Insolvency
Antagonims of the Soul

(Send the Wood • 2018)
oldboy
2018. július 4.
0
Pontszám
7
 
Az Insolvency egy francia metalcore banda, az Antagonism of the Soul pedig a bemutatkozó nagylemezük.
Azt gondolná az ember, hogy a metalcore is túl van már a zenitjén, de úgy tűnik még egy olyan kiadó is lát fantáziát egyes, e stílusban alkotó zenekarokban, mint a Season of Mist.
Bár a Send the Wood istállóját erősíti az Insolvency, de a debütáló korong forgalmazója az underground metal egyik zászlóshajója, a Season of Mist.
Ez talán azért is fura, mert a legtöbb underground/true metal arc a különböző kórságokat nem is tekinti igazi fémzenének.
Pl. a Metal Archives sem szokott általában engedélyt adni az efféle zenekarok adatbázisukba való felvételére.
Szóval nem meglepő, hogy az Insolvency sem található meg náluk…
A promólap ráadásul olyan hordák rajongói számára ajánlja a franciákat, mint Bullet for My Valentine, Trivium, While She Sleeps, All That Remains, Unearth.
Akik inkább a metalcore mainstream ágához sorolhatók.
A dallamosabb, hallgatóbarát vonalhoz.


Ha úgy vesszük, az Insolvency által játszott muzsika is pont ilyen.
Dalaik tele vannak melódiával, amit általában a gitárosok állítanak elő.
A vokálért ketten is felelnek, ezen felül az egyikük még háttérvokálozik is.
Persze a szokásos kóros üvöltözés megy, néha be-becsusszan egy-egy tiszta/dallamos énekkísérlet. E téren még van hová fejlődniük, ám így is díjazom, hogy próbálkoznak a „rendes” énekléssel!
De egyelőre a hangszereikkel még ügyesebben bánnak, mint a torkukkal…

Elég átlagosnak titulálható metalcore-t csapatnak, viszont nagyon profin tálalják mindezt.
És képesek atmoszférát is teremteni, már rögtön a kezdő, introként is fölfogható Divided egy zongorára épülő instru tétel. A billentyűs hangszer aztán több nótában is visszatér és mindig jó helyen, megfelelő arányban alkalmazzák!
Ami még külön tetszik, hogy mernek arra apellálni, hogy az embereknek két fülük van. Azaz akadnak szépen kisztereózott témák, ahol plusz élményt jelent, hogy hol bal, hol jobb oldalon szólnak bizonyos részek, hangok.
A fentebb felsorolt bandák mellett nekem többször is beugrott a Machine Head neve az Antagonism of the Soul fülelése közben. És nem csak a viszonylag gyakori gitársípoltatások miatt. A This War Is Not for You refrénje például eléggé Robb Flynn-es.
Apropó gitárosok!
Valentin és Bruno nem akármiket pengetnek össze a lemezen!
Főleg szólójátékuk megy élményszámba, de riffjeik, melódiáik sem rosszak!



A gitárok felelnek a dallamosságért az ének helyett, hisz az inkább az extrém irányába tolódik, mégis az az összkép alakul ki a hallgatóban, hogy egy dallamos korongot tart a kezében/lejátszójában.
A ritmusszekció sem vall szégyent, Mickael vehemens dobolása és Pierre frankó basszusfutamai, néha tappingbe hajló játéka is megér egy misét!
Az infólap persze azzal a mondattal zárul, hogy az Insolvency fiatal, energikus legénysége a Gojira nyomdokain járva meg akarja mutatni a világ számára, hogy mit tud nyújtani a francia metal szcéna. Bár sok közük nincs a Gojira-hoz, a tappingelés, és egyes hangulatosabb részek miatt néha valóban beugranak a Duplantier-tesók.

Számomra ígéretesnek tűnik az Insolvency bemutatkozása, igaz, egy metalcore szakértő biztosabban meg tudná mondani, hogy ez egy gyenge, átlagos, jó, vagy kiemelkedő lemez.
Nekem jólesik hallgatni, a This War… pedig egy hatalmas nóta!
Biztos a csordavokálok és a Machine Head párhuzam miatt…
De nem tudnék rosszat mondani erre az 50 perces lemezre, maximum annyit, hogy a metalcore nekem sem tartozik a kedvenc stílusaim közé.
De erről nem a francia fiatalok tehetnek!

Ha teljesen objektív tudnék maradni a zene milyenségének megítélése terén, akkor akár 9 pontot is megérne az Antagonism of the Soul. Szubjektíven nézve viszont nekem ez egy erős hetes.



Depeche Mode Depeche Mode
március 25.