Kössünk viszonylag rövidebb ismeretséget (legalább is magam részéről) a norvég Divided Multitude névre hallgató modern progresszív csodával. A srácok 1995-ben alakultak Brekstadben és a Silverwork Productions-nek köszönhetően itt a negyedik nagylemez. Ahogy a borító (Mattias Norén) is misztikus és talán kicsit elektronikus zenét sejtett, így a rajta fogadó progresszív metal se csak a Fates Warning, Dream Theater és Queensrÿche… féle halmazból merít…


…gyakoriak a nagyon összerakott dalokban a futurikus, már-már kaotikus elektronikus kiállások és a súlyos szaggatások, melyek egy nagy része erősen matekos. Az súlyos pillanatokból mindössze Sindre Antonsen frontember dallamos hangja és az őt kísérő részek vesznek el. Nekem soha sem volt világom a progresszív metal, de mindenképpen igényes és ügyes produkcióval lettek gazdagabbak mindazok, akiknek ez a műfajuk. Ha leszámítom az említett vokált és az őt kísérő túlságosan is dallamos részeket, akkor akár más stílusba is besorolható lehetne, főleg a thrash orientáltabb, vagy a nagyon földtől elszakadó témázgatások közepette (lásd. My Dying Hour).


Korántsem egy folyamatosan operáló és váltakozó fejlődésű progresszív zenével állunk szembe, túlmutat a megszokott berkeken, az újító szándéka nagyon is érezhető, a hangszerek használata pedig példátlan!