Hazai metal körökben már egy ideje érlelődött egy olyan korong gondolata, amely Varg munkásságának állítana emléket. A zsenge korú Hungaryan Records nagy fába vágva a fejszéjét nekiállt és felkutatta a tribute-ra hajló kompetens zenekarokat.
A nyitódal a Teurgia With True Faith lemezről lehet ismeretes, amely nem más, mint a (Burzum) Dunkelheit feldolgozása a Filosofem korongról. Korrekt áthangszerelésnek lehetünk fültanúi, az ének fifikásan lett megoldva ezzel a viking megközelítéssel. A dal nem szolga hű másolata a Filosofem lemezen hallható eredetinek, mindenképpen üdvözítő ez a fajta eredeti perspektíva a Teurgia részéről.
A kétfős Toween abszolút az underground mélyén tevékenykedő, magáról minimális információt közlő banda. Ők a Lost Wisdom–ot választották a Det Som Engang Var –ról, amit korrekten el is tolnak, ám szinte teljesen megegyező módon az eredetivel. Más kérdés, hogy ugyanazt ugyanúgy mennyire éri meg feljátszani egy efféle korongra? Pozitív ellenpéldaként tudnám említeni a 2007-es Lost Freedom Burzum tributeról a Kroda feldolgozását, ahol valóban egy teljesen más köntösben jelenik meg a My Journey to the Stars, rajtuk érződik, hogy nagy műgonddal álltak neki a felkérésnek, és mély tisztelői a norvég legendának. Ez a Toween-re is biztos igaz, de nem törik magukat a ,,reformokért”, ami, úgy vélem, egy tribute lemeznél alapfeltétel.
A szigetvári Aetherius Obscuritas eddigi kiadványain is bizonyította már, hogy a Ragnarok mellett Vikernes munkásságának is nagy tisztelője. A 2006-os Layae bölcsője albumon már megdördült a Ea, lord of the depths, azonban erre az új tribute lemezre Arkhorrl újra átformálta pár helyen a dalt a hangulat fokozása érdekében. Újra megbizonyosodhatunk, hogy a mélység szörnyura, Sassu Wunnu még mindig él és egyre félelmetesebb!
Az Invictus a Bornholm-ból verbúválódott mellékágként fogható fel és Astaroth nevéhez köthető, ám a Bornholm-tól teljesen eltérő zenei világ jellemzi. Mivel az Invictus ambient vonalon mozog, nem meglepő a dalválasztás sem: Die Liebe Nerthus. Kiváló feldolgozás, élvezetes hallgatnivaló!
Az Athame sem pályakezdő zenekar, így kíváncsian vártam, hogy mire mennek a Beholding the Daughters of the Firmament esetében. A dal bármennyire is egyszerű szerkezetileg, hangulatilag egyáltalán nem egyszerű visszaadni. Az Athame hallhatóan megbirkózott a feladattal, az ének részen lehetett volna még elhasalni, de az is abszolút korrekt lett.
A Domhring egy debreceni zenekar, ha minden igaz. Az ő választásuk a Stemmen Fra Tårnet-re esett. Hibátlan feldolgozás, ám semmi újítással nem próbálkozott a zenekar. Egyedül a hangzásban lehetne minimális kivetnivalót találni, ha a Life Has New Meaning egészét vesszük alapul.
Az Adversor sem nevezhető egy abszolút mainstream zenekarnak, őszintén szólva én még nem találkoztam ezzel az egyfős formációval. A banda korlátlan művészi szabadsággal fogott hozzá a My Journey to the Stars feldolgozásához, a legérdekesebb megközelítés messze az Adversor nevéhez tulajdonítható. Meglehetősen extrém és elképzelhetetlen a paletta, hiszen akusztikus felvezetést futurisztikus hatások öveznek, majd az eredeti dalhoz hasonló mederbe csöppen a hallgató. Az ének elég bátortalan, vagy inkább improvizatívnak nevezhető (aki meghallgatja megérti, haha), ez az egyetlen hiányossága ennek a cover-nek. Egyébként efféle hozzáállással érdemes megjelenni egy ilyen tribute lemezen, ugyanis szolga hű Burzum feldolgozásokat már milliónyit hallottunk az évek során…
A Gholgoth a Key to the Gate esetében a koszos underground hangzást választotta. Egyedüli megjegyzés, hogy a hangzás talán idomulhatott volna a globális képhez.
A folk metal Anakron mögött is egy személy áll. A választott dal, a Dauđi Baldrs, amely a zenekar A viking harcos lemezén is felcsendült. A ,,szerzemény” érdekessége, hogy totálisan elektronikus, úgy vélem semmilyen fizikálisan létező hangszer nem vett részt a megkomponálása során. Korrekt, de inkább maradnék a megszokott felállásnál…
A Hunderworld „Nomen est omen” nem túl ismerős a számomra, de a tagok közt fellelhető egy-két név, akikkel már lehetett találkozni más bandák kapcsán. A srácok az igencsak próbatermi hangzású Jesu Dřd-dal képviseltetik magukat a lemezen. Minden tekintetben van még hova fejlődnie eme serdületlen bandának.
Örömmel töltött el, hogy a Baskíria is elvállalta a szereplést, kíváncsian vártam az ő előadásukban felvett War-t. Az általam előzetesen és látatlanban elvárt szintet simán hozzák Patkányék, jó ötlet volt ezeket a harctéri bevágásokat felhasználni. A szóló viszont úgy, ahogy van elüt az eredetitől, e felett nehéz szemet hunyni…
A Khrul nevével fémjelzett Funebre is reprezentálja magát egy dal erejéig ezen a válogatás lemezen. A nóta érdekessége, hogy a Der Tod Wuotans zenéjére a Dunkelheit magyarra fordított szövegét használta fel a szerző. Érdekes megközelítés!
Összességében a mi magyar Burzum feldolgozás lemezünk fikarcnyival sem rosszabb a többi tribute-nál. Az eddig napvilágot látott efféle kiadványok egyaránt hordoztak gyengébb és erősebb felvételeket, a Life Has New Meaning-hez hasonlóan. Szóval méltán és bátran felvállalhatjuk ezt a cd-t, amit a Burzum weboldalon is hivatalos tributeként kezelnek, így ez hivatalosan is a nyolcadik ilyen kezdeményezés világviszonylatban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
