Metálosok hácésok tugedör

Siberian Meat Grinder (Dürer Kert, 2019.09.21.)

Fogalmam sincs, hogy hányszor járt már nálunk az orosz Siberian Meat Grinder, de az internet tanulsága alapján sokszor. Azt azonban biztosan tudom, hogy én egyszer találkoztam velük, mégpedig az idei Rockmaratonon. Akkor megfogadtam, hogy klubban is megnézem őket. Minden kívánságom így váljon valóra, mivel pár hónap elteltével a Cudi Purci Booking jóvoltából valóban láthattam a zenekart egy klubbulin.

Arról sincs nagyon fogalmam, hogy létezik-e „önplagizáslás”, de mivel nem vagyok hivatásos újságíró, nyugodtan alkalmazhatom ha kitalált, ha nem. A lényegen mit sem változtat. Ez a buli, ha lehet még királyabb volt, mint a Maratonos, pedig az sem volt piskóta. Akkor jöjjön egy hosszabb idézet az akkori koncertélményemből:

” Hamar kiderült, hogy a srácok baromi jó nótákat tudnak írni, melyben megférnek egymás mellett a hardcore-crossover dolgok és a megadallamos gitártémák is (csak hallgasd meg az Eternal Crusade-t). Szóval vártam nagyon a ruszkik fellépését, és hát az történt amire számítottam. Felszántották a színpadot! Már azt jó ómennek véltem, hogy szinte tömve volt a sátor amikor megérkeztünk. Számomra a hardcore közeli zenék akkor élnek igazán, amikor a közönség együtt „lélegzik” a zenészekkel. Na már ezt elég nehéz megtenni, ha öt méterenként lézeng valaki a színpad előtt.
Nehéz szavakba önteni, amit hallottam és láttam, mivel még az előzetes ismerkedés ellenére is voltak újdonságok (black metalos zúzás, a „fogalmamsincs” melyik nótában). Számokat nem tudok és nem is akarok kiemelni, mivel az egész set egy varázslat volt. Be is indult elől a közönség már az első másodpercekben, ami kitartott végig. Számomra pedig még libabőrös pillanatokat is okoztak azok a momentumok, amikor a zenekar játszi könnyedséggel váltott hardcore-ból heavy metalba (hatalmas témákat játszanak, de komolyan). Sok zenekar beugrott a látottak/hallottak kapcsán (Darkest Hour, Himsa, Parkway Drive), mert azért nyilván nincs új a nap alatt. Ennek ellenére, ha a Tisztán a Cél Felé-nél azt írtam megnézném őket egy klubban, akkor ez az oroszokra hatványozottan igaz. A koncert végén a medvének öltözött srácon/lányon jót derültem, de hát a logó és a név kötelez. „

A Düreres koncert pedig rádobott az előzőekben leírtakra egy lapáttal, mert hát ez a zene klubban él igazán, ahol a közönség együtt lélegzik a zenészekkel. A „headlinerség” következtében pedig kaptunk egy a fesztiválosnál jóval bővebb programot, amely nem hagyott kívánnivalót maga után. Egy teljes szettbe azért rengeteg minden belefér, főleg, ha egy zenekarnak csak két teljes értékű albuma van. Szóval itt minden kívánságom teljesült és az összes kedvencem elhangzott volt Get Busy, Eternal Crusade (mekkora gitártéma!!!) és Hail to the Tsar is. Természetesen a szokásos elemek is előkerültek (pl. a zenekar kabalájának számító medvének öltözött valaki is).

Már több cikkemben említettem, hogy az újabb vonalas metalcore zenekarokkal nem nagyon tudok mit kezdeni, mert untatnak. A Siberian Meat Grinder erre minden nemében rácáfol. Varázslatos módon vegyítik a zenei hatásaikat és az egészből megszületik egy olyan elegy ami magával ragad, friss és a végletekig szórakoztató. Kiváltképp jó volt látni, hogy mindenféle zenei beállítottságú ember legyen az HC-s vagy hagyományos metalos megőrül ezekért a fantasztikus nótákért. Itt tényleg azt éreztem, amiről sok ember csak prédikál, egy közeg vagyunk még ha a gitárzene annyira sokrétű is.

A Rockmaratonos beszámolómat azzal zártam, hogy az aktuális nap legjobbja volt számomra. Ezt a beszámolót pedig azzal kell zárnom, hogy ezt a koncertet nehéz lesz überelni intenzitásban és odaadásban.

Fotók: Siberian Meat Grinder Official facebook