grind bandától egyrészt nem számítunk 9 perces dalokra, hisz általában 1-1 nagylemez rendelkezik ilyen játékidővel, másrészt szövegvilág tekintetében sem a sci-fi jut először eszünkbe a grind műfaj kapcsán.
Nos, a magukat progresszív grindcore bandaként aposztrofáló trió a Regular Singularity-t egy az egyben a technológiai fejlődés esetleges árnyoldalaira való rávilágításnak szenteli.
Olyan témákat érintve, mint transzhumanizmus, robotika, mesterséges intelligencia, csatlakoztatható eszközök, stb.

Bár ha van stílus, ami nagyon távol áll tőlem, az a grindcore, mégis a lemez tematikája arra sarkallt, hogy tegyek egy próbát a recenzió írással.
A végső lökést persze az adta meg, hogy nem tolongtak a kollégák az album vállalása iránt…
Én meg úgy voltam vele, hogy igazi kihívás lesz ez nekem és úgysem kritizáltam még grind lemezt.
Előzetesen azért belefüleltem a bandcamp-en a korongba és úgy tűnt találok kapaszkodókat.
Találtam is, de továbbra is fenntartásokkal fogom kezelni ezt a műfajt!
Bár némi zeneiség szorult ebbe a bő 36 perces albumba, de a grindcore egyszerűen nem nekem szól.
Egyébként ez előző lemezükhöz képest változott a felállás, nem is kicsit, lévén mára csak Manu maradt mutatóba, ő vette át a vokalizálást is. Mellette pedig gitározik.
A bőgős, Dino és a dobos, Cyril új arcok.

Akad vendégvokalista a High Tech Wreck-ben, egy bizonyos Roger.
Gyanítom, ő a csapat ex-énekese.
Illetve a záró monstrumban K (aki egy hölgy) színesít némi tiszta énekkel, Dom pedig játszik egy hosszú gitárszólót.
Ezeken túl a franciák alkalmaznak bizonyos filmekből rövid bejátszásokat.
A The New Grinders végén Cronenberg 1981-es Agyfürkészők-jéből hallható részlet, a Smart Jacuzzi elején az 1977-es A Komputer gyermeke című moziból, míg a The Love Bot zárása a Stepfordi feleségekből vett szövegelésbe torkollik.

Maga a CD küllem szempontjából roppant igényes, nekem tetszenek a mókás rajzok és az is, hogy a számítgépes/technológiai fejlődéses tematikával összhangban a hátoldalon nem rendes sorszámmal, azaz 1,2,3,4, stb. vannak feltüntetve a dalok, hanem 0-ból és 1-ből álló kombinációkkal. Pl. 0001, 0010, 0011, 0100, és így tovább! Zseniális!
A dalszövegeket olvasva néha felnevettem magamban.
Nem veszik véresen komolyan magukat, a komoly mondanivaló ellenére sem.

A kezdő Big Sister példának okáért egy nő szemszögéből mesél el egy történetet.
Aki a kisfiának vásárolt egy babát, amelybe egy csomó technikai kütyüt szereltek. Wifi kapcsolattal van ellátva, tud böngészni a neten, webkamera is van bele szerelve.
Aztán a nőci férje „meggyónja” neki, hogy amikor titokban pornót nézett a neten, talált egy videót, amin a felesége látható zuhanyzás és punciborotválás közben.
A nő nem érti hogyan kerülhetett fel egy ilyen felvétel a netre, aztán rájön, hogy nemrég a kisfia bement a fürdőbe, és otthagyta a babáját a mosdókagylón.
És a kamera valahogy bekapcsolt…
Persze a pár összebalhézik és amikor elutaznak egy békülő útra, a kisfiút egy bébiszitterre hagyva, arra érnek haza, hogy a gyerek és a bébicsősz megsérültek.
Ugyanis egy papbácsi látott néhány fotót a kisfiúról a neten és beleszeretett a gyermekbe.
Egy 3D nyomtatóval másolatot készített a lakáskulcsról.
Aminek szkennelt változatát a kisfiú babája publikálta…

Jó kis sztori, mi?!

Szexuális témák további dalszövegekben is felmerülnek, de inkább amolyan fekete humorral átitatott módon.
De hogy a zenéről is essék szó: a srácok a CD-hez mellékelt infólapon elismerik, hogy lassult a zenéjük. De hát ők is megöregedtek, melodikus dalokat énekelnek gyerekeiknek és ez hatással volt az új lemez dalaira is.
Aggódni persze nem kell, hisz továbbra is olyan csapatok inspirálják őket, mint a Brutal Truth, Fuck the Facts, Converge, Pig Distroyer, King Crimson. Fura, hogy a VoiVod-ot nem említik, mert ami nem grind, az szerintem leginkább VoiVod ízű.
Hasonszőrű riffek, basszustémák.
Ezek, és a lassulós pillanatok a kedvenceim!
Nyilván nem ezek dominálnak, hanem a gyors aprítások.
A kanadai kultzenekar mellett nekem a The Dillinger Escape Plan-fél mathcore brigádok is beugrottak.
Az Ignorance Day zeneileg simán lehetne Dillinger!
Csak a franciáknál nyoma sincs tiszta/dallamos éneknek.
Mert én a vendégvokalista hölgy ténykedését sem nevezném nyugodt szívvel éneklésnek…

Ahhoz képest, hogy nem az én világom a grind, mégis sikerült egy jó hosszú ismertetőt összehoznom.
A stílus kedvelői, szakértői számára a Regular Singularity akár egy tökéletes, vagy ahhoz közeli album is lehet.
Én viszont nem tudnám elégszer megfülelni ahhoz, hogy jóra hallgassam.

Ettől függetlenül nem bánom, hogy kiléptem a komfortzónámból a koronggal való ismerkedési fázis erejéig, mert találtam rajta számomra is értékelhető dolgokat.
A koncepcióért, külcsínért pedig jár nekik egy pacsi!

<a href=”http://grind-o-matic.bandcamp.com/album/regular-singularity”>Regular Singularity by GRIND-O-MATIC</a>

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.