Goblin King
Blood, Drugs, and Death 'n' Roll (EP)

(szerzői • 2017)
farrrkas
2018. augusztus 5.
0
Pontszám
5

Ha meghallom a death ‘n’ roll műfaji besorolást, tízből kilencszer pontosan tudom, mit várhatok a lemeztől, mielőtt egy hangot is hallanék a zenéből, azaz nulla meglepetést vagy csavart, nulla eredetiséget vagy kreativitást. Amikor egy banda magát a műfajt igyekszik játszani, nem pedig zenét alkot, ott a végeredmény a szűk korlátok és konvenciók áldozatává válik, és stílusgyakorlatnál nem lesz több, amit csinál. Ezért sem szeretem a death ‘n’ rollt, mert lényegében a legtöbb esetben másról sincs szó, mint hörgős, rekedtes vokállal előadott, death metalosabb hangzásba bújtatott Motörheadről.

A brit Goblin King első EP-je, a tavalyi ötszámos Blood, Drugs, and Death ‘n’ Roll éppen ilyen. Már a cím is teljesen világossá teszi, hogy a britek a tízmilliószor lerágott csontokat kívánják továbbszopogatni. A recept a szokásos, azaz L. G. Petrovra emlékeztető vokál, egy fellazultabb Entombedra emlékeztető riffelés, punkos attitűd és persze egy nagy adag Motörhead. Az idióta szövegek itt külön hab a tortán, az utolsó dalért ebből a szempontból valami kitüntetést is megérdemelnének. A punk, a Lemmy-hagyaték és a death metalos hangzás együtt nem feltétlenül kellene, hogy kiszámítható és ötlettelen legyen, éppen az Entombed az, amely formáció e téren is képes volt jó albumokkal előrukkolni, de még a kései Carcass is nagyon jól használta fel a death ‘n’ roll vázat, hogy arra sok egyebet felépítsen. Bár a néhai Gorefest Chapter 13 albuma már nem tetszett, még abban is több törekvés volt, mint a Goblin King EP-jén, és a hozzá hasonlók kiadványain.

A Blood, Drugs, and Death ‘n’ Roll hangzását azonban meg kell dicsérnem, valóban súlyosan szólnak, megdörren az anyag, de azért halkan megjegyzem, ennek a műfajnak köze sincs a death metalhoz, sokkal inkább egy karcosabb, durvább rock ‘n’ rollhoz. A Goblin King koncepciója az, hogy nincs koncepció, azaz a műfajt ünneplik, szórakozni és szórakoztatni akarnak. Ezt a hozzáállást a zenéhez én nehezen viselem. Persze, nem kell mindennek véresen komolynak lennie, vannak, akik egyszerűen csak bulizni szeretnének, ami ez esetben ideális, mert ennél több igényt a Goblin King amúgy sem elégít ki.

Az EP ádázul indul, kár, hogy néhány másodperc után ennek nyoma vész. A zenekar nevét viselő dal gyermekmondókás refrénje Alice Coopertől ismerős, a 667 egy középtempósabb darab, de olyan panelekből áll, amelyeket temérdek lemezen hallhattunk már, a fárasztó csordavokállal egyetemben. A lendületes Eye of the Storm talán a legjobb az öt dal közül, a dobtéma és a zene húzása miatt. Ez a leginkább Motörheades dal, persze ennek is hallottuk már minden elemét, de ugyanakkor gördülékeny, elemi és természetes. A leggyengébb láncszem az utolsó, ami egy minden ötlettől megfosztott darab, itt „összefogontozhatnak” a garatra kissé felöntött vidám arcok, és táncra perdülhetnek.

Blood, Drugs, and Death N' Roll by Goblin King

Olyan figurák számára készült a Blood, Drugs, and Death ‘n’ Roll, akiknek a műfajtól a szokásoson kívül nincs más elvárásuk. Én nem tartozom ebbe a táborba, de el tudom képzelni, hogy a stílus hívei nálam jobbra értékelik majd. Azóta új EP is megjelent már, aki kíváncsi rá, a Bandcamp-oldalon abba is belefülelhet.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.