Kár lenne tagadni, a fémzenének ugyanúgy megvannak a maga divathullámai, mint bármi mársnak, ellenben képes olyasmire is, amire már kevesebb műfaj, méghozzá időnként egészen érdekes dolgokat felböffenteni egy-egy hullám folyamán. Manapság retró thrash és death bandák adogatják egymásnak a kilincset a kiadóknál, de a death/black vonal is erőteljesen éledezni látszik. Ha új alapvetéseket nem is, de érdekes lemezeket bőséggel gyártanak nekünk, ha meg kevésbé ismert vidék termel ki egy-egy lemezt, az már maga érdekességnek számít. Így van ez a kolumbiai Exopraxia esetében is, akik a Muerte Y Dolor keretein belül próbálnak eljutni a világ más részeire, ami jelentem, sikerült.
