Shadows of the Sun (2007)
A sors és a fémforgács promó listája úgy hozta, hogy mostanában szinte nem is írok másról, csak egykori nagy és kultikus zenekarok újrakiadott lemezeiről, vagy a múltban vezető pozíciót és etalont jelentő, mára megszűnt vagy átalakult hordák produktumairól. Így van ez az oszlói Ulver esetében is, melyet megint csak – úgymond – illik ismerni; legalább névről. Ennek ellenére soha se úszom meg a minimális biográfiai ösvények és mezsgyék dédelgetett információnak sorokba zárását, tehát a norvég – mára három személyt számláló – Ulver esetében sincs másként.
1993-ban alakultak és egészen 96-ig a black metal gyorsabb, darázsfészkesebb és folkosabb verziót járták körbe, majd a tagság és a műfaj egyaránt egyfajta fura metamorfozion esett át (az első ilyen téren komolyabb kislemezük, a 99-es Metamorphosis is ennek megfelelő névvel lett ellátva). Az ambient, zaj és techno konstruálta új stílus miatt sokan csalódtak bennük, mások pedig megértve az alapvető kísérletező koncepciót útnak indultak a zsenivel. Egyedül a frontember - Kristoffer Rygg aka Garm, aki az eredeti tagja a csapatnak a kezdetek óta, de az ő neve ismerős lehet még jó pár más banda által is; Borknagar, Arcturus, s a  Head Control System – ez utóbbi tekinthető Trickster G. zenei meglátásának tekintetében leginkább az új Ulver remekek kísérleteinek, bár az Arcturus se éppen a leginkább földhöz ragadtabb neves project volt… Az új Ulver beteljesedésében nagyszerepe van Tore Ylwizaker művészúrnak, aki a csapat agya fura programjaival és billentyű témáival, illetve kicsit később érkezett, de úgy tűnik megtalálta méltó helyét Jørn H. Sværen, aki minden egyébbért felelős. Az egészhez vegyünk hozzá egy adag vendégzenészt, s máris az Ulver-t egy picit jobban megismertük. Na perszeeee! Szép is lenne! Az Ulver egy zenei csoda, besorolhatatlan mélységével és szépségével, meglepő kísérletezéseivel és szemrebbenéstől mentes őszinte koncepcióváltásokkal, melyek nem csak a trend, de egyben a józanésszel is szembe álltak… A 2002-es Lyckantropen Themes illetve egy évvel rá született Svidd Neger például nem is tekinthetőek nagylemezeknek, filmzenék… a 2000-res Perdition City kísérletet tesz a fény és sötétség meghódítására, keverve a zajokat jazz és lombikban született fájdalmakkal – véleményem szerint egy remekmű, talán a legjobb tőlük! De térjünk rá kritikánk tárgyára a hosszadalmas bevezetés és kacskaringózás után!


 
A Shadows Of The Sun külsőségei maximálisan megütik a zenei tartalmat, a borító (Trine Paulsen) és a booklet (Kim Sølve) puritán, giccstől mentes, matt papírra nyomott (utoljára, az Immortal - Blizzard Beasts-ét láttam így) gyönyörű színekben cikázik, az ez mögötti közel 40 perc, pedig az elmúlás, megnyugvás, beletörődés, félelmek és vágyaink vegyes érzelmeit hozzák el, nyirkos földet markolva a mélység kútjából, s friss levegővel telített tüdővel préselve - ereibe a szépséget - a szabadság és a magasságok felhői mögül. Zeneileg az eddigi talán legmagasztosabb és zuhanóbb anyagjuk, egy olyan tézisben foganva, amely a vendégzenészek által tökéletes képet ad az elfelejtett egykori múlt újabb felejtésére.
A hangzás bombasztikus, melyre szükség is van, hiszen csak így jönnek át a fájdalmas dallamok, és klasszikus zenei elemekkel átszőtt vívódások. A d&b-es tört ritmusok és dinamikus zajok a ködbe vesztek, megszelídítve alakultak át chillout szerű ambienté, mely nyomasztó és felemelő egyszerre. De nem csak a ritmusok estek át egy komolyabb metamorfozion, s lettek intuitív létkérdéssé, hanem a környezet is. Lebegéssé, semmivé, helytelenné és megfoghatatlanná lett az egész, mintha valahol a felhők felett járnánk, távol a földi gondjainktól, a jelenvalótól, mint mozgató és megsemmisítő létezőtől. Mikor lábunkkal lelépnénk, hogy érzékeljük a mélységet és a magasságot, a távlatok mégis csak emlékeztetnek a félelmeinkre és arra, ami odalenn vár, ha kiszakadunk az idő megfagyott pillanatából, melyet most az egyszer nem egy fókuszáló kamera lencséje kattintott ránk, megőrizve a fiatalságunk és majd évek múlva emlékezve vissza egykori önmagunkra, környezetünkre, szeretteinkre és persze halottainkra. Avagy az ember, mint létező, amely felfogja az idő múlásába zárt elmúlást és beteljesedést, ám ezzel együtt tehetetlen is azzal, illetve a jövő egyetlen értelmét a megfelelések és kihívások tengerében való perspektivikus hajózásban látja, s idővel – múlással és elmúlással végül vegetációnak. A Shadows Of The Sun atmoszférikus koncepció nagy egésze olyan neveket juttat eszembe, mint az Oberon, Katatonia, Deine Lakaien, Bakony Scamp vagy éppen a Sopor Aeternus… Minderre érdekes fényt vet rá a Solitude című dal, mely egy Black Sabbath feldolgozás, ugyanezt a dalt dolgozta fel Nativity in black I-en (tribute stuff) a Cathedral, s ott akkor nekik is sikerült egyfajta hangulatot megragadni, de az Ulver ezt csak tovább mélyítette, míg a Cathedral esetében középkori reprezentációval megáldott derengést kapunk, addig oszlói művészeink ide is becsempészik a felhők lebegését, és a misztikus füstöt, mely a már többször említett lét és beletörődés között foglal helyet.
Ez a közel 40 perc inkább ragad ki gyönyörű fehér-fekete billentyűket a zongora mellől, kiegészítve hegedűvel, csellóval és más klasszikus hangszerrel – teret engedve egy minimális jazz adagolta burjánzásnak, s mint a ritmusok adaptálva egyenletté torzítva a mélységet, ahol végül mégis csak megjelenek a dobok, ott is lassú és vonagló trip-hop szerű maszkokkal fedve indulnak meg a beteljesedés és lebegés kivilágított neont nem látott főútján. Néhol amúgy egész popossá lesz – azzá a kísérleti félévé, amely mélyeket kortyol az avantgárd berkeiből. Annak ellenére, hogy az új Ulver remekmű minden eddiginél nyugodtabb, mégsem befogadó barát, hiszen túl mély, s túl fájdalmas – gyönyörű dallamai ellenére is – az átlag "felhasználó" számára.


