Pandora's Piñata (2012)
Közel 6 éve már, hogy a Diablo Swing Orchestra a Balrog Boogie kiváló bőgőtémájával betáncolt sokunk életébe, hogy a zenei stílusok amúgy is széles palettáján lefoglaljon magának egy saját kis részt valahol a periférián. Az a szám szinte ars poetica-ként előrevetít mindent, amit a DSO azóta is csinál; a zenei stílusok furcsa keveredését, a meglepő, de kiváló hangszeres játékot, Annlouice Loegdlund énekhangját, amint latin kifejezéseket sorol és a teátrális hangulatot. És ami a lényeg: a végén a hallgató képébe, vagy inkább a fülébe röhögnek.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy komolyan vehető-e ez, vagy vicc az egész a rosszabb fajtából (ezt az ellentmondásos megítélést elég jól mutatja a két Hangpróbát megjárt lemez); egy biztos, semlegesen elmenni mellettük nem lehet; vagy irritál vagy beleszeretsz.
Itt még nyolcan
A zenekar a svéd fővárosban alakult 2003-ban, akkor még hatosfogatként, ami 2011-ben kiegészült egy állandó trombitással Martin Isaksson, és egy harsonással Daniel Hedin személyében, viszont ugyanebben az évben apadt a létszám, mivel a dobos Petter Karlsson kiszállt a zenekarból, de gyanítom ez a pozíció nem fog üresen maradni..
És hogy mit is csinálnak? Nos hát.. avantgárd metalt! És kire hasonlítanak? Az Unexpect-re, árulja el a Metal Archives, mert azt mégse lehet mondani, hogy a maguk útját járják, és az Unexpect olyan a maga eklektikusságával, mint a Jolly Joker, végső esetben elő lehet húzni mindig.
Valójában a DSO manapság kevesek által hallgatott stílusokat ragad meg, egy szinte elfeledett korszak zenéjét éleszti újjá és metalzenei köntösbe burkolva adja át rajongóinak, akiktől ha távol is áll a jazz, a swing és a klasszikus zene, ebben a formában fogyaszthatóvá válik. Nekem legalábbis az az érzésem, hogy a metal forma itt csak apropó valami másra, valójában sosem dominált Daniel Håkansson-ék zenéjében, és nem is fog; csak egy eszköz, amelynek keretei közt megvalósítják sokszor igen meredek elképzeléseiket.

Idén májusban megjelent a zenekar harmadik lemeze a Candlelights Records-nál, ami semmiben nem kanyarodott el a korábbi koncepciótól. Talán ami új, hogy az énekes hölgyet kicsit visszafogták, Håkansson vokálja pedig előtérbe került, amit az egyben Nightwish-ért is rajongók nem fognak díjazni, én viszont hekatombát áldozok Apollónnak örömömben.


A lemezt nyitó Voodoo Mon Amour, ami azóta az első single lett a lemezről, nem sok kétséget hagy afelől, hogy a DSO nem szelídült sokat az évek során. Az ember előtt szinte megjelenik egy kis varieté táncosnőkkel és a refrént éneklő Håkansson-t is egyértelműen csokornyakkendőben látják lelki szemeim. Egyébként lehet, hogy szerény műveltségem miatt asszociálok sokszor a DSO-ról egyes Tim Burton-Danny Elfman produkciókra, de mintha ezek zenés jeleneteinek hangulatából is kapnánk néha valamicskét.
A Guerilla Laments egy latinos, délies beütésű nóta, karneváli hangulattal, ami ugyan kissé elüt a szövegétől, de ők tudják. Ezt viszi tovább a Kevlar Sweethearts is, szintén kellemes basszustémák dörmögnek az ember fülébe, kontrasztot képezve Loegdlund kisasszony hangjával, aki itt még abban a hangtartományban marad, ami ellen nem tudok kifogást emelni.

Az mulatságos című instrumentális szám westernes hangulatáról, hogy továbbra is filmekben gondolkodjak, itt a Sergio Leone-Ennio Morricone szerzőpáros alkotásai villannak be. Tekintve, hogy ennek a számnak a zárása a következő, Black Box Messiah végén van, akár egybe is vehették volna a kettőt. Ez lett a lemez legjátékosabb dala, nem csak a megszokott két vokálhoz csatlakozó „harmadik” miatt..
Az Exit Strategy Of A Wrecking Ball elég fura a DSO-tól, ebből az érzelmekkel telített hat percből teljesen elmarad a női ének, kicsit olyan, mint egy szerenád, ahol a cél azonban nem éppen a nő meghódítása. Daniel énekmodora egészen fura, valaki azt írta, Matt Bellamy-ra (Muse) emlékeztet, ez érdekes ötlet, de nem alaptalan.
A teátrális Aurora számomra nehezen elviselhető magasságokban jár, amúgy simán beillene valamilyen régi filmbe, aminek a végén a hősnő dalra fakad.

A Mass Rapture és a Honey Trap Aftermath talán a legügyesebb számok a lemezen, ezekben sikerült a legteljesebben kihasználni a teljes személyzetet, anélkül, hogy követhetetlen témahalmazzá esett volna szét a produkció, és ezek lettek a leginkább fogós nóták, dallammal, refrénnel, egyszóval nagyjából normális dalszerkezetekkel.
Az Of Kali Ma Calibre érdekes horror hangulatot áraszt, és az előzőekkel ellentétben igen nehéz hallgatnivaló. A hosszú zárószámról egyetlen szót mondanék: gyönyörű.

A Pandora's Piñata összességében kiváló folytatása a Diablo Swing Orchestra munkásságának. Biztos, hogy nagyon erősen rétegzene, amit művelnek, és kapnak érte rendesen a meleg mellé hideget is; ugyanakkor nagyon becsülendőnek tartom, hogy kitartanak amellett a különlegességekért rajongó vékonyka réteg mellett még mindig, akik ezt a produkciót díjazzák. Isten tartsa meg e jó szokásukat.


Diablo_Swing_Orchestra_Pandoras_Pi_241_ata_2012
Kiadó:
Stílus:
avantgarde metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Voodoo Mon Amour
2.Guerilla Laments
3.Kevlar Sweethearts
4.How to Organize a Lynch Mob
5.Black Box Messiah
6.Exit Strategy of a Wrecking Ball
7.Aurora
8.Mass Rapture
9.Honey Trap Aftermath
10.Of Kali Ma Calibre
11.Justice for Saint Mary
Írta:
baathory
2012. június 28., csütörtök, 19:09
Facebook:
boymester 2012. július 9., hétfő, 21:48
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 2829
A korábbi próbálkozásaik bejöttek, ez kifejezetten idegesített. Érdekességnek elmegy a lemez.
--
Youtube csatorna
Morsimperator 2012. július 1., vasárnap, 12:09
Morsimperator
Csatlakozott:
2008. október 5.
Hozzászólások: 86
Sajnos ismét egy banda aki egyet lépett előre és közben hármat vissza...
Koncertek
The Necrobreed Alliance Tour 2017
április 24., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
Coming Home Tour 2017 - Part II.
április 25.,
Barba Negra
Confessions Tour 2017
április 30.,
Kvlt
Head Job European Tour 2017
május 7.,
Dürer Kert
Lacuna Coil, Infected Rain
május 7.,
A38 Hajó
Darkened Nocturn Slaughtercult
május 13.,
Supersonic - Blue Hell
Bornholm, Nothgard
május 20.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.061 seconds to render