Thorns & Wounds (2013)

Úgy 15 éve a miskolci rock/metal élet, a keményzenei underground olyan, egyéni hangot megütő zenekarokat termelt ki, mint az Eclipse, Varso, After All. Még a nagy magyar metalújság szerkesztői is többször leírták, hogy van valami (a szmogon kívül) a miskolci levegőben. Aztán ezen bandák többsége az évek során vagy feloszlott/átalakult, vagy szinte tetszhalottként vegetál. Nyilván régebben se csak progos zenét művelő brigádok tevékenykedtek az acélvárosban, hanem keményebb, zordabb csapatok is aprítottak.

Itt van példának okáért a Zord, akik abban az évben alakultak (2000), amikor jómagam megkezdtem áldásos tevékenységemet a Miskolci Egyetemen. Bár az én pályafutásom Miskolcon 2005-ben véget is ért, a Zord még mindig itt van.
És tavaly év végén megjelentették második nagylemezüket, Thorns & Wounds címmel.
Az alakulat neve eléggé iránymutató a zenéjükre nézve. Egy energikus, groove/thrash muzsika náluk az alap, amibe egyéb műfajok is keverednek elvétve.
A friss korong külleme rendben van, elég minimalista a design, de kellően sötét, vészjósló. A sound Denevéresen megdörrenő, szóval gond egy szál se!
A daloktól viszont sajna nem dobtam hátast…

Az akusztikus gitáros, intoként is felfogható New Day's Dawning után berobban a Child of the Bright Tribe, ami a lemez egyik legerősebb tétele. A groove-ok egyértelműen a Wackort idézik, frankó benne a csordavokál, és tetszik, ahogy a bőgő gyakran előkúszik a gitármassza alól. Soltész-Nagy Krisztián hangja emlékeztet Tauszik Viktoréra, csak kevésbé "gégemetszett”. Alapvetően az agresszív, extrém vokalizálást preferálja, de a Home, Black Hole-ban dallamosan énekel. A hangszeresek profik, csak úgy tolják a riffeket, grúvokat, szólókat. Tempóváltások is akadnak. Hangulatiak viszont nem igazán. És ez bizony kár. Mert az, hogy a Wackort ötletességben, fogósságban, agyasságban meg sem közelítik, még nem lenne gond. Sokan vannak ezzel így, hisz Mikiék saját stílusukon belül páratlanok, minden szempontból magasan a hazai mezőny előtt járnak. De a Zord egy Remorse, vagy akár egy Septicmen elleni meccsen is alul maradna. Legalábbis lemezen. Mert élőben gyanús, hogy letépnék a fejemet!
Thrash albumokon nem példa nélküli az instrumentális szerzemények jelenléte. Itt is kapunk kettőt (a nyitó szösszenettel együtt hármat) a Pedal to the Metal és a Dini képében.
Ráadásul az utóbbi kellemes levezetésként funkcionál.
A Gazing into the Sun-ban pedig jófajta sludge-os riffel döngölnek a mocsárba.
A 40 perces játékidő is optimális.

Bár a lemez nem győzött meg maradéktalanul, ha összefutok velük élőben, nem fogok odébbállni és megtornáztatom nyakizmaimat a Zord csűrdöngölőjére!



Zord_Thorns_Wounds_2013
Kiadó:
Stílus:
Groove/thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.New Day's Dawning (00:45)
2.Child of the Bright Tribe (03:24)
3.Sudden Hell (03:19)
4.Lullaby For a Deranged Mind (03:38)
5.Home, Black Hole (04:06)
6.Thorns & Wounds (04:50)
7.Pedal to the Metal (04:29)
8.Lone Death (04:40)
9.Gazing into the Sun (03:47)
10.The Thundersmith (04:21)
11.Dini (03:12)
Írta:
oldboy
2014. június 6., péntek, 11:04
Facebook:
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Dürer Kert
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.015 seconds to render