Plague Angel (2004)
A Marduk nem szorul arra, hogy részletes bemutatást írjak róluk nektek. A black metal élő legendái, a keresztényellenes harc vezére, amelyre vérrel mázoltak olyan jelszavakat, mint halál, háború, blaszfémia. A pokoli szerkezetet egy 666 lóerős, elpusztíthatatlan motor hajtja: Morgan Steinmeyer Hakansson gitáros, a zenekar életre hívója, mára az egyetlen tag az alapítók közül. 
Miközben a műfaj veteránjainak köre folyamatosan szűkül - egyesek kiégnek és elássák magukat hat láb mélyre, mások új, a tradícióktól idegen vizekre eveznek - addig a Marduk töretlenül halad előre azon a csapáson, amelyen tizenöt évvel ezelőtt elindult. Útját sötét opusok jelzik; kilenc nagylemez, egytől egyig fekete mérföldkövek az istenkáromlás és az embertelen zenék történetében. A Plague Angel, amelynek címzettje a pestis és a háború. Utóbbi témáért nem kellett messzire menni. Az örökös torzsalkodások közepette az irányzat nagy öregjei (köztük a Marduk is) keményen gürcölnek azon, hogy összefogják a stílust: időről időre kijelölik a helyes műfaji kereteket. Ezek a törekvések nem nélkülözik a bukdácsolásokat: időnként a nagy akarásnak nyögés a vége (eredménye az esetleges ön-paródia), vagy áthajol túlzott művészieskedésbe, máskor meg az underground minimalizmusnak álcázott zenészi lustaság eredményez fura produkciókat. A 
Marduk
eddig még egyszer sem hibázott, és szerintem a továbbiakban nem is kell ilyentől tartanunk tőlük .


Amikor elkezdem hallgatni ezt a zseniális Plague Angel című albumot, azonnal választ kapok, hogy mit ért Morgan az alatt, hogy black metal. A zene - tetszik, vagy nem -, el kell ismerni, hogy tényleg black metal, sőt, még sokkal elszántabb, kegyetlenebb formában, mint amit az előző két albumon hallhattunk. Igazi black metal esszencia. Az intro után iszonyatos tempóval gázol át az istentől elrugaszkodott horda: az intenzitás a Panzer Division Marduk című lemezüket idézi. Nem csak a kezdés ilyen gyilkos, az album összességében is rettenetesen gyors. Nyilvánvaló, hogy a sebességre koncentráltak; csak három visszafogott tempójú tételt találunk, és ezek színvonala meg sem közelíti a banda ilyen jellegű legjobbjait. Bár a csépelés nem annyira eszelős, néha vesznek egy nagy levegőt. 
Igen nagyra tartom azokat a zenekarokat, amelyek ki tudnak alakítani egy védjegyként szolgáló sajátos "dallam"világot. A Marduk ezek közé tartozik; Morgan gitárjátéka annyira jellegzetes, hogy azonnal felismerhetővé tesz minden szerzeményt. Az album rendkívül egységes, ezt mint pozitívumot és negatívumot is meg tudom említeni. Egységesen magas színvonalúak a nóták, ugyanakkor elég hasonlóak is: nem tudok kiemelni egyetlen számot sem, mint zseniális alkotást.

Ezen a lemezen mutatkozott be az énekes posztján a Funeral Mistből átigazolt Mortuus. Jól példázza, mennyit számít a jó reklám: ha valamit sokat hallunk, azt előbb utóbb el is hisszük. Morgan elkezdte hangoztatni, hogy micsoda extrém egy hang Mortuusé és micsoda nagyszerű választás a bevétele a bandába. A reklám bejött, most már mindenütt azt lehet olvasni, hogy Mortuus mennyivel jobb Legionnál. Pedig sajnos azt kell hogy mondjam, hogy nem. Kíváló black metal vokalistának tartom Mortuust és elismerem, hogy változatosabban, szélsőségesebben énekel, mint Legion: szövegei úgy áradnak kifelé belőle, mint egy jóféle hányás. Viszont hangjának akkor sincs olyan átütő ereje, kevésbé gonosz és agresszív.

A Plague Angel hangzása sokkal nyersebb, mint az előző két lemezé. Morgan szerint tudatosan törekedtek erre, amit vagy elhisz az ember, vagy pedig nem. Akár így, akár úgy, én visszasírom főleg az előbbi album kristálytiszta hangzását, ahol az elsőtől az utolsó hangig hallatszottak a zseniális basszgitár témák. Ez egyéni ízlés kérdése, biztosan legalább annyi híve van a Plague Angel-féle soundnak is, mint a régebbi lemezeknek.

Végül meg kell említenem a dobost, a World Funeralon bemutatkozó Emil Dragutinovic teljesítményét, aki hatalmasat alakít ezen az albumon. Embertelenül gyors blastbeatjei és briliáns pörgetései fiatal kora ellenére máris a mezőny egyik legjobbjává teszik.



 A Plague Angelbe nem lehet belekötni, egy nagy múltú banda roppant súlyú munkája. Hogy mégsem fog befurakodni a kedvenc black metal albumaim közé, annak csupán  egyetlen egy oka van, hogy számomra egyértelműen a Panzer Division-irányvonal folytatását jelenti, az én ízlésemnek viszont jobban megfelelnek a Marduk változatosabb munkái, különösen a La Grande Danse Macabre.
Marduk_Plague_Angel_2004
Kiadó:
Stílus:
Black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Hangman Of Prague
2.Throne Of Rats
3.Seven Angels, Seven Trumpets
4.Life`s Emblem
5.Steel Inferno
6.Perish In Flames
7.Holy Blood, Holy Grail
8.Warschau
9.Deathmarch
10.Everything Bleeds
11.Blutrache
Írta:
Morbid Dave
2013. május 12., vasárnap, 01:30
Facebook:
Morbid Dave 2013. május 12., vasárnap, 20:51
Morbid Dave
Csatlakozott:
2011. március 11.
Hozzászólások: 168
Köszi a javítást.
Már kiszedtem belőle.Szerintem akkor írhattam félre, amikor chatelhettem és nem vettem észre hogy a kritikámba írtam....
Thomas 2013. május 12., vasárnap, 18:40
Thomas
Csatlakozott:
2008. január 4.
Hozzászólások: 110
Egy kis pontosítás: azt írod, hogy "A legutóbbi, a Plague Angel..." Azóta már három teljes lemezük is megjelent.

2007 - Rom 5:12
2009 - Wormwood
2012 - Serpent Sermon

Egyébként egyetértek veled, nekem is jobban tetszett a World Funeral, változatosabb volt és a hangzása is erősebb. De van akinek a nyers, reszelős hangzás jön be inkább, ez szubjektív.
--
.:+h0m@$:.
Koncertek
Dark Bombastic Evening 2018
augusztus 15., 16:00,
Gyulafehérvári vár
Inner Awakening Festival X.
augusztus 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Fekete Zaj 2018
augusztus 17.,
Mátra-Sástó
DeathCrew fesztivál 2018
augusztus 17.,
Fedeles Lovarda
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.082 seconds to render