Természetesen szó sincs arról, hogy Trickster G. és cimborái azért készítettek ennyire kompromisszumokkal teli korongot, hogy aztán még több kaput nyithassanak meg, a folyamatosan változó és burjánzó Ulver előtt. Az igazság az, hogy inkább új dimenziók és határok átlépését tartották szemelőt, az őszinteség és az éteri érzelmek zálogaként, de ezzel együtt az is magától értetődik, hogy régieket zártak be, talán végleg is, és itt most nem az egykori black metal korszakra gondolok, hanem a Perdition City tökéletes elektronikus burkaira (bár ez utóbbira, azért néhol találunk struktúrális utalásokat). A Shadows Of The Sun nem más, mint egy élő-lélegzettel a lebegés megkonstruált tengerébe vetett hit, mely kellően igaznak és mélynek ígérkezik, hogy merülésünk valóban új határokat hozzon el, a post-Kolombusz tebain fertőzte látomásába…

Ulver_Shadows_of_the_Sun_2007
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Kísérleti derengő szépség...
Értékelés:
 
Pont
: 9.9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.EOS
2.All the Love
3.Like Music
4.Vigil
5.Shadows of the Sun
6.Let the Children Go
7.Solitude (Black Sabbath feldolgozás)
8.Funebre
9.What Happened?
Írta:
haragSICK
2008. augusztus 11., hétfő, 19:29
Facebook:
zao 2008. augusztus 15., péntek, 22:28
zao
Csatlakozott:
2008. június 18.
Hozzászólások: 31
ez nem oltás volt zoli, hanem túl magas labda, tudod hogy szeretlek =) :***
Pistike66 2008. augusztus 15., péntek, 15:22
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3404
2 megjegyzésem lenne, egyrészt hogy nekem nem volt gondom az érthetőséggel, másrész Ulver pont az a banda, amiről talán nem is lehet, meg nem is érdemes "normál" kritikát írni, hiszen olyan zenét játszanak, amit nem lehet bevált formai jellemzőkkel leírni, csak a zene kiváltotta érzéseket lehet valahogyan megpróbálni szavakba önteni:-)
haragSICK 2008. augusztus 15., péntek, 14:47
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Nem hinném, hogy jó ötlet oltani a publikban 2 szerkesztőnek egymást, szóval te tudod, de megjegyzem mellékesen, hogy téged nehéz lenne felülmúlni...
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
zao 2008. augusztus 15., péntek, 14:06
zao
Csatlakozott:
2008. június 18.
Hozzászólások: 31
rofl. ne művészkedj zoltán, nem akarsz engem nyúlni igaz? haha.
haragSICK 2008. augusztus 15., péntek, 13:28
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Én nem érzem úgy hogy érthetetlenül fogalmaztam volna, vagy túl sok idegen szót használtam volna. Ha művészkedőre vettem volna a dolgot (és az Ulver arra vette, ezért nem adtam rá max pontszámot), akkor nem így írom meg a cikket, de amúgy igen, egy picit ki akartam fejezni azt a mélységet és művészetet – szavakba öntve, amit az új korong tartogat a hallgató számára.
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
bjorn666 2008. augusztus 15., péntek, 12:54
bjorn666
Csatlakozott:
2006. november 2.
Hozzászólások: 295
A kritika felét kb nem értem. Pedig nem vagyok egy olvasatlan fetrengő karniszterosszián fan...
De ha a cél az Ulver művészetének kifejezése volt az idegen szavakkal is akkor sejtem milyen lehet a zene :-)
haragSICK 2008. augusztus 12., kedd, 09:15
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Ne haragudj :"(
Legközelebb, ha gondolod egyeztetünk! (elméletileg tudod az msn-címem).
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
emp 2008. augusztus 12., kedd, 09:11
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2438
Nyavajás! Elhalásztad előlem az egyik kedvenc zenekarom anyagát! :-D
--
Vigyázzatok, 30 felett mindenki gyanús!
Koncertek
A Night Beyond Doom
május 26.,
ShowBarlang
Preoccupations, Middlemist Red
május 28., 20:00,
A38 Hajó
I Am Morbid, Necrophagia, Helsott
május 31.,
Dürer Kert
Metal Fest Open Air 2017
június 2., 10:00,
Metal Fest Open Air Plzeň, Lochotínský Amfiteatr
Psychic Warfare World Tour 2017
június 6., 20:00,
Akvárium Klub
Starmourner European Tour 2017
június 6.,
Dürer Kert - Kisterem
Sleazy Filth Tour
június 6.,
Drrpnc
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.059 seconds to render