Regarde Les Hommes Tomber
Regarde Les Hommes Tomber (2013)

A Ladlo sem az a kiadó, ahonnan gagyi anyagokat kapnánk. Tavaly ez a társaság volt, amelyik az év lemezét szolgáltatta számomra a The Great Old Ones Al Azifjaként. Ismét egy masszív cuccal lettem megajándékozva, és tovább erősödik az a hitem, hogy jelenleg Franciaországban vannak a legeslegjobb post és black metal bandák. Vélemények, anyázások ezügyben jöhetnek oda alulra! Elbírom őket...
A nem egyszerű nevet használó zenekar a klasszikus ötfős felállásban működik, a szintetizátort hanyagolják, viszont gyakran csendül fel a bártan használt reverb, mintegy kiváltva azt.

Könnyű észrevenni a lemez indulásakor, hogy a basszusgitár hangját sikerült jó csengőre-fémesre bepasszintani. Kíváncsian vártam, hogy az első dal mennyire lesz hű a prelűd mibenlétéhez, tehát, hogy csak címében az, vagy esetleg tenylegesen egy overtűrt fogunk-e kapni. A prelűd jelentése nyitány, ahol az elkövetkező zenei témákat szépen sorbavéve, mindegyikből be van mutatva pár másodperc. Itt nem erről van szó, tehát csak a nevében az az első tétel. Nem gond... Sőt! Ezt az eszközt inkább hagyjuk meg a progresszív zenét játszó csapatoknak. Nekik jól áll...
A Wanderer of Eternity az első dal, ahol szerencsénk van találkozni az énekkel is. Hörgés, üvöltés ütközik, eléggé rendben van, erőteljes, és a hangereje is moderált, szépen elvan a zene mellett. A pergő hangjáról hamar feltűnt, hogy okosan van keverve. A basszer nagy örömömre könnyedén átnéz a gitárokon, nem mintha azok gyengén szólnának, csak eszénél volt a hangmérnök, és teret óhajtott adni mindennek. Köszönjük!


Aztán a harmadjára elhangzó Ov Flames, Flesh And Sinsnél megérkezik a lendület is, mellé egy, a ritmikát ötletesen megtámogató trillázás a gitárokon. Sajnáltam, hogy a második perc végén megszakad a dolog. Ezt lehetett volna még húzni. Így sem rossz azonban.
A dallamok, harmóniák nagyon jó egyensúlyban vannak, bőven van ideje a fülnek rájuk találni, kikeresni a gondolataink, benyomásaink közül azokat, amik passzolnak, igazi jó hangulatteremtő gitármunka szól. Ezen a téren hallok hasonlóságot a TGOO-val. Csak ez a lemez jobban van keverve. A majd 10 perces dalt középen egy nagyon jól eltalált akusztikus rész választja ketté (itt már jól esett, az időzítés itt a jó). Szükség van ezekre azok számára, akik nem tolerálják a folyamatos zúzdát. Ez lehet, hogy nem metal szemlélet, de kit érdekel? Attól a lemez többi része még black metal marad. A befejezés meg a kedvenc zenei eszközöm, a post metalból pedig elmaradhatatlan, monoton prím lépcsőzetes basszusgitárral. Majd jön még egy gyorsvonat a legvégére. Hatalmas!
Ahogy haladunk előre a hanganyaggal, úgy lesz egyre agresszívebb, elvontabb a dolog, az átlagosabb metalból szépen haladunk át a post vonalra, majd a black metal kezd dominálni. Igaz, a negyedik dal végefelé megint egy kicsit klasszikusabb felfogást hallhatunk mind a gitárok, mind a ritmusszekció részéről. És innentől megint csak visszaérkezünk hamarosan oda, ahonnan elindultunk...
...az ötödik, címadó ópusznál ugyanis, amiben szöveget nem hallunk, eldől az eddigi kétséges post státusz... 
A későbbiekben lovaglóütemek, hatalmas balalajka futamok a hathúrosokon, megkapó akkordok, negyedes-triolás blast átmenetek és minden olyasmi elhangzik, ami csak ezt a nagyszerű műfajt kinyitja a befogadó zenehallgató részére, vagy elviselhetetlenné teszi a trv blackerek számára.


A lemez március 30-án fog ténylegesen megjelenni a Ladlonál. A külsőségekbe lehetetlen belekötni, a rajzok rézkarc-szerűen vannak megalkotva, ennek megfelelően a színvilágot minimálra vették, hiszen a rézkarcok általában egyszínűek. Fortifem munkája.

Tulajdonképpen nem sok olyasmi van ezen az anyagon, amit eddig nem hallottunk az élvonalbeli post-black bandáktól, viszont bármelyik mellé odatehető, azoktól egy hangjegyben sem gyengébb. A műfaj által felépített stílusjegyek miatt természetesen nyitottságot igényel, de akinél ez megvan, nagyon fogja szeretni. Csak azért nem max. a vége, mert egy kicsit hangolódnom kellett rá. Egy leheletnyi tétovaságot éreztem, az elejénél. A kevesebb, mint 40 perc sokak számára post metalból még sok is lehet, nekem inkább kevés. Egy tárgyilagos tizes és egy elfogult kilenc, plussz a hajszálnyi szigorom (lévén a kedvenc metal műfajomról van szó) szépen kikovácsolja ezt a 9,3 pontot.



Regarde_Les_Hommes_Tomber_Regarde_Les_Hommes_Tomber_2013
Kiadó:
Stílus:
post / black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.3 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Prelude (4:01)
2.Wanderer Of Eternity (4:28)
3.Ov Flames, Flesh and Sins (9:37)
4.Sweet thoughts and visions (4:58)
5.Regarde les Hommes Tomber (3:12)
6.A Thousand Years of Servitude (6:43)
7.The Fall (6:45)
Írta:
Nagaarum
2013. március 7., csütörtök, 07:56
Facebook:
Regarde Les Hommes Tomber - Exile (2015)
Kritika, emp @ 2015. október 17., szombat, 22:14
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.012 seconds to render