Mother Corona
Reburn (2014)

Akkor vegyük górcső alá a brit underground feltörekvő nemzedékéhez tartozó Mother Corona zenekar második, és mondhatni egyben az utolsó Reborn című lemezét. Azért is mondanám utolsónak, mert ezen a néven jó ideje ez volt a csapat legutóbb rögzített albuma, ugyan is 2016 közepétől My Diablo néven folytatják zenei tevékenységüket, de ez már egy másik történet.
 

A pszichedelikus, sivatagos heavy-stonert némi alter és punk ízekkel megcsepegtető csapat Reburn című lemeze 15 dalt tartalmaz. Az album már az első hangjának megszólalásától az utolsóig feszesen hozza a sivatagos fuzz és több rétegben felépített riff-orientált, illetve alter-rockba áthajló ritmusokat. Hallgatása közben talán ezért is van néha az az érzetem mintha a Smashing Pumpkins Billy Corgan-ja és a QOTSA Josh Homme-ja alkotna a bandában közös ritmusszekciót. Jó is volna! De ez nem így van. Az kétségtelen, hogy a banda énekese és egyben dobosa, David Oglesby hangja nagyon hajaz Billyre. A Rob Glenn basszus és Lee Cressey gitáros/vokál alkotta páros pedig nagyon jól érzik ezt a kicsipkézett, a hagyományosnak mondott dallamos rocktól eltérő, kissé már garázshangulatot idéző sivatagos, elszállós vibrálásokat. Amik folyamatosan jelen vannak dalaikban, és olyan élményt nyújtanak, amitől csak azt kérdezem magamban: "A francba is, hol volt eddig ez a banda!?"  Közben egyik ámulatból a másikba esem, miközben egymás után hallgatom a Cut the Ripe, a Wax, a Black Acid Morning, és a címadó Reburn mocskos basszus futamainak köszörülését, valamint a fuzz gitár varacskos röfögését. Ezek után jön némi gyors megmártózás a space és psy-roctól átitatott, eliszaposodott dagonya sorozatból. Dead Space, Preacher, majd a Vertigo Terror és Hangover viszi tovább ezt a sort. És ha már említettem némi garázs rockos hangulatot, azok is jelenvannak a From Me to Nowhere és a Stone Cold Universe köpködő riffeléseiből, amik innentől megállíthatatlanul pörögnek, a melankólia és a pszichedélia morajától lebutított, de nyers erejű Ashes We Leave-n át az albumzáró Lily Mea akusztikusan depressziós merengéséig.


A Reburn hozza (hozta) mindazt, amit az új keletű stoner albumnak hoznia kell. Sodródó tripek, füst és sörszag, nyitás az új felé, még ha hatásként olyan alap bandákat emlegetnek, mint a Black Sabbath, Hawkwind, Blue Cheer, Led Zeppelin, vagy a The Stooges. Van/volt bennük annyi kurázsi ahhoz, hogy megnyomják az ON gombot és kiégessék azokat a hétköznapian unalmas brit zenei kimeneteket, amiket a média integráció sugároz belénk.

Mother_Corona_Reburn_2014
Kiadó:
Stílus:
desert-heavy stoner, alter-punk
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Cut The Rope (04:43)
2.Wax (06:26)
3.Black Acid Morning (03:44)
4.Reburn (05:47)
5.Dead Space (07:24)
6.Preacher (04:03)
7.Vertigo Terror (05:36)
8.Hangover (01:40)
9.From Me To Nowhere (05:45)
10.Stone Cold Universe (06:29)
11.Sunseeker (03:49)
12.Master Bizarre (07:24)
13.Ashes We Leave (03:13)
14.Enough Time Spent (06:44)
15.Lily Mae (03:47)
Írta:
Armand
2018. augusztus 3., péntek, 07:48
Facebook:
Koncertek
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
A Nordic Symphony '18
október 28.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.039 seconds to render