Vannak bizonyos előjelek, amelyek következtében nekilátok egy-egy anyagot tologatni, halogatni, mígnem minden mindegy alapon neki nem ugrok. Ilyen kézzel fogható előjel volt a Legio Sergia esetében a nemrég meghallgatótt Our Freedom Ep, amit kvázi bónuszként kaptam a csapat debütálása mellé. A kazetta formábumban lepörgetett pár dal (igazság szerint tényleg kettő, valamint azok instrumentális verziója) nem hozott különösebben lázba. Egy lassan 10 éves zenekartól ennél jóval többet lehet elvárni, viszont nagyjából helyre kerültek a dolgok a fejemben, amikor megláttam, hogy Proprius gitáros projektjét valójában az elmúlt egy-két évben sikerült igazán zenekarrá szervezni és az EP, valamint a bemutatkozás is a magányos időszakának egyfajta összegzéseként szolgál. Ilyen szempontból rendes a zenésztársaitól, hogy gyorsan lepengették neki ezt a fél órát sem elérő dalcsokrot.
Természetesen a zenekar a célkitűzésként létrehozott melodikus death metalnak minden sablonjával és módszerével fel van vértezve, ebből pedig értelemszerűen a gitár sikerült a legszórakoztatóbbra, legváltozatosabbra a maga módján. A kiadvány másik sarkalatos pontja az ének, ami többnyire próbál érdekességként szolgálni változatosságával. Akad itt hörgés, károgás és mindenféle furcsa mormogás, mely hol bizarr alaphangot kölcsönöz a végeredménynek, máskor pedig simán rossz hallgatni. A hangzást illetően is vannak furcsa megoldások, de az EP-hez mérten mindenképp erősebb és modernebb megszólalást kapott a lemez.
A történetet ezúttal a címadó instrumentális szerzeménye nyitja két percben és pont annyit ér a lemez elején, mintha nem is lenne. A Look Upon The World nosztalgikus hangulattal megtoldott melódiái már jobban érdekeltek, bár igazán emlékezetes pillanatokat nem tudott felmutatni. A lassulása ezer helyről ismerős, dallamai rövidek és igencsak messze állnak a műfaj krémjétől. Némi tördelt ritmus azért akad a vége felé, DeMort dobos pedig időnként már saját szórakoztatására kezd el variálni a témákon. Valahol itt ér véget a csapat erőlködése az újdonságokat illetően, hiszen az összes többi tételt hallhattuk már EP, demo, single formájában. Nem tudom elképzelni például, hogy a zenekaron belül mekkora slágernek tarthatják az Across The Streets című tételt, ami ténylegesen, minden eddigi anyagon szerepelt. Az biztos, hogy a sokszor hallott refrén és a közel eseménytelen zenei aláfestés nem sokat dobott a végpontozásomon, akárcsak az Assertion esetében.
Még jó, hogy olyan koncepció húzódik a lemez mögött, ami erőteljesen segíti a befogadást. A zenekar szerint a dalok a mindennapi nehézségekkel felvett küzdelemről szólnak. Olyan erőket kívánnak felszínre csalogatni, amik megkönnyítik a mentális egészség és stabilitás fenntartását. Hallva azonban a maradék produkciót, én inkább szeretnék darabokra esni, megsemmisülni, hogy utána saját ízlésem és érzéseim alapján rakhassam össze a rendszert…
Ha lételemed a melodikus death metal, aminek egyetlen kiadványa nélkül az életed egy hatalmas, jellegtelen ürességgé válna, akkor hallgassátok meg a Legio Sergia bemutatkozását…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
