Resurrection Macabre (2009)
Úgy van már az ember ezzel a nagy visszatérés-jelenséggel, mint kezdő sportkommentátor a futóverseny-közvetítésen; az élboly már beérkezett, de a célegyenes-ráfordító kanyarban még újra és újra bukkannak fel egyre eltérő időközönként a későn érkezők, akikről tudósítani kell. A hollandok bizony annyira nem siették el a visszatérést (vagy újjáalakulást, tetszés szerint, mert ez sem más, bárhogy is szeretné fényezni Patrick Marneli), hogy néhány, a kedvenc foteljét kis időre újra a színpadra cserélő veterán metalzenész közben már dolga végezetten vissza is telepedett a tv-műsor elé ugyanabba az ülőalkalmatosságba, mire pestisék leszállították a nagy matériát, 16 esztendővel a hattyúdalukat jelentő Spheres után.


A ’86-ban alakult banda a pályafutása során sosem készített még két egyforma lemezt, s az új sem hasonlít egy az egyben a korábbiakra. A hangzás meglehetősen vastag, korszerű; megdörren, de némiképp jellegtelen, s a zenei tartalom is visszalépés a két utolsó anyaghoz képest, holott ők régen nem egy, csupán az aktuális korszellem felfogásában daráló horda voltak a sok közül, amire már a thrash metalként definiálható első nagylemezükön is utaltak jelek, a későbbiek során pedig még egyénibb irányokba fordultak a kísérletező kedvtől vezérelve. A visszatért Pestilence zenéjében nyoma sincs a Testimony intelligens dalszerkezetekbe öntött fensőbbséges hangulatának, vagy a maga idejében értetlenül fogadott Spheres kimunkált, a technikás riffek közé szervesen illeszkedő jazzes futamainak, progressziójának, ezek a dalok annál sokkal homogénebbek, direktebbek. Mintha a köztudottan nagy jazz- és Allan Holdsworth-rajongó Patrick a vitatottabb Spheres, s a friss anyaghoz hasonlóan szintén modernebb megközelítésben fogant groove-os, technikás C-187 projekt nagy kritikai-, de gyér közönségsikert elérő egyetlen lemeze után belátta volna, hogy a többség kevésbé vevő a kísérletezésre, külső kontroll nélkül burjánzó ötleteire, s ennek megfelelően cselekedett volna. Azaz sokat áldozott fel a hangulatból a brutalitás javára, ami miatt hiányzik az a bizonyos íz, ami a régi Pestilence-t jellemezte. Előfordulnak jellegzetes megoldások, témák, melyek kapcsán párhuzam vonható a Consuming Impulse-al, de az önmagáért való profizmus, a kétségtelen technikai felkészültség tudatában más erények nehezen tudnak kibontakozni. Két hörrenés után beindul a masszív Devouring Frenzy, jó vastag riffekkel és a bandától korábban megszokottnál jóval sűrűbb dobmunkával, s a Horror Detox is ebben a mázsás, középgyors tempóban folytatja a sort. Patrick hörgése öblös, de a második lemezzel bezárólag tagként jelen lévő Martin Van Drunen hangja (aki nemrég a Hail of Bullets képében mutatta meg, hogy kell az old school death metalt értelmezni napjainkban) karakteresebb volt. Mindegyik dal tömör és brutális, amivel önmagában nincs probléma, azzal viszont igen, hogy az érzés, a tartalom helyett jobban kihallani az anyagból, hogy magasan képzett zenészek játsszák (Patrick Uterwijk és Tony Choy - Atheist, Cynic, szintén C-187 - van jelen a régi arcok közül). Bár a témák önmagukban komplexek, a dalszerkezetek terén egyszerűbben megfogható struktúrákat, paneleket alkalmaztak, s a nagy rombolás nem képes végig fenntartani az érdeklődést, amiben a néhol elég egyívású számok sem nyújtanak segítséget; a Neuro Dissonance és a Synthetic Grotesque pl. elég hasonló felépítésűek, de máshol is találni rokon megoldásokat. Érdemes a rajongói szavazások alapján kiválasztott három újra felvett bónusszal (Chemo Therapy, Out Of The Body és Lost Souls) összehasonlítani őket, mit tudott a Pestilence régen, és mit tud ma. A jobban sikerültek közé tartozó címadó kezdéséről meg önkéntelenül is a Morbid Angel Day Of Sufferingjének nyitó riffje ugrik be, ami túl jellegzetes téma ahhoz, hogy ezt Patrick ne vette volna észre.

Bármennyire is nagy név a Pestilence, s bármekkora klasszikusokat tett le az asztalra, ez a lemez nem lett jobb azon visszatérők hasonló anyagainál, akik a múltat ugyan nem mocskolták be, de a munkásságukhoz sem tettek hozzá semmit – azaz a Resurrection Macabre a teljesség kedvéért odailleszthető a többi anyaguk mellé a polcra, de nem ez fog lekerülni onnan, ha őket akarom hallgatni.

