Úgy gondolom a beszédes zenekarnév sok csalódástól megkímélheti az embert, ez jelen esetben is nagyon igaz, bár az Andromeda Space Ritual alapvetően egy olyan pakk részeként került hozzám, ami garantálta a totális elszállást és űrutazást. A lengyel Galactic SmokeHouse dobott meg nemrég egy különösebben nem falrengető újdonságokat rejtő csomaggal, pusztán azzal a célzattal, hogy pályára állítson néhány idegen planéta körül. Ezek alapján egyértelmű, hogy pszichedelikus rock, stoner rock vár ránk, rengeteg improvizációval és vastagon szálló füsttel, ami úgy beivódott a próbaterem barázdáiba, hogy azt a jövő történészei is nagy örömmel fogják kimutatni az épület kövületeiből több ezer év múlva. Ha nem kenyeretek ez a stílus, akkor lapozhattok a következő cikkre, de azért megjegyezném, hogy gyakran alábecsülik ezt a vonalat és bizony nemcsak vérvörös szemekkel élvezhető…
Különösen akkor, ha olyan csapatról beszélünk, mint az Andromeda Space Ritual, mivel már régóta nem nevezhetők amatőrnek saját területükön annak ellenére, hogy 2017-ben jelentkeztek utoljára. Marclin Bis gitáros és Kamil Lasonczyk basszer minden rezdülésében ott van a spirituális utazáshoz szükséges esszencia, aminek lüktetését Mariusz nyugodt, agressziótól mentes dobolása adja. Persze mit sem érne a Szaturnusz gyűrűinek közelebbről történő megvizsgálása, ha az űrszonátából kimaradna a billentyűzet, amiért külön dícséret illeti Dominik Spasówka játékát, mivel legtöbbször rá kaptam fel a fejemet. Néha a maxumumig tekergeti a gombokat, legalábbis ami az én ingerküszöbömet illeti a hangszerét illetően, máskor egyszerű leütésekkel mélyít és alapoz a további hangulatnak. Mindezt öt tételen keresztül élvezhetjük, melyek közül egyértelműen a nyitó Signs Of The Unseen hipnotizáló kalandozása a legkomolyabb teljesítmény a maga 15 perces játékidejével. A 70-es évek sci-fi világát megidéző rövid Lazarus után a Relay kevésbé rendezetten, mondhatni progresszívebb módon sodor minket tovább, de valamivel kevesebb kapaszkodóval, mint elődei. A Bullet Cluster ismét nyugodtabb, átgondoltabb vizekre evez és szórakoztat, de igazán a záró, igencsak hosszadalmasra sikerült Telepath tudott önmaga jogán lekötni lassú, de meggyőző építkezésével.
Kifejezetten jóleső hallgatni való tehát All Shades Of Perception, még akkor is, ha különösebb egyéniséget még nem sikerült párosítani a zenekarnak a produkcióhoz. Ajánlani tudom a lemezt egy jó sci-fi, fantasy regény olvasásához is aláfestő zenének, mert akkor talán még többet meg tud mutatni magából.
Az anyagot meghallgathatjátok a zenekar bandcamp oldalának segítségével is teljes egészben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
