Hillsphere
Florescence

oldboy
2018. július 2.
0
Pontszám
8.5

 

A Hillsphere eredetileg Elias Mayer gitáros, billentyűs, zeneszerző magánakciójaként indult, de később igazi zenekarrá nőtte ki magát.
Akkoriban Eren Özilhan gitáros, Tom van Hogen bőgős és Jorn van der Wal dobos csatlakozott Elias-hoz és alapvetően instrumentális post prog. rock/metalban utaztak.
Közeledvén az első nagylemez felvételéhez, Mayer megkérte Tim Beimer énekest, hogy vendégeskedjen az Our Physical Way of Speaking című dalban.
Amiből az lett, hogy végül Tim az album több dalához is kölcsönözte hangját.
Ez a felállás kezdte meg a koncertezést Hollandia-szerte.
Olyan csapatokkal osztották meg a színpadot, mint a Pain of Salvation, a Vanden Plas, vagy épp a Soul Secret.
Közben folytak a bemutatkozó lemez felvételei, ám úgy adódott, hogy több tagcserét is végre kellett hajtaniuk.
Új gitáros, basszusgitáros és dobos érkezett Elias és Tim mellé.
Ez azt is jelenthette volna, hogy az új tagokkal újraveszik az addig elkészült nótákat.
Ehelyett azonban úgy döntöttek, hogy az első felállás játéka legyen hallható a Florescence című korongon. Ezzel szeretné nekik megköszönni Elias és Tim azt a hozzájárulást, munkát, amely segítségével a Hillsphere-ből az lett, ami.
Szép gesztus!

Mint ahogy a banda muzsikája is szép.
A borító színvilága szintén!
A post progresszív rock/metal stílusmeghatározás nagyjából fedi a valóságot, lévén a post rockos lebegések legalább annyira jellemzőek a Hillsphere-re, mint a technikás játék.
Fémes keménységet csak ritkán tapasztalni, inkább rock ez szinte végig, mint metal.

Az első három tétel még a kezdeti időket idézi, ugyanis ének nélküliek.
Szépen tekerednek, csavarodnak egymásba a témák, főleg a The Breeding of Us-ban.
A billentyű legalább annyira domináns, mint a gitárok, de szerencsére a basszusgitár dörmögése, futamai sincsenek véka alá rejtve!
Kellemes, fület, lelket gyönyörködtető hangképek, dallamok kényeztetnek minket az első majd’ 10 percben.
Aztán az Our Physical Way of Speaking-ben felcsendül az ének is!



Ráadásul kezdésként pár keménykedő sor hangzik el.
Ezeket gyanítom, Elias adja elő.
Majd hamar tiszta/dallamos énekre váltanak.
Nem állítom, hogy Tim Beimer az énekesek krémjéhez tartozik, de könnyen befogadható orgánuma van, és dallamérzéke sem rossz!
Persze zeneileg is figyelemre méltó ez a nóta.
Még a fretless basszusgitárt is csatasorba állítják benne!
Az Aquarius akusztikus gitáros lassulása szerintem rokonítható az Alice in Chains akusztikus EP-inek számaival. Még Tim is AIC-es stílusban énekel.
Roppant hangulatos kis darab ez!



A Ghost of You-ban aztán elszabadulnak a progos elemek, van itt minden, mi szem szájnak, fülnek ingere. Pink Floyd, Porcupine Tree féle szárnyalás, lágyan duruzsoló basszus, űrbéli szinti effektek, levezetésként nyugtató zongorafutamok.
A Mind at Rest szintén space-es, post rockos témázgatással indul, erősen Gilmour-ék nyomdokain. Majd Tim szép, tiszta, néha falzettbe váltó éneke jön és eléggé bekeményedik a nóta. A riffek már-már metalosak, a szaggatások ülnek, Beimer is előkapja karcosabb hangját.
A bőgő még a súlyosabb részeknél is kényeztet!
És a szigorú témák ellenére mégis megmarad puhának a sound…
Még az utolsó perc blasbeateket felvonultató zúzásaiban is.
Ez nem is baj, kicsit a Cynic jut eszembe a hangzás kapcsán.
A záró Clairvoyance viszont nélkülözi az éneket.
Így tételesen nézve a 8 szerzeményből 4 instrumentális.
Arányait tekintve mondjuk a vokális darabok jelenlétét érezzük erősebbnek.


Nekem tetszik a Hillsphere debütáló albuma, általában nyitott vagyok az efféle atmoszférikus, technikás, de nem magamutogató progos muzsikákra.
Kíváncsian várom az új felállás másabb irányba fog-e elindulni, vagy maradnak a Florescence által kitaposott ösvényen!?

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.