No Fear to Persevere... (2018)
    Láthatóan kézzel rajzolt, fémes hatású logó és egy meglehetősen sejtelmes, de a maga módján vicces borító tetszeleg a kanadai Manacle nagylemezén. Aki jártas az elmúlt évtizedek metal történéseiben, már veszettül tippelgethet, hogy mégis milyen évszámhoz kötné ezt a lemezt és én biztosan csak elírtam a dátumot. Bizony, ez a régies külső nem a véletlen műve, mivel ez a friss debütálás minden ízében a 80-as évekre van hangolva. Tagjai a Judas Priest, Iron Maiden felemelkedése utáni időszakra fittyet hányva veszik fel az azóta porral, sárral borított, földbe taposott fonalat, hogy tagcserék viharos sebessége között rögzíthessék ezt a lemezt. Azon is törhetnénk a fejünket, hogy kinek van erre még szüksége manapság és meglepődnétek, hogy mennyi rajongója van még ennek a vonalnak manapság is. A 2013-ban indult projekt egyetlen eredeti tagja most már Inti Paredes gitáros, aki 2015-ben kezdte el rögzíteni az albumra került dalokat Kevin Pereira énekessel, Phil Labine basszerrel és Jake Gracie dobossal. A felvételek után többen is távoztak, a megjelenés előtt pedig több szerzemény is kiszivárgott digitális formátumban, csökkentve az esetleges meglepetés lehetőségét az új dalokra éhezők körében. Végül sikerült tető alá hozni a produkciót, így a No Fear To Persevere… segítségével, ami nem éri el a fél órát és összesen hat szerzeményt tartalmaz, már nagylemezes bandának mondhatja magát a Manacle.

    …és akkor itt lenne szükségünk egy olyan olvasó-íróra, mint pzoltan, esetleg Dina Ivory, akik leírnák, milyen fantasztikus, galoppozós metalt képes összehozni Inti az egyébként valóban remek gitárjátékának köszönhetően. Változatos riffek, sodró tempó a kezdetektől, a múltidézés ellenére folyamatosan törekednek arra is, hogy ne váljon unalmassá a lemez. A Fight For Your Life simán felfért volna a Rocky valamelyik epizódjának zenei aláfestései közé, igazi adrenalin bomba lehetett volna a maga idejében. Kevin hangja szerintem kifogástalan, még ha minden sikolyát, dallamát ellőtték már 30-40 évvel ezelőtt, a Dickinson iskola legjobb tanítványaként végzett, aki önszorgalomból még Michael Kiske szakkörére is ellátogatott időnként, így tiszteletét teszi a végeredményben a Helloween munkássága is. Hallgatás közben korabeli filmek pörögnek a szemem előtt, valamint fantáziálok az internet előtti élet lehetőségéről, amikor hosszú hajú srácok sminkelték magukat ázsiai prostinak, hogy esetleges zenei tudásukon kívül más miatt is felfigyeljenek rájuk. A heavy metal meglehetősen viharos körülmények között született meg és tombolt, maradandó és egydalos sztárok sokaságát a felszínre dobva, miközben a rock és metal műfaját egyre inkább az undergroundba taszította. Tetszik vagy sem, manapság az úgynevezett mainstream sem úgy él a köztudatban, mint annak kellene, a fémzene teljes egészében a peremre van szorítva a médiumoknak köszönhetően, a nagyobb tömegeket megmozgató zenekarok is eltörpülnek a felszínes poplemezek tengerében. De térjünk vissza a Manacle lemezére, ami akkora hiányt pótol maximum, mely a készítők és barátaik polcán maradt két ezer éves, kincsként őrizgetett kiadvány között lett lefoglalva számukra. A teljesen felejthető Tears Of Wrath a dal második felében hoz egy kellemesen dallamos részt, A Journey’s End pedig hat és fél percben minden hangulata, témája ellenére egy emberkínzás azoknak, akik nem tudják értékelni ezt a zenei világot. A sok téma és szóló végeredményképp olyan, mint egy labirintusban való bolyongás, amiből szinte képtelenségnek tűnik a menekülés. A Live Fast, Die Fast kórusai thrash érzést csepegtetnek az újfent galoppos menetelésbe, de ez nem elég a mennybe menetelhez, ahogy a Witches Hallow kellemesebb refrénje sem. A két szinte egyforma dalt egy harmadik követi a biztonság kedvéért még több sikítással és kórussal a sokkal több, sokkal hangosabb elméletet szem előtt tartva.

    Sablon retró cucc tehát Kanadából, sok lelkesedéssel fűszerezve, tehetséggel és hitelességgel megáldva, de teljesen elcsépelt módon. Ha nem futkározik a hideg a hátatokon a 80-as évek heavy/power áramlatának hallatán, mint nekem, akkor vessétek bele magatokat, mert egy rövid lélegzetvételű, de szórakoztató produkcióra lelhettek a Manacle bemutatkozásában.


Manacle_No_Fear_to_Persevere_2018
Kiadó:
Stílus:
heavy metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.9 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Fight For Your Life
2.Tears of Wrath
3.Journey's End
4.Live Fast, Die Fast
5.Witches Hallow
6.Stand Tall
Írta:
boymester
2018. július 23., hétfő, 11:10
Facebook:
Tomorrow's Outlook - A Voice Unheard (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 13., csütörtök, 17:58
Alms - Act One (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 8., szombat, 20:20
EVIL-LŸN - Disciple Of Steel (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 31., kedd, 10:23
Stormwolf - Howling Wrath (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 22., vasárnap, 12:26
Traitor's Gate - Fallen (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 19., csütörtök, 10:33
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.061 seconds to render