Anathema
A Natural Disaster

(2003)

Dolmen

2005. október 3.

0

Pontszám

10

Kezdeném azzal hogy aki kétlábbgépes dobokra vagy egymást követő gitárfutamokra vágyik az ne próbálkozzon a lemezzel. Aztán folytatnám hogy aki metal zenét hallgatna az is nyugodtan tegye vissza a polcra a lemezt! De aki hallott már Anathemat és tetszett neki vagy volt koncertjükön és magával ragadta az a hangulat ami egy ilyen koncerten van, az mindenképen hallgassa meg ezt a lemezt! De arra is felhívnám a figyelmet nem elég hallgatni eme remekművet, azonosulni kell vele szinte bele kell olvadni a harmóniákba. 55 percen át tartó keserűség , szomorúság jellemzi az albumot. Mélyről feltörő fájdalom, ez az amit ezen a lemezen prezentál nekünk az Anathema a rájuk jellemző precizitással és dallamvilággal. Igazából nem szeretném a lemez dalait külön-külön elemezni, mert nincs értelme hisz itt mindenki máshogy értelmez egy-egy hangot egy-egy szövegfoszlányt és ez így van rendjén. Ha mégis valaki arra kíváncsi milyenek a dalok : Hát szomorúak! Ami mindenkép elmondható a lemezről, hogy az elektronika minden eddiginél nagyobb teret kapott a ZENÉBEN. A lemez tisztán szépen szól minden tökéletes rajta! Ami mindenkép megemlítendő az a címadó dal , melyben egy gyönyörű hangú hölgy énekel. És a lemezt záró Violence melyben a srácok igazán elengedik magukat és tőlük szokatlanul tempóban zenélnek kicsit, ám a lemez legvégére mindent helyre tesz a zongora bársonyosan simogató hangja. Nem is ragoznám tovább a dolgot, ez a lemez zseniális zenészek zseniális remekműve! Kötelező mindenkinek aki szereti ezt a zenekart vagy a mély érzelmekkel átitatott zenét! Viszont aki a kemény riffeket kedveli vagy a gyorsabb tempót, az meg se próbálkozzon vele.