A Helvetes Jävla Skit egy svédországi grindcore banda, nevük szabadfordításban annyit jelent, hogy a pokol rohadt szar. Ha jól tudom a banda valójában egy egyszemélyes projekt, ami 2019 óta él. Alkotója a grindcore mellett erős kooperációt kötött a dallamos death metal, a metalcore, valamint a post-hardcore punk vonalaival, amiknek köszönhetően zenéje egy szónikus robbanás képében tarolja le a hétköznapok őrületétől, amúgy is megviselt agysejtjeinket.
Ezt az agyrombolást tavaly augusztusban megjelent debüt-albunán, a Satans Jävla Helvete 18 percében fejlesztette tökélyre. Az összesen 20 tételt tartalmazó anyag, melyeknek többsége egy percnél rövidebb játékidővel rendelkezik, meghallgatásához nem csak kellő elszántság, de egy adagnyi őrület is kell. Ezzel így készüljetek. Már a lemezt „intróként” indító Darwin Awards (Fuck the intro) egy masszív, disszonáns őrületet zúdít a nyakunkban, amiben őrült tempóban kalapál a dobgép és veszettül sikálnak a jellegzetes svéd death metal hangzású gitár riffek, amik a lemez többi dalában is (Jävla Hybris, Intelligensreserven, Monoton Jävla Skitmusik, Generisk grind för döva, Allmänna svordomar, hogy csak párat soroljak fel) erősen jelen vannak.
…És mondhatnám ezzel nagyjából össze is foglaltam a lemez lényegét. De ez csak az alap, amik dalainak, melyek között alapvetően nincsenek szünetek (egy-két kivételtől eltekintve) eszeveszett, szélvészszerű száguldását felépítik. Az egész lemeznek lényegében egy kaptafára megszerkesztett dallamszerkezete van, amit emberünk nem bonyolított túlságosan túl, hanem inkább ebbe még egy iparias, mechanikai program szerkezetben is beletette, ami aztán tényleg könyörtelen brutalitást kölcsönöz a dalainak.
Ez a programozott brutalitás szinte ez egész albumon uralkodó jelleggel áll fent a néhány másodpercnyi dallamos részektől eltekintve. A lemez elsőre még aprított, de második, harmadik, negyedik hallgatásra, ahogy jobban átjöttek a témák, inkább csak egy szimpla extrém metal albumá avanzsált. Van benne ötletesség, de ennek a nagyrészt már elpuffogtatták mások, mint pl: az Agoraphobic Nosebleed, Anaal Nathrakh, Nasum, Rotten Sound, vagy az Arsedestroyer. Szerencsére a gitárszekvenciák, még ha azok is csak folyamatosan darálnak, hoznak némi változatosságot. Ez ellenben nem mondható el a dobgépről, ami szinte ugyan azt az egy tempót tolja végig és sajnos az ének sem túl változatos. Ez inkább egy középszerű death / hardcore metal vonalas kiabáláshoz hasonlítható, némi gépies monológokkal megtűzdelve. És még nem beszéltem a lényegről… A lemezbe egy kis humorérzék is van bújtatva, hiszen a dalok témái nagyrészt Darwin-díjas agymenésekből lettek merítve. Ez csak egy plusz jó pont.
Az tény, hogy egy átlagos metal hallgatónak a Helvetes Jävla Skit zenéjéhez edződnie kell. Mint, ahogy az is, hogy az extrém metal rajongóinak ez csak egy átlagos album lesz. Azért próbálkozzatok vele.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