Pestilence_Resurrection_Macabre_2009
Kiadó:
Stílus:
death metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1."Devouring Frenzy" (2:54)
2."Horror Detox" (3:20)
3."Fiend" (3:29)
4."Hate Suicide" (4:18)
5."Synthetic Grotesque" (3:57)
6."Neuro Dissonance" (3:28)
7."Dehydrated II" (3:47)
8."Resurrection Macabre" (3:47)
9."Hangman" (2:52)
10."Y2H" (3:39)
11."In Sickness & Death" (5:00)
Írta:
butch
2009. április 24., péntek, 13:02
Facebook:
butch 2009. május 4., hétfő, 13:21
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Válasz zemial üzenetére:

Nem tudom milyen idős/fiatal kommentelők vagytok, de '90-ben egyrészt szinte minden borító ilyen jellegű volt, másrészt már akkor is imádtam azokat a műveket!
Destruction, Kreator, Sodom korai rajzolt borítók, hogy csak párat említsek! Az az idő erről (is) szólt (knifed)

én 27 leszek a nyáron, szóval félúton az idős és a fiatal közt :-) De félre ne értsd, én is szeretem ezeket a régi borítókat. Lejjebb írtam is az egyik kommentemben, hogy azt annyira nem számítom bele a pontjaimba.
zemial 2009. május 2., szombat, 21:42
zemial
Csatlakozott:
2006. március 26.
Hozzászólások: 123
Nem tudom milyen idős/fiatal kommentelők vagytok, de '90-ben egyrészt szinte minden borító ilyen jellegű volt, másrészt már akkor is imádtam azokat a műveket!
Destruction, Kreator, Sodom korai rajzolt borítók, hogy csak párat említsek! Az az idő erről (is) szólt (knifed)
--
Only DEATH is real
butch 2009. április 27., hétfő, 13:00
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Válasz zemial üzenetére:

Tényleg nem sok köze van a régi albumokhoz, de annyira nem is rossz azért. A mintadalba hallgattam csak bele, ami egy szimpla death metal szerzemény, de azért nem olyan gyatra. A hangzás viszont állat, a borítóban meg az egyetlen jó dolog, a visszatérő "gömb" motívum, de amúgy olcsó fotosop.
Nem mondtam, hogy gyatra, mert profik, van mögötte zenélni tudás, meg minden, de az az íz, ami a régieket jellemezte, ebből a lemezből a nagy darálásban igencsak hiányzik, s maguk a dalszerkezetek is elég panelesek, ezért ennyi a pont.
A Consuming borítója meg igencsak 'emlékezetes' :-D
kalap 2009. április 25., szombat, 09:32
kalap
Csatlakozott:
2009. április 17.
Hozzászólások: 248
Nekem tetszik a borító, Photoshop persze, de azt is lehet ízlésesen. A Consuming Impulsé, na az a büntető.
zemial 2009. április 24., péntek, 22:51
zemial
Csatlakozott:
2006. március 26.
Hozzászólások: 123
Tényleg nem sok köze van a régi albumokhoz, de annyira nem is rossz azért. A mintadalba hallgattam csak bele, ami egy szimpla death metal szerzemény, de azért nem olyan gyatra. A hangzás viszont állat, a borítóban meg az egyetlen jó dolog, a visszatérő "gömb" motívum, de amúgy olcsó fotosop.
--
Only DEATH is real
butch 2009. április 24., péntek, 15:29
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Szerintem sem fos a Testimony, hogy vitatottabb, az igaz, de semmiképp nem szar. Ellenben a borító az, ezt tényleg kifelejtettem, mentségemre szóljon, én azt annyira nem szoktam nézni a cikkekben.
haragSICK 2009. április 24., péntek, 14:30
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Sajnos maximálisan igazat kell hogy adjak Zoli, s ennél jobb zását el sem tudtam volna képzelni; "a teljesség kedvéért odailleszthető a többi anyaguk mellé a polcra, de nem ez fog lekerülni onnan, ha őket akarom hallgatni." Az egyetlen hiányosság - számomra - hogy nem említetted meg a bűn elszart borítót, ami azért a korábbi lemezikhez képest (még a Consuming Impulse-hoz képest is, pedig azok a hangyák igencsak gyatrák voltak), mondjuk én nem vagyok egy jó Pestilence rajongó, mert a sokak szerint fos és vitatott Testimony of the Ancients a kedvenc. Nekem ha ahoz mérem, még a 7 pont is kicsit túlzás... de ha az egészhez, akkor nagyon is reális!
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Koncertek
Shinedown
június 18.,
Barba Negra Track
Cloud Factories European Summer 2018
június 21.,
Dürer Kert
Stone Sour
június 25.,
Barba Negra Track
Summer Totenritual Crusade 2018
június 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Alice In Chains
július 1., 19:00,
Budapest Park
Ten Years After - 50th Anniversary
július 1.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.09 seconds to render