Raintime
Flies & Lies

(2007)

viribusunitis

2007. május 6.

0

Pontszám

10

Egyre több színvonalas, dallamos death anyag érkezik olaszhonból. Elég csak a Node (Das Kapital, As God Kills)
vagy a Still It Cries (Take Leave) anyagaira gondolni. Gondolom az okok feltárása érdekében tovább kéne menni a Chianti, Valpolicella, Lacryma Christi triumvirátus – valamint a mediterrán életforma – metálzenére gyakorolt hatásán.

Nagyjából – de tényleg csak nagyjából – ezt a műfajt műveli a Raintime is. Előző, 2005-ös Tales from Sadness lemezüket mindenfelé kedvező kritika fogadta, s bizony értékálló, általam is sokat hallgatott anyaggá vált. Idei lemezüket már nagyon vártam, s bátran mondhatom nem is csalódtam bennük. Alapból a zene valahol a powermetal és a melodic death határmezsgyéjén áll számtalan egyéb hatással kiegészülve.

Irgalmatlan göteborgi témával nyit az album a címadó dal formájában. A hörgős verzére olyan dallamos refrént kapunk a nyakunkba, amely mindjárt a legjobb Soilwork hagyományokat juttatja eszünkbe, természetesen a svédek régebbi korszakából. Fel is tűnik azonnal, hogy az énekes Claudio Coassin mekkora hanggal bír. Bámulatos kezdés! A Rolling Chances tovább emeli a hangulatot, gyorsul a tempó, újabb kerek refrén, finom gitárszóló, billentyűs varázslat. Az Apelron bika középtempóból indul, váltott énekkel, újra nagyszerű főtémával. Még a Dream Theater neve is beugrik távolról. A negyedik dal erősen effektezett pre-kórus témája meglepő, de igazán hatásos. A következő néhány dal jelenti a cd csúcspontját (Finally Me, Tears of Sorrow, The Black Well) Ami ebben a három dalban történik, az maga a zenei csoda! Ezt hallani kell! A legszebb power balladák egyike a Finally Me, kitörölhetetlen dallammal. A Tears of Sorrow egyszerűen zseniális. A The Black Well svédebb bármelyik mai göteborgi testvérénél. És jobb is! Aztán jön a meglepetés. Beat It. Igen, Michael (még szabadlábon) Jackson. Mit műveltek az olasz fiúk ezzel a 25 éves dallal! Ráadásul tetszik is, pedig az eredetivel komoly fenntartásaim vannak. A lemez végén található számok is tökéletesen rendben vannak, sőt újabb hatásként megemlíthető a szintén itáliai Rhapsody neve is. (Another Transition)

A lemez a Jailhouse Studioban készült Tommy Hansen irányításával. Rossz szavam nem is lehet, minden erőteljesen és arányosan szól. A dobok hangzása egyenesen káprázatos. A borító gyönyörű. Kell ennél több? REMEKMŰ!

Ezzel a cd-vel a hattagú pordenonei brigád olyan masszív, metálszörnyet keltett életre, amely kétségtelenül az idei év egyik legjobbja lesz.